Vallomások zárójelben
Beszélgetés Petőcz Andrással

"Körbefon lassan az Idő. Behatárolt térben mozgok, a másodpercek keretet adnak a... Minek is? "


- Úgy tudom, nagyon fontos számodra ez a kötet, jelentős állomásnak érzed a pályádon, miért?

- Számomra minden könyvem egyformán fontos. A megjelenésük pillanatában is, később is. Nem tudom tehát azt mondani, hogy ez fontosabb lenne, mint az előző. Ugyanakkor, mégis jelentős állomásnak tartom: végül is 100 számozott vers, sorozat, ami 25 éven át íródott. Negyedszázad: megmutatom, hogy ez alatt az idő alatt ezt és ezt gondoltam a világról, vagyis mindarról, ami körülvett minket. Ez már önmagában érdekes, azt gondolom.

- Zárójelversek, szonettek, miért ezt a formát választottad?

- Volt egy barátom, egy nálam jóval idősebb kiváló költő, egyike volt azoknak, akik fontosak voltak a pályámon: Somlyó György. Ha valaki ismerte ezt a formát, vagyis a szonettet, ő biztosan. Azt hiszem, majdnem mindent tudott a versről, és azért mondom azt, hogy majdnem, mert mindent nem tudhat senki sem. Ő mondta, hogy a szonett ideális forma, mert "nem túl rövid, és nem túl hosszú". Mindent el lehet benne mondani, ugyanakkor keretet is ad. Én a 14 sorban valóban a szonettet idézem meg, mint formát. A zárójelvers maga, amit 1984-ben egy nap kitaláltam, és aztán létrehoztam, a szonettnek lett a változata. Ezeket a verseket annyira személyesnek éreztem sokáig, hogy valamiféle "vallomásoknak" láttam őket. Ezért tettem zárójelbe őket, és így lett a nevük "zárójelvers".

- Kosztolányi és József Attila sorok is visszaköszönnek ezekben a versekben, kik még?

- Sokan. Pilinszky és Erdély Miklós, Salinger és Marsall László, Tandori és Mészöly Miklós, Balassi Bálint, és még sokan mások. De leginkább a Biblia, például a Zsoltárok könyve. A Biblia repetitivítása, vagyis az ismétlődések nagyon fontosak a számomra. Az ima. Az imában benne levő repetíció. Ami, meggyőződésem szerint, az elmélyülést segíti elő. Ha valamiféle "hatást" akar felkutatni valaki ennek a kötetnek a kapcsán, akkor a Bibliát kell említenie. A Biblia volt erre a költészetre a legnagyobb hatással.

- Van jelentősége, és ha igen, mi, hogy 100 opusból áll a mű?

- Természetesen van. A 100, mint szám, maga a teljesség. És utalás egyben Kassák 100 számozott versére is. Amikor elkezdtem írni a sorozatot, 1984-ben, már tudtam, hogy 100 számozott verset fogok írni. És örülök, hogy sikerült. Ez így kerek. 50 éves vagyok, 25 év alatt írtam 100 zárójelverset.

- Ez, véleményem szerint, tipikusan az a kötet, amit egy olvasásra érdemes végigolvasni, végigélni, mert így észrevehető, nyomon követhető a lélek változása, egyfajta belső lelki tájkép, látlelet. Mit gondolsz erről?

- Meggyőződésem, hogy a jó verskötet sajátja a folyamatjelleg, hogy úgy olvashatjuk az adott verskötetet, mintha regény lenne. Ady tudott úgy kötetet szerkeszteni, hogy íve volt a kötetének, és belső történést érzékelt az olvasója: ha valaki kezébe veszi az Új verseket, vagy a Vér és arany című kötetet, az ezzel az élménnyel találkozik. Ha az én kötetem kapcsán valami hasonlót él át az olvasó, az a számomra a legnagyobb dicséret.

