Könyvhét 2021
A Móra Kiadó
öszi újdonságaiból
Mélytengeri Mentőcsapat
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Osvát Ernő
Aforizmák
A Móra Kiadó <br>öszi újdonságaiból Mélytengeri Mentőcsapat Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Osvát Ernő <br> Aforizmák
Könyvhét.hu online

A nyelvészethez és a szófejtéshez, azt szokás mondani, mindenki ért

Nagy György András – Katolikus Rádió - 2021.09.13.

A közelmúltban jelent meg a TINTA Könyvkiadónál az Etimológiai szótár második, bővített kiadása. Ebből az alkalomból beszélgetett Zaicz Gábor főszerkesztővel a Katolikus Rádió riportere, Nagy György András. Az alább közreadott szöveg a 2021. augusztus 22-én elhangzott riport szerkeszett változata.

Kezdjük egy személyes kérdéssel. Miért fordul valaki a tudományos pályáján az etimológia felé?

Életem két szakaszra osztható. Az ELTE magyar–orosz–finnugor szakának elvégzése után az első 25 esztendőt az MTA Nyelvtudományi Intézetében töltöttem. A magyar nyelvtörténeti osztályon egy szófejtő szótár készült: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (a szakirodalom TESz.-ként rövidíti), és ebben én készítettem a finnugor eredetű szavaink szócikkeit. Alighogy megjelent – 1976-ban – e mű 3., befejező kötete, Benkő Loránd akadémikus, munkálataink vezetője egy idegen nyelvű kiadást javasolt, és az 1990-es évek elején napvilágot látott a kétkötetes Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (rövidítve EWUng). Ebben a finnugor szócikkeken kívül én írtam a török jövevényszavakat tartalmazó szócikkeket is (ugyanis az egyetem után három év alatt elvégeztem a török szakot is).

Ha jól tudom, tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is, mesélne erről az időszakról?

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem megalakulása után, az ún. Bokros-csomag áldozataként én is az új egyetem munkatársa lettem, az itt alakult finnugor tanszék egyik vezetője. Ma is, nyugdíjasként tartok előadásokat, ill. vezetek szemináriumokat a magyar szakos hallgatóknak. Részben az én egyetemi munkám eredményeként alakult meg Piliscsabán a finnugor tanszék. Ezen a szakon másfél évtized alatt több mint 30 hallgató szerzett diplomát, tízen pedig abszolutóriumot. Munkásságom mintegy négyszáz tételből áll. Ebből hozzávetőlegesen száz a mordvin nyelvvel kapcsolatos (amely a finnhez viszonylag közel álló nyelvrokon), a többi pedig a magyar nyelvtörténettel és a nyelvtudomány történetével.

Az etimológián kívül foglalkozott a nyelvészet más területeivel is?

Főleg fiatalon számos nyelvművelő írásom is készült, most két nyelvi kérdést említek. Az egyik jó húsz éve zavar a politikusok és művelődési szakemberek részéről, ez a két és a kettő helytelen használata. 2 x 1 = 2, mondjuk, azaz ha a mondatban jelző (itt számjelző) a két, ha viszont állítmány, a kettő (ugyanúgy, mint legközelebbi nyelvrokonaink, a vogulok és az osztjákok nyelvében). De a vezető értelmiségiek a dátum mondásakor kétezerhuszonegy-nek az első elemét, noha az itt is számjelző, helytelenül mondják. A másik, manapság sajnos aktuális példa: az oltópont. Noha van Budán déli pont is (az idegen hatást most ne vizsgáljuk meg), én azt tartom helyesnek, amit újabban használnak: oltó központ (egy itáliai tudósító az oltó állomás-sal is próbálkozott).

Milyen szótárak az elődei a most megjelentnek?

