A magyar tudományos könyvkiadásról

Halott, csak még nő a haja


Merjünk kétségbeesni!

A magyar tudományos könyvkiadás helyzetét körbejáró rövid összeállításunk címét Miklós Tamástól, az Atlantisz Kiadó igazgatójától kölcsönöztük, aki az idei Ünnepi Könyvhét zárónapján tartott kiadói konferencián jellemezte így a tudományos könyvkiadás állapotát. A közismert jelenségre – halálunk után egy ideig még nő a hajunk és a körmünk – utaló kijelentéssel arra célzott, tévedés lenne azt hinni, hogy a könyvek megjelenése, az e területen működő kiadók puszta léte önmagában a tudományos könyvkiadás virágzó aktivitását jelenti. Nemrégiben a gyász pszichológiájával is foglalkozó, hazánkban több kötettel megjelenő pszichológust, Verena Kastot hallottam idézni valakitől arról, hogyan segíthetünk önmagunknak szerettünk elmúlását feldolgozni: egyebek mellett merjünk kétségbeesni is. Tekinthetjük akár – egy újabb hasonlat - ezt a konferenciát és a nyomán a sajtóban megjelenő közbeszédet a tudományos könyvkiadás elmúlását fájlaló kiadók gyászmunkájának is. Merünk kétségbeesni.
Halott-e csakugyan a tudományos könyvkiadás, vagy csak haldoklik, vegetál, netán „kenyéren és vizen” tengődik? A konferencián, amit a Politikatörténeti Alapítvány és a Napvilág Kiadó példásan szervezett meg, sokan képviseltették magukat az ezen a területen működő kiadók közül. Kisebbek, nagyobbak, egy-egy szűkebb tudományág könyveit megjelentetők és a tudományok szélesebb spektrumát lefedők. Felszólalásaikból egyértelműen kiderült, hogy a legnagyobb gondot a pénzhiány jelenti, természetesen érveiket is felsorakoztatták amellett, hogy miért van szükség nemzeti nyelven tudományos könyvkiadásra. Azt a kérdést, hogy halott-e a tudományos könyvkiadás, a konferencián elhangzottak alapján nem lehet eldönteni. Hogy nagyon nehéz helyzetben vannak a kiadók, akik eddig tudományos könyveket jelentettek meg, az bizonyos.
A magyar tudományos könyvkiadásnak komoly gondokkal kell megküzdenie, hogy megmaradjon, esetleg fejlődjön is. A legszembetűnőbb gond a piacvesztés. Az MKKE adatai szerint a magyar könyvforgalom 2006-ban 65 milliárd Ft volt (fogyasztói áron), amiből a szakkönyvek, tudományos művek, lexikonok, szótárak, valamint az egyéb, felsőoktatásban használatos kiadványok valamivel több mint 9 milliárd Ft-tal részesedtek, és az adatsorhoz fűzött kommentárjában a könyves szövetség is drámainak minősítette a három év alatt 2,5 milliárd Ft összegű forgalomcsökkenést. Érthető hát, hogy a tudományos könyvkiadók elsősegélyként leginkább azt szeretnék elérni, hogy az így kiesett forrásokat állami, alapítványi finanszírozással pótolják.
További gondként jelenik meg az, ami a könyves szakma egészét is érinti, vagyis a vásárlói szokások megváltozása, az érdeklődés irányainak módosulása, a társadalmi értékrend átstrukturálódása – hiszen például a kortárs szépirodalmi művek kiadói is piacvesztésről számolhatnak be hasonló okok miatt.
A kiadók a kulturális intézményrendszer részeiként tárgyszerűen a terület gondjaira keresnek megoldást, megfogalmazva javaslataikat. Hatókörükön kívül esik, emiatt kevesebb szót ejtenek az egész jelenségnek a hátteréről, amiről természetesen minden, e világunkban nyitott szemmel létező embernek van elképzelése, mégis hiányoznak a komoly elemzések, és persze főleg az e szükséges elemzések következményeként kialakítandó adekvát reakciók. Megoldásra váró probléma például bizonyos vásárlói attitűdök teljes körű eltűnése, a felsőoktatásban résztvevők számának jelentős növekedése és annak következményei, a sokat emlegetett illegális könyvmásolás ügyének hatékony kezelése és sorolható lenne tovább.
A tudományos könyvkiadás olyan intézményrendszernek a része, amelynek megkerülhetetlenül fontos alkotóelemei azok a szerzők, akik a tudományos életben történő részvételük természetes módjaként gondolnak arra, hogy tudományos munkájuk eredménye valamilyen módon a szűkebb-tágabb nyilvánosság elé kerül. Ennek természetesen nem az egyetlen, mégis fontos és kívánatos módja, hogy könyvben tárják eredményeiket szakmájuk képviselői és a világ elé. Ha a magyar tudományos könyvkiadók a különböző nehézségek miatt megszüntetik ilyen típusú tevékenységüket, a magyar tudományos közélet szereplői töredékének lesz csak valódi lehetőség, hogy idegen nyelven, külföldön jelentesse meg munkáját. Ez már nem csupán a kiadók sorsát érintő kérdés.
Lehet kiút a nehéz helyzetből, erre utal, hogy Magyar Bálint lapunknak adott interjújában elmondta, hogyan juthatnak forrásokhoz Európai Uniós támogatással a kiadók. Az MTI tudósítása szerint Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter a könyvtárosok szegedi vándorgyűlésén arról beszélt, hogy az EU forrásaiból 20 milliárd Ft. összegű támogatáshoz juthat néhány év leforgása alatt a könyvtári hálózat. Az MKKE tájékoztatása szerint pedig a miniszter megvizsgálja annak lehetőségét is, hogyan lehetne újraindítani a felsőoktatási tankönyv és szakkönyv pályázati rendszert. Az idei ínséges esztendőben pedig, mint Maróti Katalintól megtudtuk, ez a könyves terület 150 millió Ft-os támogatáshoz jutott az Országos Szakképzési Tanács döntése alapján.
Olvasóink lapunk következő oldalainak elolvasásával árnyaltabb képet kaphatnak a tudományos könyvkiadás aktuális állapotáról, ami nyilvánvalóan még így sem a teljes kép, mert hiszen nem is lehet az. A megszólalók mégis megjelenítik ennek a területnek a sokoldalúságát. Gellériné Lázár Márta, a társadalomtudományi műveket megjelentető Napvilág Kiadó főszerkesztője, Votisky Zsuzsa a természettudományi profilú Typotex Kiadó igazgatója, F. Almási Éva a művészeti könyvekkel megjelenő Enciklopédia Kiadó vezetője, a nagy, sokféle tudományág műveit gondozó kiadókat Bajor Péter, az Akadémiai Kiadó könyvszerkesztőségének vezetője és Gyurgyák János, az Osiris Kiadó igazgatója képviseli, a Tinta Könyvkiadó vezetője Kiss Gábor elsősorban nyelvészként írta meg cikkét, a könyveket egy speciális vásárlói réteghez, a könyvtárakhoz eljuttató Könyvtárellátó Kht. igazgatója Maróti Katalin a terjesztésről beszél, a sokat emlegetett felsőoktatási tankönyv és szakkönyvpályázati rendszer elindítója, Magyar Bálint pedig a jövőre vonatkozó terveket, lehetőségeket ismerteti a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség államtitkáraként.
Kiss József