- A kötet első részére a fiatalos lendület, hömpölygés, rendszeres ismétlés a jellemző, ami már-már meditatív, tantrikus állapotba juttatja az olvasót. Témái a hit, hitkeresés, szerelem, magány, elmúlás... Magabiztosság és szenvedély árad a sorokból, míg a kötet második fele sokkal szikárabb, letisztultabb, nincsenek benne ismétlések: "egyre keményebb, mind kontúrosabb szavakkal" inkább egy összefűzött gondolatfüzérnek, monológnak tűnik, amit áthat egyfajta elcsendesedett szomorúság. Jól érzem? Ha igen, ez tudatos szerkesztés eredménye?

- Nem tudatos szerkesztés mindez, hanem maga az idő elmúlása. 1984-ben másképpen írtam a zárójelverset, mint 1998-ban, vagy 2009-ben. És másképpen is gondolkodtam 25 évvel ezelőtt. Akkor még volt lendület, meg optimizmus. Most is van, csak másképpen. Ez természetes, azt gondolom.

- A 82. opusban csúcsosodik ki a kötet, mint egy összegzés: "Zárójelek közé szorítom magam, hogy felkészüljek. Mire is? Mintha valami formába helyezném a testem. Zárójelek között veszem a lélegzetet. Csak lassan--- Mintha valamiféle fedél és nyughely lenne ez, úgy bújok ide, zárójelek és számok közé, szinte menekülök." Ez a kötet nem csak visszatekintés de egyben öngyógyítás/önmagad keresése is?

- Ahogy említettem, ezeket a verseket vallomásoknak, személyes reflexióknak gondolom. Mindenképpen sokkal szubjektívebbek, mint azok a verseim, amelyek nem ebben a formában íródtak. Mintha éppen a zárójelek között nyílnék ki... Tehát, nem visszatekintés, mert az idő múlásával párhuzamosan születtek a versek, és nem is öngyógyítás... Ez a kötet líra, a szó klasszikus értelmében.

- Számodra melyik a legfontosabb opus?

- Az opus 11-et nagyon szeretem. És a 7-iket. Ezek a maguk nemében különlegesek, a repetíció ezekben teljesedik ki.

- Meghatározó szavaid: puhaság, csend, szaladni, boldogság, s a mágikus számod a három. ("Háromszor elszunnyadtam, háromszor felébredtem", Háromszor fordul a Föld, negyedszer elcsendesül.", "Háromszor megkínzattam, háromszor próbára vettettem magam")

- Hogy ezek lennének a meghatározó szavaim? Nem hiszem. Talán a korai zárójelversekre jellemzőek, később már kevésbé. A három mágikus szám, a népmesék fontos száma, de ugyanilyen fontos a Bibliában is. Péter háromszor árulta el Jézust, aki három nap után támadt fel. Nem az én mágikus számom, hanem valamiért az egész kultúránkhoz hozzátartozik.

- Elképzelhető hogy CD-n is megjelenik a kötet?

- Természetesen örülnék egy hangoskönyvnek. De a zenei feldolgozás már megtörtént: Sáry László zeneszerzővel 1990-ben megjelent a közös lemezünk, Közeledések és távolodások címmel, ott számos zárójelvers hallható. A lemezt CD-n újra kiadta a HUNGAROTON 2009-ben. A jelenleg Amerikában élő Vajda Gergely zeneszerző is megzenésített néhány zárójelversemet.

- S végezetül, milyen érzés volt ennyi év munkájával, szellemi termékével szembesülni s egy kötetbe rendezni?

- Volt bennem öröm, hogy végre ez is megszületik, és volt bennem némi idegenkedés is, hiszen ma már nem úgy írnék meg bizonyos verseket, mint 25 évvel ezelőtt. Néhányat kicsit átírtam, vagy újrafogalmaztam, egy-két zárójelvers tehát, minimálisan, de változott. Ez is érdekes lehet mindazoknak, akik figyelemmel kísérik pályám alakulását a 80-as évektől mostanáig.
Illényi Mária

Petőcz András: Behatárolt térben
(zárójelversek, 1984-2009)