A gyermekirodalom Spanyolországban

I.

Négy nyelven szóló irodalom

A spanyol történelmet kevéssé ismerő magyar olvasót talán meglepheti, hogy az országnak négy hivatalos nyelve van. Ez minden bizonnyal különlegesnek tűnhet, hiszen Magyarország egynyelvű állam. Mint minden helyzetnek, ennek is van előnye és hátránya is.
A gyermekirodalom erőteljesebb jelenléte összefüggésben van Spanyolország gazdasági, társadalmi és politikai fejlődésével. Végigtekintve az ország történelmén, akár a közelmúltra, akár régebbi eseményekre gondolunk, a gyerekirodalom ilyen fokú fejlődése lehetetlen lett volna az új - és valóban rendkívüli - piaci és szociális feltételek nélkül.

A Madridhoz képest periférikus területek gazdasági és társadalmi fellendülése teremtette meg a befogadás új feltételeit. Igaz, hogy a gyermekirodalom nagy része még mindig csak spanyol nyelven olvasható, mivel a szerzők és kiadók célközönsége nemcsak a Spanyolországban élő gyerekek, hanem a hispánajkú országok széles piaca is.
Szerencsére azonban a kisebbségi nyelveken (katalán, baszk és gallego) írt könyvek száma és színvonala egyre nő. Spanyolul jelenik meg a művek 63,7%-a, katalánul 19,5%, baszkul 6,7% és gallego nyelven 4%. A spanyol gyermekkönyvek 90%-át 106 kiadó jelenteti meg, amelyek megoszlanak a legfontosabb kulturális központok között. Ezek főleg a különböző régiók fővárosaiban találhatók, ide tartozik a két legjelentősebb központ Madrid és Barcelona, őket követi Valencia, Bilbao és La Coruña,

A spanyol gazdasági és társadalmi jólét a hatvanas évektől kezd kialakulni, ami tükröződik abban is, hogy egyre több gyereknek nyílt lehetősége részt venni a közoktatásban és valóban értő olvasóvá válni. Az utolsó felmérés szerint az előző évhez képest 2005-ben 11%-kal nőtt a gyermekirodalom jelenléte a spanyol könyvpiacon. A spanyol ISBN nyilvántartása alapján 8.722 gyerekkönyv cím jelent meg, a forgalom 275 millió euró volt, ami 0,9%-os növekedést jelent. Összesen 41.174.950 példányt adtak el gyerekeknek szóló könyvekből (a tankönyveket leszámítva), egy mű átlagosan 7,79 euróba került. Érdemes megjegyezni, hogy a multimédiás kiadványok száma 17,9%-al nőtt.

II.

Mit olvasnak a spanyol gyerekek?

A globalizált világ szinte minden területére érvényes, de a nyugati országokra különösen, hogy a könyvpiac homogénné vált, a nemzeti irodalmat erősen meghatározzák a nemzetközi sikerek. Ez a tendencia érvényes Spanyolországra és a kisebbségi irodalmakra is. Ez kétségtelenül azt jelenti, hogy az irodalom közös vagy legalábbis hasonló értékeket közvetít mindenkinek. Ugyanakkor a sok azonos vonás mellett találunk különbségeket is. A nemzetközi hírű szerzők erőteljesen jelen vannak a spanyol könyvpiacon, de megférnek mellettük a „helyi” írók is, és a klasszikusok sem hiányoznak a könyvespolcokról.

A gyerekkönyvek kínálata legalább három élesen elhatárolható csoportra oszlik. Az elsőbe a nemzetközi elismerésnek örvendő szerzők tartoznak. A Tolkien- és Rowling-regények, azaz a modernnek számító írók művei elégítik ki leginkább a gyerekkönyv-szektor vásárlóinak tömeges és sürgető igényét. A legkeresettebb és legolvasottabb regények A Gyűrűk ura, A hobbit, A király visszatér és a Harry Potter-történetek. A második csoportba az örök klasszikusnak számító művek tartoznak – R. L. Stevenson A kincses sziget vagy A. Saint-Exupéry A kis herceg. Ezek a könyvek évek óta fenn vannak a sikerlistán, a szülők, a nevelők és a fiatal olvasók egyaránt kedvelik őket. A harmadik csoportot az úgynevezett „helyi” szerzők alkotják. Ebben a pontban kell megemlítenünk Elvira Lindo Pápaszemes Manolito (Espanexpo Bt, 2005, ford. Ruppl Zuzsanna) és Jordi Serra Campos de fresa (Eperföldek) című listavezető könyveit.
Sajnos itt váratlan hirtelenséggel véget is ér a sikerlistán szereplő spanyolországi szerzők sora. Hozzátehetjük még a kisebbségi irodalmak klasszikus gyerekkönyv szerzőit a katalán Folch i Camarassa és a gallego Castelao nevét. A három kisnyelven egyre több író jelentet meg gyermekeknek szóló meséket, regényeket és verseket, ami azt az igényt szolgálja ki, hogy a gyerekek jobban elsajátítsák anyanyelvüket, és a későbbiekben többet olvassanak katalánul, baszkul illetve gallego nyelven.
Amit a szülők választanak csemetéiknek, nem sokban tér el attól, amit a gyerekek valóban szeretnének olvasni. A szülők új nemzedéke egyértelműen arra törekszik, hogy figyelembe vegye gyermeke kívánságait.

III.

Néhány irányzat és téma

A kis olvasók érdeklődését is meghatározzák az uralkodó nemzetközi irányzatok, amelyek természetesen országonként valamelyest eltérnek. Kijelenthetjük azonban, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalom piaca lendületesen fejlődik: a kínálat nagyon gazdag és sokrétű, mind a témákat és irányzatokat, mind a kiadványok formáját illetően. Bárki, aki betér egy spanyol könyvesboltba – legyen az akár gyerekekre szakosodott, akár nem -, meggyőződhet róla, milyen sokszínűvé vált a gyerekkönyvpiac.

Állandóan új szerzők jelennek meg, egyesek a média és a multinacionális kiadók reklámjainak köszönhetően válnak ismertté, mások a kortárs spanyol irodalom már elismert képviselői. Több kiadó foglalkozik gyerekkönyvekkel, és sokféle, néha egészen merész formában jelentetik meg kiadványaikat. Egyre több könyvillusztrátor dolgozik a kiadói szektorban - közül sokan nők -, akik magas színvonalú és széles kínálatot nyújtanak. A verseny új értékeket hoz létre, és állandó megújulásra kényszeríti a sok vitát keltő könyvpiacot.
Bár a gazdasági jólét eleinte meglátszott a könyvvásárlási kedv fellendülésén, az utóbbi időben egyre világosabbnak tűnik, hogy a gazdasági fejlődés sajnos nem jelenti az olvasási szokások ugyanolyan arányú javulását. A különböző közösségi és magán szervezet által állami és regionális szinten indított kampányok, úgy tűnik, kisebb hatékonysággal működnek az elmúlt években.
Az viszont mára egyértelművé vált, hogy a lányok - a jövendő nők – fordítanak legtöbb időt az olvasásra. Ez a jelenség megfelel annak, hogy egyre több nő jár egyetemre és tölt be fontos tisztségeket mind a társadalmi, mind a kulturális és gazdasági életben.
Ami a témákat és a szerzőket illeti az átvilágítás hasonló eredményeket ad, mint a már előbb felvázolt állapot. A nemzetközi hírű írók – Tolkien és Rowling – művei állandóan jelen vannak, legyen az A Gyűrűk ura vagy Harry Potter legújabb kalandjai: ők töltik ki a könyvesboltok kirakatának nagy hányadát. Mellettük helyet kap a két spanyol szerző Jordi Serra és Elvira Lindo, Stevenson és Saint-Exupéry, ami azt mutatja, hogy nincs új a Nap alatt.
Úgy tűnik viszont, hogy egyre inkább megerősödik az olvasás mint szabadidős tevékenység jelenléte a DVD, a televízió és a számítógép mellett. A multimédiás kiadványoknak egyre nagyobb szerep jut a gyerekek és fiatalok kulturális képzésében.
A könyvekben megjelenő témák között szerepel a természetvédelem és a környezetszennyezés problémája, amely mára a mindennapos kérdéssé vált. Az új gyerekkiadványok a globalizációról is beszélnek, a kicsiknek érthető nyelven. Az utóbbi két téma visszatérő eleme a gyermekirodalomnak, vannak azonban teljesen új célokat megfogalmazó könyvek is. A legfontosabb talán a civil vagy etikai szempontból helyes viselkedés az új spanyolországi viszonyoknak megfelelően. Ilyen téma többek között az új családformák bemutatása és elfogadása (az egyneműek házassága, az ázsiai és latin-amerikai gyerekek örökbefogadása), vagy a tömegesen érkező bevándorlókkal szembeni toleráns viselkedés.
A szokatlan történeteket feldolgozó művek azonban megtartják a hagyományos formákat; a főhős kalandjain keresztül bontakozik ki a mese, amely sokszor vezeti az olvasót fantáziavilágba. Formai szempontból, úgy tűnik, nem mernek újítani a gyerekkönyvek szerzői.

IV.

Itt a vége fuss el véle...

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, ahol csak a kiváltságos gyerekek olvashattak. Ahol alig akadt könyv, és az a pár, ami itt-ott felbukkant, csúf volt, és érdektelen. De egyszer csak varázsütésre mindez megváltozott, ahogy korunk spanyol társadalma is. Rövid idő alatt a lányok és fiúk olvasókká lettek. Gyakori olvasókká. Ezt a szokásukat azonban sokan elvesztik, ahogy dolgozni kezdenek. És mégis... A lendületesen fejlődő könyvpiac, a kiadók, az oktatók, és az olvasókat formáló intézetek végre akkora erőfeszítéseket tesznek, mint még soha. És mégis...
Még van mit tennünk, de úgy látszik, hogy az utóbbi időben valóban érdekli az uralkodó kultúrpolitikát, hogy olvasásra ösztönzze a gyerekeket; a közkönyvtárak egyre nagyobb összegeket tudnak könyvbeszerzésre fordítani; mind a regionális, mind a központi vezetés programjában fontos helyen áll az oktatás és ezzel együtt a könyvkultúra támogatása. Nem is lehet ez másképp, ha Spanyolország olyan eredményeket akar elérni az olvasási szokásokat illetően, mint a társadalmi élet más területein.

Tomàs Escuder Palau