Nem lehet tudni, mennyi határt feszeget egyszerre Potozky László új regénye, az Égéstermék. Mindenesetre abban biztosak lehetünk, hogy két kezünkön nehéz lenne megszámolni mindazt.

– Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy az Égéstermék és az Éles című regénye között van egy erős párhuzam. A fiú, aki a combjába karcol körömollóval, ugyanígy az egyetemista lány megjelenése. Mit jelent az egyetemista lány?

– Nagyon jó észrevétel, az Égéstermékben tényleg feltűnik az Éles névtelen elbeszélője, de csak említés szintjén, kis easter egg ez azoknak, akik szerették az előző regényemet. Illetve a két könyv univerzuma összetartozik, mindkettő ugyanazon a környéken játszódik valahol Kelet-Európában. Az egyetemista lány ebben a megközelítésben mind az Éles, mind az Égéstermék esetében a történet gyújtózsinórjaként szolgált, ezek a karakterek hozzák el mindkét esetben az elbeszélő életébe azt a változást, amiből kinövi magát a cselekmény.

– Ezeket a karaktereket meghagyja az olvasóknak?

– Egyelőre nem készülök új regénnyel, és azt sem tervezem, hogy újrahasználnám a szereplőimet. Az Éles elbeszélőjéről sem tudtam eleinte, hogy említés szintjén az Égéstermékbe is be fog kerülni.

– Az Égésterméknél mennyiben beszélhetünk valós eseményekről?

– A regény forradalmi gerincét nagyjából a 2014-es ukrán forradalom eseményei alapján írtam meg, de vannak a szövegben magyarországi, erdélyi és romániai utalások is. Mindegyiket valós események ihlették, amelyek gyakran nagyon távol történtek egymástól, mégis bárkinek ismerősek lehetnek a rajtuk keresztül megmutatkozó emberi reflexek és gyarlóságok.

– Ott volt valamelyiknél?

– Néhány tavalyi pesti tüntetésen kint voltam, de olyan durva utcai harcokat, mint amilyenek a könyvben vannak, sosem láttam élőben. Az is a regényhez való dokumentálódás része volt, hogy az ukrán eseményekről fellelhető összes videót megnéztem a Youtube-on. Addig bámultam a képsorokat, amíg mesterséges személyes élményeket nem tudtam létrehozni magamnak. Magyarán belenéztem magam a forradalomba.

– A disznó megette a csecsemőt. A rendőrt úgy szétverték a szkinhedek, hogy az orra az álláig lecsúszott, pépes lett. Égett ember szag van. - Érzed a hús szagát? Erős képek, ráadásul nagyon jókor vannak jó helyen, így sokszor még durvábbak.

– Ezeket a képeket is legtöbbször Youtube-videókból vettem, az emberek magukkal vitték a telefonjaikat az utcai harcokra. Így belső nézetből láthatta az egész világ például azt, ahogy átlövik a láthatatlan orvlövészek a harcosok bádogpajzsait. Wikipédia-szócikkeket is tanulmányoztam az Euromaidanról, ezekből lett meg jócskán leegyszerűsítve és megnyirbálva a forradalom gerince. Nem dokumentarista szöveget akartam írni, sok mindent kidobáltam, mert a lényeg az volt, hogy regényként működni tudjon a szöveg.

– Mikiegérnek hívja az államfőt. Miért nem írta le, hogy ki van a fiktív lény neve mögött? Egyáltalán van mögötte konkrét személy?

– Gyakori jelenség Kelet-Európában, hogy Mikiegérként ábrázolják a kortárs diktátorokat, Janukovicsot, Pontát és Orbánt is láttam fekete fülekkel lerajzolva. A magyarázat annyira egyszerű, hogy eleinte rá se jöttem: mindhármuk keresztneve Viktor, tehát Mikiegér-Vikiegér. Az én Mikiegerem mögött nincsen konkrét személy, tipikus autoriter népvezető, akiből mindenki eleget ismer.

– A szkinhedek kultúrája nagy szerepet kapott a regényben. Ráadásul rendkívül pontosan ábrázolja az ő brutális, erőszakos játékaikat, mint például a fütyizést.

– Az ukrán forradalomban rengeteg szélsőjobboldali szimpatizáns vett részt, innen tudtam, hogy nekem is foglalkoznom kell velük. A fütyizést amúgy testközelből ismerem, ez személyes élmény alapján került be a könyvbe. Hetedikes-nyolcadikos koromban büntettük így egymást az osztálytársaimmal vesztes kártyajátszmák után. Szóval tudom milyen, amikor az összeszorított kártyapakli szélével verik le az ember bütykeiről a kulimászt.

– A főhős kicsiként elvesztette az apját, az öccse árnyékában él, az anyjával eltávolodtak egymástól, és a magánélete sem az igazi. Folyton folyvást kényszerített helyzetbe kerül, hol az utcai harcok miatt, hol az apjával kapcsolatos emlékek törnek fel belőle.

– A regény jelenébe dramaturgiailag nem fért volna bele még egy családi karakter, elég az anya és az öcs alakja. Az apa mintegy kísértetként van jelen, nem él, de az, amit maga után hagyott, a mai napig meghatározza családja viszonyait és lelki állapotát.

– „Feladat az élet, bazmeg.” Ahogy ennek a könyvnek a megértése is. Mire figyelmeztet ez a történet?

– Ha van valami üzenete a könyvnek, akkor az, hogy valahol mindenki sáros, és a nagy felszabadító történelmi kataklizmák mögött is csak pitiáner emberi érdekek húzódnak. Szóval, óvatosan a forradalmasdival, mert könnyen megtörténhet, hogy fölösleges áldozatok árán ugyanolyan mocskokat szabadítunk magunkra, amilyeneket elűztünk.

Vermes Nikolett

Potozky László: Égéstermék
Magvető Kiadó, 168 oldal, 2999 Ft