Én elsőnek Budenz József Magyar—Ugor Összehasonlító szótárát tartom (1873—1981) szótárunk elődjének. E munka ezer, magyar címszavú szócsaládot tartalmaz, melyek közül 630 mai tudásunk szerint is ősi eredetű. Ezt követi az MTA 1903. évi pályázatára készült mű: a turkológus Gombocz Zoltán és a szlavista Melich János 1914-től kezdve füzetekben megjelent szófejtő szótára, a Magyar etymológiai szótár. Sajnos Gombocz korai halála, majd a 2. világháború miatt összesen ennek csak 17 füzete jelent meg (az utolsó 1944-ben), és e munka a G betűkezdettel félbeszakadt. A két tudós teljesítménye nyelvtudományunk legkiemelkedőbb eredményei közé tartozik. A Benkő Loránd által főszerkesztett szófejtő szótárak előtt a 3. jelentős mű egy középiskolai tanár – a későbbi híres magyar nyelvész – Bárczi Géza alkotása, aki 1941-ben Magyar szófejtő szótár címmel egy kisméretű, de anyagában mintaszerű munkát adott közre. Sok etimológiai szótár készült még a múltban. Egyet említek: Czuczor Gergely és Fogarasi János hat kötetes A magyar nyelv szótára (1862—1871), mely szóértelmezésében kiváló, de a szófejtés tekintetében már megjelenésekor elavult volt.

A mostani szótár elkészítésének fő motivációja az volt, hogy szülessen a nagyközönséghez szóló ilyen jellegű mű. Könnyű egyáltalán a nagyközönségnek írni?

A TESz. és az EWUng. kötetei a nagyközönség számára nehezen olvashatók, részben a TESz. tudományos nyelvezete és részletessége, részben pedig a német változat idegen nyelven való publikálása miatt. Ezért egy egykötetes, egyszerű, rövidítések nélküli szövegezésű, közérthető szófejtő szótárt kíséreltem meg összeállítani, és adtam ki 2006-ban. A munkálatok kb. hat évig folytak. Én egyik neves szegedi kollégámat, Mikola Tibor professzort kértem meg, hogy nagyszerűen működött finnugor tanszékének hallgatói közül ajánljon e munkára szócikkíró munkatársakat. Olyan munkatársakat javasolt közreműködésre, akik a mai napig is kiváló szakemberek. Az előbbi szótárak anyagát felhasználva kiegészítettük szótárunkat a toldalékok, vagyis a magyar ragok, jelek és képzők történeti-etimológiai jegyzékével, ami a szótár mintegy 9000 címszavát hozzávetőlegesen háromszázzal megemelte.

A szótár számos újdonsággal szolgált az olvasónak. Kitűnő szerkesztőtársam, Kiss Gábor összeállította: A szavak és toldalékok az első előfordulásuk sorrendjében, ill. A szavak eredet szerinti csoportosítása függelékeket. Sipőcz Katalin vezetésével pedig elkészült a Szakkifejezések lexikona. Az egyetemen a magyar nyelvész kollégák szívesen adtak szemináriumi dolgozat – vagy még inkább szakdolgozat – témájaként olyan feladatot, amelyhez A magyar etimológiai szótár nagy segítséget nyújtott.

Mi indokolta a második kiadást?

Egy szótári munka nem lehet végleges. Az első kiadás kétségtelen hibáinak javítása, a szavak első előfordulásának ellenőrzése és olykor korábbi évszám megadása, az irodalomjegyzék és a szakkifejezések lexikonának bővítése mellett a szótár címszavai hevennel gyarapodtak (a gyarapodásnak jó részét képezi egy sor olyan régi nyelvi vagy nyelvjárási szavunk, amelynek finnugor eredete valószínű vagy elképzelhető). Emellett, noha szótárunk a Benkő Loránd által főszerkesztett köteteknek szófejtés tekintetében a változata, mégis figyelembe vettünk egy értékes turkológiai munkát, Róna-Tas Andrásnak és szerzőtársának egy újabban megjelent kétkötetes angol nyelvű művét a magyar nyelv ótörök jövevényszavairól, és bizonyos szócikkek végén a jelenlegi turkológia eredményét is ismertetjük.

Az idegen nyelvű szavak helyesírásánál milyen elveket követtek?

Az idegen szavak helyesírásának tekintetében a nyelvünkben leggyakoribb német szóanyagot a jelenlegi német helyesírási szabályok alapján adjuk meg. A német jövevényszó-anyag kapcsán eszembe jut a magyar politika súlyos mulasztása például a rendszerváltozáskor: a német nyelvet nem tettük második nyelvünkké, mint a finnek a svédet, és nyelvrokonaink a svéd útján léptek be az indoeurópai nyelvek világába. Egész Közép-Európa, a lengyelektől a cseheken keresztül a szlovénokig a német köznyelvet ismerte, de manapság Krakkóban, Prágában és Ljubljanában tudnak még annyira németül, mint angolul, Pesten viszont sajnos nem. A németek 1945 utáni kiüldözése ellenére országunk számos pontján élnek dolgos német kisebbségek, akik közül nem egy a későbbiek után visszaszökött szülőhazájába, azaz Magyarországra. Emellett a magyar levéltárak óriási anyaga német, illetőleg latin, ritkábban görög nyelvű, vagyis a közeljövő szempontjából feldolgozhatatlan.

