Mélytengeri Mentőcsapat
Ben és Holly
apró királysága
Osvát Ernő
Aforizmák
Kicsi Csacsi
és a születésnapi ajándék
Mélytengeri Mentőcsapat Ben és Holly <br> apró királysága Osvát Ernő <br> Aforizmák Kicsi Csacsi <br> és a születésnapi ajándék
Könyvhét folyóirat

Történetek az újságírás virágkorából – Jolsvai András regénye a rendszerváltás utáni évekről

Szénási Zsófia - 2019.02.06.

Különleges figurák gyűlnek egybe egy különleges szerkesztőségben néhány évvel a rendszerváltás után. Jolsvai András A napok színe című új regényében egy hetilap szerkesztőségének világán keresztül  jeleníti meg e kitüntetett időszak társadalmi eufóriáját.  Azokat az éveket idézi meg – nem minden nosztalgia nélkül –, amikor a kádári rezsim alatt felnőtt nemzedék megízlelhette a szabadságot. Mivel nemrég visszavonult az újságírói munkából, elképzelt és megírt magának egy szerkesztőséget, ahol továbbra is jól érezheti magát.

– Az újságírás, a szerkesztőségi munka – amit a szakmában eltöltött évtizedek okán alaposan ismer – már előkerült egyszer a Ma még csak szerda című regényében. Új regénye ismét egy szerkesztőségben játszódik, mi több, visszatér egy már ismert karaktere.

– A regény, amire utalt, 1986 és 1990 között játszódik, és egy Reményi nevű újságíró a főszereplője. Semmiképpen sem nevezném a korábbi opus folytatásának a mostani könyvet, ebben nem Reményié a főszólam.  Persze a barcelonai olimpia említéséből, vagy az olajszőkítési ügyek megjelenéséből az olvasó érzékelheti, hogy a regény valahol a kilencvenes évek elején játszódik, így időben ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. Lényegesebb azonban annak az eufóriának az érzékeltetése és ábrázolása, amit a rendszerváltás utáni időszakban oly sokan átéltek. Ennek a semmihez sem hasonlítható felszabadultságnak a megformálása és dokumentálása a regény fő célkitűzése.

– A mából visszatekintve a korszak az újságírás aranykorának, egyfajta paradicsomi állapotnak tűnik.

– Néhány évig úgy hittük, szabad világban élünk, ennek lenyomata a regény. Különleges életérzés volt így dolgozni. Különböző nagyvállalkozók jelentek meg a szerkesztőségek és a média környékén, a pénzek eredete néha kétséges volt és mégis: a politika csak áttételesen szólt bele az újságírók mindennapjaiba, és a munkatársak lehetőségei sokkal nagyobbak voltak, mint manapság. A 90-es évek elején joggal lehetett reménykedni abban, hogy a dolgok jobbra fordulnak. Úgy éreztük, hogy hazaértünk; azt csináltuk, amit tudunk és szeretünk, és ez az egymás közötti viszonyunkban is megmutatkozott. Együtt éltünk, reggeltől estig egymással töltöttük az időt, rengeteg közös programot szerveztünk, és még a lap megszűnése után is évekig találkoztunk havi rendszerességgel és figyelemmel kísértük egymás pályáját. Nemcsak kollegák voltunk, hanem barátok is, miközben magas szinten űztük a szakmánkat.

– A könyv ajánlásában úgy fogalmazott: „Barátaimnak (akiknek száma e könyv megjelenésével jelentősen csökkeni fog.)” Bár a Periszkóp elnevezés egyértelműen álnév, ki lehet következtetni, melyik szerkesztőségekről lehet szó. Ön ezekben az években előbb a Köztársaság, majd a Respublika lapoknál dolgozott. Nyilván sok a fikciós elem a történetben, de az ajánlás azt jelzi, hogy sokan magukra ismerhetnek a történetben.

– Az ajánlás alapvetően csak játék a szavakkal. Semmiképpen nem nevezném a könyvet kulcsregénynek. Bevált módszerem – például a Holnapra jobb lesz című regényemnél szintén ezt alkalmaztam –, hogy a helyszínek abszolút beazonosíthatóak és megfelelnek a valóságnak, ám a figurák valóság és képzelet keverékéből állnak össze, vagy különböző figurákból gyúrok össze egy karaktert, és természetesen vannak abszolút fikciós alakjaim is. A szereplők megformálásában és a cselekményvezetésben teljes szabadságot adok magamnak. A végeredménynek nem valóságosnak kell lennie, hanem hihetőnek. Persze nyilván lesznek, akik magukra ismernek a történetben, egy-egy gesztusban, mondatban, megnyilvánulásban.  Lehet, hogy azok fognak igazán megsértődni, akik kimaradtak a történetből!

– Regényében arról a világról szól, amit a legjobban ismer. Fiktív sajtótörténetnek is beillik, ahogy visszaadja a redakciók akkori világát, a műhelymunkát, a lapszerkesztés metódusait és mikéntjét. Azóta mindez gyökeresen átalakult.

– Valóban, ha tetszik, történelmi látlelet, amit a regény megörökít. A technikai változások sorától a társadalom átalakulásáig minden afelé mutat, hogy a történetben megjelenő hagyományos szerkesztőségi munkának egyszer s mindenkorra vége.  Ma egy napilapnál sem dolgoznak annyian, mint ahányan mi a hetilapnál ügyködtünk. Több idő volt egy-egy anyag elkészítésére, ami nyilván kiforrottabb anyagokat eredményezett, ahogyan ezt az olvasók el is várták.

– A szerkesztőségben vannak ugyan alá és fölérendeltségek, posztok, de az egész légkör mégis nagyon emberi, mondhatnám demokratikus. Talán ebből is adódik, hogy ennek a könyvnek nem főszereplője, hanem főszereplői vannak.

– Több szálból és sok apró epizódból épül fel A napok színe. Három jellegzetes szála van a történetfűzésnek. Két szerelmi szál, amelyek egymás párdarabjai, amennyiben egy idősebb férfi és egy fiatalabb nő, illetve egy idősebb nő és egy fiatalabb férfi kapcsolatáról esik szó. Mindkét szál azt reprezentálja, hogy vannak az életben szép, de reménytelen dolgok, ilyen a szerelem. A harmadik szál, ami az újságírói munkát és a szerkesztőségi életet járja körül, szintén egy reménytelen vállalkozást mutat be, méghozzá azt, hogyan nem lehet Magyarországon újságot alapítani. Pedig szép korszak volt, tele reménnyel, és nemcsak nekünk, újságíróknak.

Szénási Zsófia

Jolsvai András: A napok színe
Scolar Kiadó, 368 oldal, 3750 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2019/2. számaÉS Páratlan oldalKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés