Nagyszámú érdeklődőtől volt zsúfolt a Lapzárta – a Népszabadság-sztori című, a Noran Libro Kiadónál megjelent könyv bemutatójának helyet adó rendezvényterem. A könyv arról az eseményről szól, amely ismert a napi hírek iránt érdeklődést mutató közönség előtt: a Népszabadság egy őszi szombaton eljutott előfizetőihez és vásárlóihoz – majd a soron következő, hétfői szám már nem jelent meg.

A Népszabadság megjelentetésének felfüggesztése természetesen nagy felháborodást váltott ki – írók, értelmiségi körök, a sajtó képviselői tiltakoztak a lap megszüntetése ellen – és a nemzetközi sajtóban is zajos visszhangja volt ennek a gazdasági szempontokkal indokolt, de a közvélekedés szerint egyértelműen politikai okokból megvalósított lépésnek.

A Lapzárta – a Népszabadság-sztori című könyv ezt a folyamatot járja körül, a Népszabadság munkatársainak írásait tartalmazva a megszüntetési folyamat fázisairól, bemutatva a politikai–gazdasági hátteret is.  Az írások kitekintenek a múltra is, nem feledkezve meg arról, hogy a gyakorlatban évtizedeken keresztül a politikai viharoktól dobáltatva kellett navigálni a szerkesztőség hajóját, ami nyilván hol jobban, hol kevésbé jól sikerült, mígnem a végén a hullámsírba veszett ez a sok munkatársa és sok olvasója számára fontos szellemi entitás, a szerkesztőség és az újság.

A könyvbemutatón L. Ritoók Nóra az újsághoz fűződő személyes viszonyáról is beszélt: túl azon, hogy a lap Jótett mellékletébe írt havonta egy alkalommal, azt is elmondta, életének annyira része volt a Népszabadság-olvasás, hogy utazásokat követően a felhalmozódott olvasatlan lapszámokat is az elejétől a végéig elolvasta.

Tamás Gáspár Miklós filozófus élvezetes szónoki stílusában a Népszabadság-sztorit a szabadelvűség és a magyar társadalmi–politikai viszonyok kontextusába helyezte, és kielemezte, hogy miért akarja megszerezni a politikai hatalom az irányítást a sajtó felett.

A probléma a nyilvánosság megszűnése, mint mondta: „az ellenzékiség és a szabad vita és a szabad nyilvánosság garanciája nem kizárólag a parlamenten nyugszik, még csak nem is kizárólag a civil társadalomban tömörült önkéntes egyesületekben, hanem annak az egyes állampolgárok és csoportjaik közötti dialógusnak is függvénye, amelyet a modern társadalomban a sajtó közvetít. Abban a pillanatban, ha ez megszűnik, vagy komolyan korlátoztatik, az azt jelenti, hogy nem áll fönn a szó igazi értelmében a nyilvánosság… A civil társadalom legfontosabb eleme a nyilvánosság, mert ez a közös állampolgári diskurzusnak a kerete. Ha ez megszűnik, akkor megszűnik a politika, bármilyen fajta modern politika lehetősége megszűnik.”

Tamás Gáspár Miklós beszéde befejezéseként a magyar sajtó munkatársait munkára bíztatta, mert éppen a Népszabadság körüli történések igazolják, hogy a sajtó hatással van a politikai hatalomra.

A Noran Libro Kiadó igazgatója, Kőrössi P. József, aki Rab László mellett a könyvbemutató moderátora volt, ezután a könyvbemutató résztvevőinek felajánlotta, hogy tegyék fel kérdéseiket a Népszabadság jelen levő munkatársainak, akik közül sokan  a kötet szerzői is voltak. A szabályos könyvészeti leírások általában nem szokták közölni egy-egy sokszerzős kötet összes írójának nevét, itt és most egyszer tegyünk kivételt ezzel a kötettel – amely kordokumentum, és amint L. Ritoók Nóra fogalmazott, ötven év múlva a kutatók Magyarország történelmének részeként fogják vizsgálni a Népszabadság-esetet – és álljon itt a közreműködők neve.

A kötetet szerkesztette Miklós Gábor, N. Kósa Judit, Kelen Károly. Az előszót írta Spiró György. A szerzők: Baksa Roland, Bednárik Imre, Bita Dániel, Czene Gábor, Danó Anna, Doros Judit, Gergely Márton, Hajba Ferenc, Hargitai Miklós, Horváth Gábor, Kőműves Anita, M. László Ferenc, Miklós Gábor, N. Kósa Judit, Pető Péter, Rab László, Révész Sándor, Spiró György, Szalai Anna, Tamás Ervin, Tanács István, Varga G. Gábor
Lapzárta – A Népszabadság-sztori

Noran Libro Kiadó, 206 oldal, 2990 Ft