Se veled, se nélküled

Billy O’Callaghan ír novellista és regényíró második regényével, a Szerelmem, Coney Islanddel debütált a magyar piacon. Michael és Caitlin szerelmének történetét Pék Zoltán fordításában olvashatjuk a Jelenkor jóvoltából.

Szerelmem, Coney Island ízlelgetjük a címet a szánkban. Nézzük a borítón összeölelkező, már talán nem is annyira fiatal szerelmeseket. Az első benyomás mindenképpen egy kicsit szomorkás szerelmi történetre utal, és ez a benyomás nem is téved teljesen. Hiszen a Coney Island tényleg egy kicsit szomorkás szerelmi történet, de egyáltalán nem úgy, ahogy azt eddig megszokhattuk.

„A szoba megfelel arra, amire kell, dönti el, de csak azért, mert magukkal és magukban hozták ide a szerelmet.”

Michael és Caitlin több mint húsz éve szeretők egy-egy boldogtalan házassággal az oldalukon. Havonta egyszer találkoznak Coney Islanden, az ottani pásztorórák és a találkozások közötti vágyakozás tartja életben a szerelmüket. Egy ilyen találkozón ismerkedik meg velük az olvasó, hogy miközben ők lassan becsekkolnak a hotelszobájukba, szeretkezésre készülnek, beszélgetnek, addig mi néha visszakalandozzunk az időben, és megismerjük mindkettejük gyerekkorát, házasságát. Azt az időszakot is, amikor még működött, és azt a részét is, amikor már nem. Mert mindkettejük házassága szerelemből született, ami aztán a mindennapok monotóniája vagy váratlan tragédia miatt kihűlt, elmúlt. Nem spórolja ki a drámát O’Callaghan ezekből a visszaemlékezésekből, Caitlin gyerekkora több szempontból is terhelt, Michael házasságát pedig az újszülött gyermekük halála árnyékolja be. Kényes egyensúlyt kell itt O’Callaghannek fenntartania, mennyi tragédiát bír el egy szerelmi történet?

„[h]ogy ez ettől még csak munka, nem élet, és hogy a nap igazi értéke a csendes pillanatokban rejlik, például amikor vezet, vagy erős reggeli kávét kortyol, vagy ébren fekszik az ágyban, és magába issza az alvó felesége szépségmiriádját. Amikor jut ideje mérlegelni a világot és benne a maga helyét; amikor jut ideje tűnődni és merengeni.”

A találkozás és elválás regénye a Coney Island, hiszen Michael és Caitlin szerelme nem is áll nagyon másból, mint a találkozás öröméből és a búcsúzkodás fájdalmából. Együtt töltött idejük mindig szűkre szabott. És ugyan minden rezdülésükből árad a szerelem, mégsem tudnak kilépni ebből a felemás keretből, otthagyni az elhidegült házasságokat, amikben nem együtt, hanem egymás mellett léteznek a felek, leginkább boldogtalanul.

„Aki szerelmes vagy tévesen szerelemnek hitt állapotban leledzik, az többnyire úgy éli az életét, hogy másokra gondol, nem magára. És ez nagy különbség.”

Persze ők sem együtt léteznek, hanem inkább külön-külön, alkalmankénti összefonódásokkal. Lehet, hogy pont ettől az alkalomszerűségtől működik a viszonyuk, és a mindennapok rutinja megölné a szerelmüket. De az is lehet, hogy csak sosem voltak elég bátrak ahhoz, hogy felrúgják a jól megszokottat. Ezektől a kérdésektől izgalmas könyv a Szerelmem, Coney Island, és attól, hogy nem is kapunk rájuk választ. Magunkban kell keresgélnünk ennek a felemás, esős szürkében játszó viszonynak a kulcsát.

Vincze Dóra

Billy O’Callaghan: Szerelmem, Coney Island
Jelenkor Kiadó, 268 oldal, 3499 Ft