Édesanya, a Manó Könyvek Kiadó főszerkesztője, közkedvelt gyerekkönyvek írója. Csapody Kinga a magyar gyermek- és ifjúság irodalom fiatal szerzője csak úgy ontja magából a kicsiket és szüleiket is magával ragadó mesés ismeretterjesztő és beszélgető könyveket. Régi és új köteteiről, múltról és jelenről, és persze a közönségéről kérdeztem.

– Mikor döntötte el, hogy írni fog?

– Az egész történet még jóval azelőtt kezdődött, hogy valójában írni tudtam volna. A családi legendárium szerint az óvodában nem voltam hajlandó délután aludni, de rájöttek az óvónénik, hogy nagyon sok mesét tudok, és rábeszélek, hogy meséljek a többieknek elalvás előtt. Persze akkor ez csak amolyan szóbeli történetírás volt. Aztán felkérésre először az egyetem után írtam, ekkor született meg az első novellám. Mikor aztán pár év múlva a kisfiamat vártam, már a könyvkiadónál dolgoztam, és a gyerekkönyveket nézegetve hiányérzetem támadt: nem olyan nyelvezettel magyaráztak el fontos dolgokat, mint a tesóvárás, vagy a dackorszak, ahogy nekem tetszett. Így mikor megszületett a kisfiam, a pár otthon töltött hónap alatt megírtam a saját gyerekkönyv ötletemet, és elküldtem a kiadónk igazgatójának, akinek tetszett a dolog: nemsokára el is készült a legelső családi beszélgető könyvem.

– Főállása van és egy öt éves kisfiú anyukája. Mikor van ideje írni?

– Éjszaka. Ha teljesen őszinte akarok lenni, a határidő számomra a leginspiratívabb dolog. Elég sűrű ahhoz az életem, hogy ha nincsen egy kitűzött cél és nincsen határidő, akkor csak úgy, a számítógép memóriájának írjak. Hiszen amúgy is annyi minden érdekes dolog történik körülöttem, bár ez akár alkati kérdés is lehet. Ötlet persze mindig van, csak könnyebb könyvvé alakulnia, ha tisztában vagyok azzal, hogy mikorra kell az ötletből történetet varázsolnom. Ezt kell beilleszteni a munkahelyi feladatok és a magánéletem közé, de valahol mindig találok neki helyet.

– Felnőtteknek is írna könyveket, vagy abszolút a kicsiknek kötelezte el magát?

– A gyerekkönyvek mellett megjelent egy novellás kötetem, egy felnőtt párkapcsolati kibeszélő könyvem is. Jó pár felnőttes téma akadna lépten-nyomon, amiről úgy gondolom, hogy lenne is mondanivalóm, meg jól is állna, csak a kiadói dolgok, meg a nagyfiam mellett jelenleg sajnos nincs elég időm rá, hogy ilyen típusú, hosszú szövegekbe belekeveredjek. De talán majd egyszer ez is eljön.

– Nehezebb a gyerekeknek írni, mint a felnőtteknek?

– A gyerek a legőszintébb közönség, aki egyből jelzi, ha neki valami nem tetszik. Ennek a közönségnek pedig nem könnyű megfelelni, hiszen szerkesztőként is és szerzőként is látom, hogy mennyi sok szempontra kell figyelni az ifjúsági könyvkiadásnál. Nagyon fontos, hogy lássuk az olvasót magunk előtt, hiszen be kell lőnünk a korosztályt, akit meg szeretnénk szólítani. Mert az nem nyerő, ha a kisebbeket egy nagyobbaknak szóló történettel kínálunk meg, nem fogják érteni, és elmegy tőle a kedvük. De nem csak a történetre, hanem például a szóhasználatra is ügyelni kell, a túl kacifántos, túlságosan összetett szöveg is elijesztheti a gyerekeket, hiszen nem tudják feldolgozni. A harmadik fontos pont pedig, hogy az illusztráció mennyire szerves része a történetnek, vagyis mennyit tesz hozzá az adott könyvhöz. Ez a néhány gyorsan összeszedett szempont pedig máris nagyobb kihívás, mint amire egy felnőtteknek szóló könyvnél kötelezően figyelni kell.

– A saját gyerek segít ebben? Ad ihletet?

– Az első könyvemnél pár hetes volt a kisfiam, szóval ott ez a kérdés szóba sem jöhetett, de a későbbiekben nagyon hasznos volt, hogy volt mellettem valaki a célcsoportból. Például egy csomó dolog van, amire miatta csodálkoztam rá. Szerkesztőként is tapasztaljuk, hogy hasznos az alakuló szöveget néha hangosan felolvasni – így könnyebb kiszúrni a hiányosságokat, és rengeteg pozitívumra is. A kiadói könyvválasztásban is hasznos, ha ő naponta hoz haza izgalmas helyzeteket, témákat, azt, hogy mit szeretnek a többiek. Az Utazik a család-sorozatnál pedig kifejezetten nagy segítség, hogy van valakim, akin le lehet mérni, hogy mikor fárad el, vagy, hogy mi az érdekes, és mi nem az a számára.

