Egy jó fiú egy rossz világban

Nem túlzás azt jósolni, hogy Paul McVeigh, A jó fiú szerzője hamarosan a nyomdokaiba lép majd sikereivel a nagy ír elődnek, Frank McCourtnak. Aki olvasta McCourt magyarul is megjelent műveit, és rajongójává vált (ezzel rengetegen voltunk így), a még fiatal szerzőnek számító McVeigh még inkább meg fogja érinteni. Első regénye olyan átütő erejű debütálás, hogy nehezen engedi a könyvet az olvasó – és fordítva. A Belfast szegénynegyedében cseperedő kamasz srác szemszögéből elmesélt történet egyszerre felkavaró regénye a nyolcvanas évek véres észak-ír harcaiban megtépázott társadalom elembertelenedésének, és egy kisfiúból lassan nagyfiúvá érő gyerek, Mickey Donelly küzdelmes testi-lelki érésének. Mickey kilóg a társai közül: a fiús játékok nem vonzzák, kishúgával bensőséges szeretettel törődik, rajong a tévében látott jó filmekért és jó színészekért, sőt maga is színészi ábrándokat kerget. Másképp látja a világot a szegénynegyed népénél, ahol a háború lelki hadviselés formájában ugyanúgy folyik az asszonyok, a gyermekek, a boltos és vevő, szomszéd és szomszéd között, mert a gyűlölet és a félelem leszivárog még a talaj repedéseibe is.

Mickey pillanatonként tapasztalja meg a felé áradó kegyetlenséget és elutasítást, amire hol kamaszos daccal, hol találékony fortélyokkal, hol sírással, hol férfias elhatározásokkal, hol mindent legyőző jókedvvel reagál, és ez a sokféleség a szemünk előtt épül fel egy végtelenül szerethető személyiséggé. A kisfiú szikrázóan szellemes szófordulatai, képzettársításai, a fantáziája szárnyalása, a jövőről szőtt álmai, amelyek folyton keverednek a vérvalósággal, mintegy elsöprik körülötte a nyomorúságos világot, és humorban oldják fel azt. „Így, hogy rajta fekszek, nehéz eltartani az arcomat az övétől. Most nem is látom olyan csúnyának. Úgy értem, ha nem lenne Teresa McAllister, meg minden. Ha nem ismerném, egész jól nézne ki” – kommentálja Mickey első szexuális élményét, és valahogy így van a világgal is: hajlandó nem is olyan csúnyának látni. A falusinak ható belfasti mikrokörnyezet és Mickey belső világa a parádésan érzékletes nyelv által kel életre, amelynek „elvásottságát” Lukács Laura ülteti át kongeniálisan magyarra. „Szaladok, míg olyan nem lesz a levegővétel, mintha késsel szabdalnák a tüdőmet. Azt akarom, hogy a kés nyissa fel a mellkasomat, és távolítsa el belőle ezt a bombát. Utállak, Mickey Donelly. Utállak, mint a szart.” Mi pedig elszorult szívvel és torokkal drukkolunk Mickeynek, hogy megelőzze önmagát a versenyfutásban.

Laik Eszter

Paul McVeigh: A jó fiú
Fordította: Lukács Laura
Typotex Kiadó, 264 oldal, 2900 Ft