Ezt a munkát a Tinta Könyvkiadó Arany Penna díjjal tüntette ki. Előzményéért a német nyelvű szófejtő szótárért megosztott akadémiai díjban részesültem.

Milyen szempontok alapján dőlt el, hogy mi kerül a szótárba, mi marad ki? Nyilván volt terjedelmi korlát, hiszen a cél az volt, hogy egy egykötetes szótár készüljön.

A főszerkesztő feladata egy szófejtő szótár szóanyagának kiválasztása. Emlékszem, a magyar nyelvészet nagy alakja, Benkő Loránd is mennyit töprengett e kérdésen. A német nyelvű kiadás elkezdésekor egy jeles munkatársat bízott meg e tekintetben, de aztán belátta, hogy a munka eredményessége érdekében rá marad ez a feladat. Én is az ő elveit követtem. Ennek folyományaként szófejtő szótárunk a mai magyar nyelv leggyakoribb tő- és származékszavait, a szaknyelvek és a rétegnyelvek fő elemeit is tartalmazza. Ugyanakkor a kihalt, népies, a mai magyar nyelv nem szerves részét képező szavakat csak igen kis számban vettünk fel szótárunkba. Szótárunk tehát – több próba is ezt bizonyítja – lényegében a 21. század elejének magyar szókészletét minden tekintetben hűen tükrözi. Ez azt jelenti, hogy felvettük például a cunami ’szökőhullám’ szót is az idegen szavak közül (amely nemzetközi szó, és nyelvünkbe az angol révén került) vagy a ritkán használt vemhes ’viselős, terhes’ szót is (melynek alapszava az elavult vehem ’állat kicsinye; magzat’, ez ismeretlen eredetű).

Mennyiben tud egy egykötetes szótár úgymond megválaszolni vagy pedig adott esetben nyitva is hagyni vitatott kérdéseket?

Felvetődik egy etimológiai szótár készítésekor, hogy egy-egy szó eredetének kérdésében esetleg egy munkaközösség vitákat folytat. Ebben a tekintetben is a TESz. gyakorlatát követjük: a szót vitatott eredetűnek tekintjük, és szónak legfeljebb két, és – sorszámmal ellátva – a számunkra valószínűbbnek vélt változatát adjuk meg először, majd a kevésbé valószínűt másodszor. Mint említettem, Róna-Tas András ótörök magyarázatát esetleg a szócikk végén mindamellett közöljük.

Nem lehet-e félrevezető, ha valaki egy etimológiai szótárból próbálja meg kikövetkeztetni, hogy milyen eredetű a magyar nyelv pusztán a mennyiségi szemlélet alapján?

A nyelvészethez, ezen belül a szófejtéshez, ezt szokás mondani, mindenki ért. Hogyan kezd egy kutató etimológiát készíteni? Egy-két fogódzót mondok a kérdésről. Bevezetésül megemlítem, hogy a magyar szó ősi (tehát finnugor), belső keletkezésű (leginkább származékszó) vagy pedig jövevényszó lehet. A jövevényelem lehet honfoglalás előtti (ide tartoznak régi török elemek, köztük vagy 300 földművelési és állattenyésztési szakszó; továbbá a régi ó- és középiráni szavak; és valószínűleg két jövevényszó, a gulya és a réz valamelyik kaukázusi nyelvből) vagy honfoglalás utáni (ide tartoznak a szláv, a német, a francia, az olasz, a környező országok nyelvéből származó és legújabban az angol jövevényszavak). A legfontosabb ezek etimológiájához: a létező tudományos szakirodalom átvizsgálása. Ha valamilyen szót jövevényszóként értékelünk, azt az átadó nyelvből (mai és régi szótárakból) idézni tudni kell, és a hangalakot és az esetleges jelentésváltozást megnyugtatóan tisztázni. Mindig meg kell vizsgálni az adott szóval kapcsolatos néprajzi, régészeti eredményeket is. A belső keletkezésű két rétege: a szóteremtéssel keletkezett szavak (ilyenek a hangutánzó-hangfestő szavak) vagy a szóalkotással keletkezett szavak (ide a származékszavakon kívül egy sor szó tartozik: a szóösszetétellel keletkezett szavak, a jelentéstapadással, elvonással, szórövidüléssel, játékos szóalkotással keletkezett szavak stb.). Ezek tekintetében részben a magyar, igen nagyszámú nyelvjárási szótárt, valamint – a hangutánzó szavak esetében – az idegen nyelvek nagyszótárait és szakszótárait kell megvizsgálnunk. Nagyon fontos, hogy a szó mikortól adatolható. Manapság kb. 5%-a a szókészletnek ismeretlen eredetű, ami azt jelenti, hogy 1. az eddigi magyarázatok nem hihetőek, 2. nem áll a rendelkezésünkre bizonyító anyag. A régről adatolt ismeretlen eredetű szavak többsége már a honfoglalás előtt meglehetett nyelvünkben. Az azonban, hogy e szavak esetleg ősi örökségként őrződtek-e meg, vagy egy – azóta minden bizonnyal kihalt – ismeretlen eredetű nyelvből kerültek oda, alighanem rejtély marad.