– Tehát van olyan, hogy a kisfia szerepel a történetekben?

– Nem mindegyikben, de egy-kettőben felbukkan észrevétlenül, mégsem szoktam neki felolvasni ezeket. Persze ha megjelenik a könyv, és megyünk a bemutatóra, van, hogy lapozgatja és megkérdezi, hogy azért eszik-e a főhős halat egy adott városban, mert ő is azt kért. Néha pedig csak egy-egy szót lesek el tőle − nagyon szeretem, ahogy a gyerekek még képesek zsonglőrködni a szavakkal. Később, felnőttként a szabad asszociáció izgalma sajnos többnyire kihal belőlünk.

– Vajon a szülőknek is segítséget nyújtanak ezek a családi utazós könyvek?

– Néha olyan visszajelzéseket kapok, hogy teljesen meglepődöm. Vannak ugyanis „rajongói” a könyveimnek, gyerekek, akik azt kérik a szüleiktől, hogy a könyv alapján menjenek végig azokon a helyeken, amikről írok. Nagyon jól tud esni egy-egy ilyen beszámoló, és abszolút alátámasztja, hogy a szülőknek is hasznosak ezek a kötetek, hiszen hiába tűnik könnyűnek a netes ötletkeresés egy-egy utazásnál, mégis könnyebb talán egy könyvben csokorba szedett tippekből, látnivalókból válogatni. Ennek ellenére az Utazik a család-sorozatra semmiképp nem zsebkönyvként kell gondolni. Utazás előtt, és utólag is érdekes történeteket lehet belőle olvasni a kirándulások helyszíneivel kapcsolatban: felkészülésnek is nagyon jók ezek a könyvek, de az élmények elmélyítésére is. Éppen ezért próbálok mondákat és legendákat csempészni az utazó család kalandjai közé, ezek ott esti meseként jelennek meg. A gyerekeknek a mesén át a legkönnyebb információt csepegtetni.

– Mi a gyerekkönyvek titka, ami akár az internet világában is meg tudja ragadni a kicsik fantáziáját?

– Anyaként és könyvkiadóként is azt látom, hogy a modern technológia egyáltalán nem ördögtől való dolog, csak az arányokra kell nagyon odafigyelni. Az sem jó manapság, ha a gyerek műszaki analfabéta és elvész a mai világ kütyüjei között, de persze akkor már gond van, ha a virtualitás teljesen kiváltja a beszélgetést vagy a történetmesélést. Pont mostanában csodálkozott rá a kisfiam arra, hogy vannak olyan gyerekek, akiknek nem mesélnek, és olyanok, akiknek nincsenek könyveik. Ezen teljesen elszörnyed, mert sokat olvasunk, de ha kell, a Youtube-on tökéletesen elboldogul az őt érdeklő zenék, videók között, már most, öt évesen is. A könyvekben fontos, hogy az ő nyelvükön, nekik érthető módon magyarázzunk el dolgokat. Kiskorban a fő mértékegység például ők maguk. Így ha azt kell elmesélnünk nekik, hogy valami három méter magas, akkor mondhatjuk, hogy te, háromszor. Az érthetőség mellett a másik fontos dolog pedig a humor, olyan jó, amikor elnevetik magukat, élnek a történettel, gondolkodnak rajta, és napközben is eszükbe jut.

– A könyvekben megbújó történelem is mesésíthető?

– Akiket mi, felnőttek történelmi szereplőkként ismerünk, azok teljes egészében a gyerekek által ismert mesék szereplői: királyok, királynők, hadvezérek, lovagok. Hiszen miben különbözik az, ha elmegyünk egy várjátékra, bajvívásra a valóságban attól, mint amit olvastunk róla a mesében? Hiszen ugyanolyan ruhát hordanak, és királyok, királynők előtt a lovaikon csatáznak a lovagok: érdekes folyamat, amikor a gyerekek elkezdenek a történelemben, idősíkokban barangolni, és mint egy kirakósban, összeállnak az összefüggések.

– Bujkál a tarsolyában esetleg újabb kötet, ötlet, történet?

Június végéig még három könyvem jelenik meg: az Utazik a család-sorozatból jön az Irány Esztergom!, ami a múltkori visegrádi kötet után most a Dunakanyar másik felére kalandozik el. A következő pedig az Irány a Tisza-tó! lesz. Nekem ez most személyes kedvenc lett, számomra egy újonnan felfedezett területe az országnak. Végül pedig a családi beszélgető könyvek is folytatódnak, az ötödik rész címe a „Hiányzol! − de addig is jól érzem magam”. A történet három epizódból áll össze, három kis főszereplővel: az egyikük a nagyszülőkhöz megy, a másikra babysitter vigyáz, a harmadik fejezetben pedig az elvált szülők kérdésével foglalkozom. Ezek mind nagyon fontos témák, beszélni kell róluk.

Kurcz Orsi

Csapody Kinga: Hiányzol! De addig is jól érzem magam!
Manó Könyvek, 48 oldal, 2490 Ft