Megmaradni

A trianoni döntést követő keserűséget, reménykedést, majd az ezt felváltó csüggedt vágyakozást közel száz év távlatából elképzelni lehet, átélni aligha. Ha a ma embere mégis szeretné megérteni népe (s ezzel együtt saját) múltját, jelenét, akkor tanúk híján a korabeli naplók, dokumentumok, újságcikkek és nem utolsó sorban – a keserűség és a reménység keserédes ízeiből szőtt – szépirodalmi alkotások segíthetik, hogy valamelyest maga is megtapasztalja azt a világot, amelynek kereteit egy vesztes világháborút követő igazságtalan békediktátum rajzolta meg, s amelyben egy csapásra a kárpát-medencei népek millióinak egymáshoz kapcsolt évezredes sorsa változott meg.
Berde Mária életműve egyike a két világháború közötti magyar irodalom méltatlanul feledésbe merült írói pályáinak, pedig a múlt század harmincas, negyvenes éveiben az erdélyi magyar irodalom egyik kiemelkedő alkotójának számított. Jelentékeny irodalmi pályafutásnak többek között az Erdélyi Irodalmi Társaságban betöltött szerepe valamint az 1942-ben odaítélt Baumgarten-díj lehet fokmérője. Költőként indult, ám regényeivel vált igazán ismertté, úgy tartották számon, mint a női szenvedélyek mesteri ábrázolóját, a húszas években azonban változás figyelhető meg témáiban: a romantikus feminizmus helyett az erdélyi társadalom kérdései kezdik foglalkoztatni. Ennek a fordulatnak gyümölcse egyik legismertebb regénye a Földindulás, amellyel már 1924-ben elkészült, de megjelenésére 1930-ig várnia kellett. A trianoni döntést követő erdélyi társadalmi változások irodalmi krónikáját 80 évnyi méltatlan (el)hallgatás után újra kézbe vehetik a magyar olvasók a Kráter Könyvműhely jóvoltából.
A Földindulás egy nagybirtokos família, a Kathona-család perspektívájából mutatja be az első világháborút követő évtized erdélyi eseményeit, ezek közül is kiemelve a család egzisztenciáját súlyosan érintő földreformot, melynek következtében a többszáz holdas – főként magyar – nagybirtokok kisbirtokokra aprózódtak fel. Berde Máriát a romániai agrárreform hatásainak nem elsősorban gazdasági, hanem társadalmi, emberi vetülete érdekelte. A nagyobb rendszer változása a kisebb közösségek évszázados hagyományait is megbolygatta, ellentétes vágyak, célok, remények feszültek egymásnak a birtokmegtartás és -szerzés lélekpusztító küzdelmeiben. Az elbeszélő hang a viharos szenvedélyek ábrázolása során is képes távolságtartó maradni, ezzel is mintegy a szeszélyes radikalizmussal szemben a megmaradás egyetlen lehetséges útjának vélt hitet, reményt és becsületességet hangsúlyozza.
Az öt Kathona-gyermekből a történet jelenidejében csupán négy él, Ákos, a legidősebb fiú a háborúban életét vesztette, emléke azonban elevenen él az udvarház falai között. Húga, Etelka bálványozza a hős fivért, nem engedi, hogy emlékét bármi beszennyezze, szobája érintetlenül áll; testvére mellett a szétszaggatott hazát is gyászolja fekete ruha hordására ítélve az egész családot. Ugyanígy hőse Ákos öccsének, Gyulának is, aki azonban a csendes gyász helyett radikálisabb eszközökkel is kész lenne megtorolni a családja és a népe sorsán elkövetett igazságtalanságokat. Etelka és Gyula sötét színekkel megfestett, komor világának ellenpólusán Ila, a legfiatalabb gyermek áll, akinek ugyan fáj a testvér elvesztése, álmai, tettei azonban az életet ünneplik: ha teheti, rögtön szabadul a gyászruhától, külsőségekben megnyilvánuló kitűnni akarása hamar feltűnővé teszi a férfiak között, s nem várat sokáig magára az eljegyzés a jónevű (s jóképű) Zibai Ivánnal. A testvérek közül Klára az, aki a nyugodt, megfontolt bölcsességet hordozza. Talán azért, mert ő a legidősebb, s megözvegyülve, kicsi gyermekkel tért vissza a Kathona-birtokra, hogy egész életével családját szolgálja és testvérei szeszélyeinek tüzében feláldozza életét. A sors fintora (és Berde Mária intenciója), hogy végül ő lesz az mindük közül, aki jutalmul kapja végül a boldogságot.
A megváltozott körülmények morális dilemmák elé állítják a történet szereplőit. Az elvesztett háború, Erdély Romániához csatolása, a földbirtokért folyó mindennapos küzdelem mindenkiből más és más viszonyulást vált ki – ebben a kibillent világban új értelmet nyernek a radikális és a megalkuvó, a hazafi és a hazaáruló, a becsület és büszkeség szavak. A család az erős atyai kéz nélkül darabjai hullik. Az öreg Kathona mindenben enged gyermekeinek, naiv szeretettel viszonyul hozzájuk és a birtokon élőkhöz is, ez utóbbiak közül a földfoglalás hevében azonban kevesen emlékeznek a családfő egykori jóságára. Az új birtokosok mohósága nem ismer határokat, becstelenségre, aljasságra ragadtatják magukat, a hatalom pedig ahelyett, hogy igazságot osztana, félre fordítja arcát. A család vezetését a magatehetetlen családfőtől előbb számításból Zibai, majd mikor felbomlik eljegyzése Ilával, és így kegyvesztetté válik, a tanító, Dáné Jani veszi át. A tanító hűsége a nagybirtokos család iránt megingathatatlan, és ez akkor válik igazán létkérdéssé, amikor az egykori hatalmas birtok 50 holdra olvad, és csak az ő becsületességén, munkáján, hitén és szeretetén múlik a család megmaradása.
A Földindulás egy biztonságos, patriarchális közeg darabokra hullásának története. A szereplők sorsa előre kiszámítható, mégis a szenvedélyeknek valamint az új és újabb körülményeknek köszönhetően kellően fordulatos, már-már letehetetlen a regény, s ha az első fejezetek olvasása során az olvasónak sikerül ráéreznie a könyv különleges – magyar, székely, román szólamokból egybegyúrt – szikár nyelvének ritmusára, egy izgalmas családregény élményével lesz gazdagabb.
Pompor Zoltán

Berde Mária: Földindulás
Kráter Kiadó, 380 oldal, 2400 Ft