Vannak a nyelvészek között, akik a török eredet felé hajlanak.

A magyar a honfoglalás előtt nagyszámú török jövevényszót vett át a vándorlásának utolsó szakaszában, tehát az 5. és a 9. század között. A második rétege a besenyő és kun eredetű szavak, már a 12. és 15. században, a harmadik pedig a török uralom a 150 év, amely korból megint csak 10-12 szót használunk a mai nyelvben, mint a kávé például. Ezek a török elemek nem lehetnek elsődlegesek, a magyar nyelv szerkezete, a magyar nyelv szókincse teljes egészében finnugor.

A szótárban vannak tulajdonnevek is?

Az Etimológiai szótárunkban nincsenek tulajdonnevek, csak a tulajdonnevekből keletkezett közszavakat vettük fel. Több mint száz tulajdonnevi eredetű szó eredetét olvashatjuk a szótárban. Ilyenek pl.: betlehem, dália, dobostorta, hortenzia, július, makadám, mikulás, rekamié, ringló, szendvics, szilveszter.

Nézzük a közszavak és a tulajdonnevek egymáshoz való viszonyát. Mi csak a közszavakkal foglalkoztunk. A földrajzi nevek legjobb szófejtő szótára Kiss Lajos kétkötetes Földrajzi nevek etimológiai szótára c. munkája (1988). Három szóval bizonyítom, hogy a közszó és a tulajdonnévi szó teljesen független egymástól. A magyar bugyi szó szórövidüléssel és játékos szóalkotással keletkezett a mára elavult bugyogó alapján (ami bugyog igénk főnevesült melléknévi igenévképzős alakja). Ezzel szemben a Bugyi helységnév teljesen más eredetű, ugyanis puszta (szláv eredetű) személynévből keletkezett magyar névadással (ugyanilyen eredetű a Bogyiszló helységnév). Az üllő ’egyfajta acéltömb, amelyen az izzó vasat kalapálják’ szófajváltással keletkezett, és az ül ige folyamatos melléknévi igenevének főnevesülése. Előzménye az ülő vas szókapcsolat lehetett. A Pest megyei Üllő helységnév viszont ugyancsak puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Üllőnek hívták Árpád fejedelem második fiát is (e név török eredetű). Az üröm egyfajta növénynév. A szó honfoglalás előtti török eredetű. A Pest megyei község, Üröm a magyar őr- tőnek (vö. őröl) -em képzős főnévi származéka. Eredeti jelentése ’malomkövek fejtésére alkalmas hely’ lehetett.

Most, hogy megjelent a második kiadás, min dolgozik?

Egy tudományos kutató egész életében dolgozik. Én elsősorban finnugor nyelvész vagyok, de mindig a fülemben cseng József Attila vallomása a magyar nyelvről:
"Nyelvünk ősi és modern,
erdei, mezei és városi, ázsiai és európai."
Tehát a magyar nyelv területén a közeli jövőben is a magyar nyelvtörténettel – ezen belül is a szavak és a nevek világával – és a magyar nyelvtudomány történetével szeretnék foglalkozni.

TINTA Könyvkiadó

Zaicz Gábor (főszerk.): Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete
2. javított, bővített kiadás, 2021.
1034 oldal
ISBN: 9789634092926
https://www.tinta.hu/Etimologiai-szotar

Nagy György András – Katolikus Rádió

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*: