Móra Kiadó
újdonságok
Mélytengeri Mentőcsapat
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Csibi
tűzoltó lesz
Móra Kiadó <br> újdonságok Mélytengeri Mentőcsapat Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Csibi<br>tűzoltó lesz
Könyv

Jenei Gyula: Mindig más

Laik Eszter - 2019.12.12.

Jövőlátó múlt

Jenei Gyula Mindig más című verseskötete nemcsak méltó megidézője és folytatója A szegény kisgyermek panaszainak, de elragadtatott részrehajlás nélkül állítható, hogy Kosztolányi óta az egyik legkiemelkedőbb gyerekkorciklus a magyar költészetben.

E tematikus gyűjteményben Jenei utánozhatatlanul egyedi hangon önti egyedi formába a gyerekkort mint esszenciális életélményt. Megállva a gyerekkor színhelyén „negyven év múlva / más lenne minden” – írja az Ahol állok kötetnyitó versében –, „hirtelen nem tudnám, hol vagyok”, hiszen „negyven év múlva már nem lenne, akit / látogassak”. Az emlékezés álomszerű élmény e kötetben, melyben az álmodó a múltjába csöppenve egyszerre látja az akkori és mostani jelent, azaz a jövőt: „a kert fáit negyven év múlva is fölsorolom majd”.

Ezekben a prózaversre hajazó, mégis mély líraisággal megszólaló szövegekben Jenei nem lebontja „a szép gyermekkor” mítoszát, hanem árnyalja azt – a lehető legtöbb színből kikeverve, melyekben nyoma sincs a harsányságnak (giccsnek, könnyfakasztásnak, meghökkentésnek), ellenben helye van a jó arányérzéknek, a képiség és a hangzás teremtő erejének. Húsig, csontig hatolóan őszinte, (ön)hazugságoktól mentes versek ezek, amelyek kikerülik a gyerekkortéma két nagy csapdáját: a nosztalgikus visszarévedést és a traumává nagyítást. Jenei a „semmi különösből” gyúr azonnal szerethető énregényt – miközben a versben elbeszélt történetek megannyi mozzanata ismerős lehet a hatvanas-hetvenes években felnövekedett generációnak (az úttörőlét, a piactéri céllövölde, az iskolai fűtőbácsi, a rongyfoci, a beinduló építkezések), nagyon is saját univerzumot varázsol elő a lapokon – az ágy alá bújás ijedelmét a hittan elől, a kertjében méhészkedő osztályfőnököt, a húsüzem szagát, a csatornaátfolyó környékének titkos megfigyelését, a  nagymama különleges ollóját…

A versek egymástól függetlenül is lélegző szövetként, mégis egymásba szervülve keltik életre a tiszai település lakóit, hangulatait, ízeit, szagait és rezdüléseit, nehezen feledhető érzékletességgel: „…az ásó kavics- vagy cserépdarabokat fordít ki a földből, fényes, / kettévágott giliszták tekeregnek nyálasan a nyirkos göröngyökből, s járataikban megkétszereződik / az idő.”

Legyen szó akár a vénembernek látott apáról, a Lajos bácsival játszott sakkpartikról, az ágyba vizelésről, az énekléstől való félelemről, a kórház élményéről, elemi erővel lépnek át a jelenbe az egyébként megsemmisülésre ítélt emlékek.

A Mindig más verseiben Jenei Gyula a sebezhetőség, a pőre én vállalásának nem könnyű és bátorságot igénylő mozzanatát emeli művészi szintre, ami valahol az igazán jelentős költészet művelésének beavató rítusa. A Mindig mással vitathatatlanul jelentős kötet született.

Laik Eszter

Jenei Gyula: Mindig más
Tiszatáj Könyvek, 112 oldal, 2100 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2020/3. szám címlapjaÉS Páratlan oldal
Belépés