A magyar pénz története
Szénási Zsófia - 2013.06.17.
„A pénz kormányozza a világot” - Képes album a magyar pénz történetéről
A pénz a legkülönfélébb módon, anyagban és formában testesül meg ősidők óta. A Kr. e. 7. században jelentek meg Kis-Ázsia területén az első, pénznek tekinthető tárgyak, innen terjedtek el a hellén kultúra közvetítésével egész Európában. A Kossuth Kiadó most megjelent, reprezentatív kötetében három szerző a kezdetektől végigkíséri a pénz történetét a Kárpát-medencében. Különös értéke az albumnak, hogy a szakszerű művelődéstörténeti áttekintés mellett, kellő nagyításban, számos fényképet közöl a korabeli pénzekről, amelyek kicsinységük, vagy elhasználtságuk okán még múzeumban sem tekinthetők meg kellő alapossággal.
A pénz, mint díszítőeszköz
A magyar államalapítás előtt az itt élő kelták, rómaiak és avarok is rendelkeztek pénzzel. A kelta pénzverés a görög, majd a római érmék másolásán alapult, és eleinte nem is fizetőeszközként használták, hanem mint kincset felhalmozták. A római birodalom részeként két pénzverde is működött Pannónia területén, és az Alföldön élő szarmaták szintén verettek érmeket. A népvándorlás korában érkező népek (hunok, gótok, avarok) pénzhasználatának szinte nincs nyoma, valószínűleg elcserélték vagy beolvasztották a megszerzett pénzeket. A vándorló magyarok szintén megismerkedhettek a pénzérmékkel (nyugatiakkal és bizánciakkal egyaránt), a régészeti leletek tanúsága szerint azonban inkább használták a ruházat vagy a lószerszám díszítésére, mint fizetésre.
A dénár
Szent István királlyá koronázásával létrejött a keresztény Magyar Királyság, s a kormányzás eszközeihez hasonlóan a pénzverést is a nyugat-európai mintához, azaz a dénárrendszerhez igazították. Az antik mintákon alapuló ezüst alapú dénár az egyedüli címlet volt a kora-középkori Európában. Az Árpád-ház uralmának végére fokozatosan általánossá vált a vert pénz használata, de tovább élt a veretlen ezüst és a terménypénz fogalma is. Mivel a római birodalom bukása után az arany csak korlátozott mennyiségben állt rendelkezésre, az ezüst alapú dénár lett a fizetőeszköz. II. András megreformálta a pénzverést, az érmeken újra megjelentek a királyportrék egyre kifinomultabb kivitelben. Az Árpád-ház kihalása után Európában a dénárnál nagyobb értékű ezüstpénz, a garas vette át az uralkodó szerepet, és újra megjelent az aranypénz is.
Aranybányák országa és az aranyforint
Nálunk I. Károly indította meg újra az aranypénz verését, és kialakította a kamararendszert, mely évszázadokra meghatározta a magyar pénzverést és a pénzforgalom képét. A 14-15. században Magyarország aranytermelése több mint a háromnegyedét tette ki az európainak, és jelentős volt az ezüstkitermelés is. I. Lajos
idején kialakult a magyar éremképű aranyforint, onnantól kezdve az aktuális uralkodó is szerepelt a pénzen, Mátyás idejétől fogva pedig a hátlapon a Madonna a gyermek Jézussal. A középkori magyar pénzverésnek a mohácsi vereség vetett véget. Az újkor hajnalán az egyre növekvő kereskedelem és áruforgalom, valamint az állandó áremelkedés nagyobb értékű pénzt követelt, ezért megalkották a garasnál is nehezebb, az aranyforinttal egyenértékű tallért. A török hódoltság miatt kettészakadt országban a Habsburgok vezette Magyar Királyság, illetve az Erdélyi Fejedelemség területén szinte egy időben vezették be a tallérverést. Miután a történelmi Magyarország területe bővelkedett aranybányákban, a hatalmas arányú aranydukát-verés mellett a tallérok kibocsátása nem lett jelentős. Az Erdélyi Fejedelemségben ráadásul tízszeres, sőt százszoros dukátokat, illetve különleges, csillag és félhold formájú aranypénzeket is vertek, különösen Apafi Mihály idején. A Rákóczi-szabadságharc alatt viszont ráfanyalodtak a réz szükségpénzek verésére.
Az első papírpénzek
Az arany- és ezüstpénzek az újkorban lassan visszaszorultak, és megindult a réz váltópénzek kibocsátása a mindennapi pénzforgalom kielégítésére. A középkori váltók, adósságlevelek és utalványok mintájára létrehozták a papírpénzt, Európában először a svédek (1661). A Habsburg Birodalomban 1762-ben, Mária Terézia uralkodása alatt szinte egyszerre jelentek meg a réz váltópénzek és a papír alapú fizetőeszközök. Az 5-től 1000-ig terjedő forint bankjegyek első szériájából nem maradt fent bankó (valószínűleg elhasználódtak). 1800-tól már a papírpénz vált az általános fizetőeszközzé. A bankócédulák vízjeles papírra készült fametszetek voltak, és általában csak az egyik oldalukra nyomtattak. Később acélmetszetű, kiváló grafikájú bankókat nyomtattak, amelyeket azonban gyakran hamisítottak. Még az egészen primitív (akár kézzel rajzolt!!) hamisítványok is elkeltek a tudatlan, gyakran analfabéta vidéki lakosság körében, ráadásul a hamisításnak enyhe volt a büntetése.
A nemzeti fizetőeszköz
A 19. században, az egyes nemzetállamok megalakulásával párhuzamosan megjelentek az egyes országokra jellemző fizetőeszközök. A gyakran középkori súlyegységekre (márka, font) visszautaló pénzelnevezések általában decimális rendszereket takartak. Megjelentek a nemzeti nyelvű feliratok is. A kötet igen részletesen foglalkozik az 1849-49-es szabadságharc pénzeivel (Kossuth bankó és társai) és szükségpénzeivel, melyek közül ma több ritkaságnak számít. Magyarországon 1892-ben került bevezetésre az arany alapú korona-rendszer. Az I. világháború alatt ún. hadikölcsön kötvényeket bocsátottak ki, a háború végén pedig felülbélyegezték az akkori bankjegyeket. A hatalmas infláció véget vetett a korona-rendszernek, és 1926-ban bevezették a pengőt. A pengő sem bizonyult hosszú életűnek, mivel a II. világháborút követő infláció ismét új pénz bevezetését tette szükségessé. 1946-ban megjelent a forint, amely közel hét évtizede törvényes fizetőeszközünk.
Szénási Zsófia
Pallos Lajos–Torbágyi Melinda–Tóth Csaba:
A magyar pénz története
Kossuth Kiadó, 175 oldal, 6990 Ft
A Szép magyar könyv 2012 versenyen oklevélben részesült és egyben Orbán Viktor miniszterelnöki különdíját is kiérdemelte Pallos Lajos-Torbágyi Melinda-Tóth Csaba A magyar pénz története című könyve. A díjat a 2013. évi Ünnepi Könyvhét nyitónapján adták át.
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A vérzés hiánya – Annie Ernaux: Lánytörténet
Tűzön-vízen át – Mark Haddon: A Delfin
„A legaljasabb és a legnemesebb dolgokra egyaránt képesek vagyunk” – Bene Zoltán
A határozottan szív alakú szirom – Interjú Géczi Jánossal
Különleges emlék egy csodálatos nagymamáról – Beszélgetés Finy Petrával