Könyvhét 2021
A Móra Kiadó
öszi újdonságaiból
Mélytengeri Mentőcsapat
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Osvát Ernő
Aforizmák
A Móra Kiadó <br>öszi újdonságaiból Mélytengeri Mentőcsapat Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Osvát Ernő <br> Aforizmák
Könyvhét folyóirat

Sorsdöntő különalku a 20. század legsötétebb napjaiból – Závada Pál beszél új regényéről

Szénási Zsófia - 2021.01.26.

A csepeli Weiss Manfréd Művek örököseinek menekülési történetét gyúrta regénnyé a két világháború közötti legnagyobb vállalatbirodalom végnapjairól szóló nagyszabású prózájában Závada Pál Hajó a ködben címmel. A gyáralapító gyermekei és a kiterjedt rokonság tagjai zsidó származásuk okán végveszélybe kerültek a holokauszt idején. A folytatás közismert: Weiss Manfréd örökösei 1944-ben, a németek bevonulását követően megegyeztek az SS-szel, hátrahagyták a gyárakat, az összes ingatlant és ingóságot, cserébe a teljes nagycsalád szabadon távozhatott az országból. Történetük egyszeri és különleges, egy kivételezett társadalmi csoport legdrámaibb napjainak krónikája.

– Ennek a rokonságnak ezt az 1944-es históriáját régóta ismerem, és nem csodálkoztam, hogy Rózsa János rendezőt is megihlette – ő keresett meg ugyanis azzal, hogy segítsek neki megírni egy játékfilm tervét. Ez persze nem a valóságos történetet követné, hiszen fikciós film volna, de persze minden szóba jöhető forrást el kellett olvasnom ahhoz, hogy a munkában részt vehessek. A bőséges szakirodalomból kibontakozik az alapító, Weiss Manfréd alakja és műve, vállalkozásainak roppant sikere és meggazdagodása – majd örököseinek, a két háború közti korszak iparbáróinak világa, akik családi kapcsolataik révén az ország legjelentősebb tőketömörülését képezték, befolyásuk pedig nemcsak a gazdasági életre terjedt ki. Ez a rokonság kötötte meg a német megszállást követően a maga különalkuját a vállalatbirodalom tartós használatba adásáról. Ahogy beleástam magam ezeknek az évtizedeknek a viszonyaiba, kirajzolódtak előttem bizonyos szereplők, mint regényalakok is, és ahogy rátaláltam a megformálás mikéntjére, elkezdhettem írni. Az én könyvem természetesen regény – sok ismert, valóságos motívumra támaszkodik persze, de döntőrészt olyan rétegek föltárására vállalkozik, amelyek a fikció birodalmába tartoznak. Hiszen a források viszonylag kevés támpontot adnak például a személyes, belső, érzelmi világok megragadásához, így az ilyesmi többnyire már a képzelet műve.  Abban is a fantáziára kell hagyatkozni, hogy a sorsdöntő pillanatban vajon miféle dialógus hangozhatott el a rokonság nevében tárgyaló Chorin Ferenc és az SS-t képviselő Kurt Becher között. Ki kellett lépnem tehát a tényirodalomban elvárható dokumentarista krónikás szerepéből, hogy átengedjem a terepet a regényszövés belső mechanizmusainak. És miközben az ismert alakok alapvonásait igyekeztem megőrizni, másoknak jóval gazdagabb fiktív magánélet jutott. Így született meg például Artúr, Helén és Lola szerelmi háromszöge – ők egyébként mindhárman önálló elbeszélői szólamot is kaptak.

– Regényének a legtehetségesebb vő, Chorin Ferenc az egyik központi szereplője, aki zseniális üzletember hírében állt. Nem véletlenül volt ő a főtárgyaló az SS-en keresztül magával Himmlerrel egyeztetett titkos paktum megkötésekor.

– Őt emlegették nemcsak a rokonság, hanem a nemzetgazdaság eszeként – már az apja is jeles üzletember volt –, akinek a Weiss Daisyvel kötött házassága roppant mértékű tőkekoncentrációt eredményezett. A források és a családi emlékek mégis szerelmi házasságról szólnak – a részletek persze nem ismeretesek. Én mégis inkább egy másik sógortárs, Kohner Artúr magánéleti viszonyaiból szőttem szálat a regényben. Olyan eljáráshoz hasonlít ez, mint amikor Gárdonyi az Egri csillagokban a valóban is létezett Bornemissza Gergelynek kitalált magánéletet komponál, ismert alakok mellé fiktíveket költ, vagy elképzelt irányba fordítja Török Bálint történetét – akit kora Chorin Ferencének is tekinthetünk, akit szintén rabságba vetnek a megszállók.

– A Weiss család tagjainak komoly jelentőségük volt a korszak szellemi és politikai életében is.

– Nagyvonalú kulturális és jóléti támogatásaik voltak, a lapkiadás terén pénzelték például a Magyar Szemlét, amely Bethlen István köréhez tartozó konzervatív lap volt, majd megalapították a Magyar Nemzetet a fasizmussal szembeni szellemi ellenállás jegyében. Szellemi előzményként pedig még Adyt is tisztelték és – Hatvanyval versengve – támogatták is őt. Kapcsolatot ápoltak némely ellenzéki politikusokkal csakúgy, mint kormánypártiakkal. Sőt Chorin bennfentesnek számított magánál Horthynál is, akit még a portugáliai emigrációban is anyagilag segített. Talán úgy érezte, hogy köszönettel tartozik neki a gazdasági fölemelkedés lehetőségéért, esetleg, hogy befolyással volt a Weiss család kimenekítésére – pedig erre nincsen adalék. Ami biztos: Horthyt súlyos történelmi felelősség terheli kormányzásának legsötétebb periódusában a zsidóság deportálásáért is.

– A regényírás közben – Spiró György ajánlatára – színdarabot is írt a regény centrumában álló kényszerű üzletkötésről, amelyet a Szegedi Nemzeti Színházban mutattak be.

– A színdarabírási fölkérésnek nehéz ellenállni, örültem ennek a lehetőségnek. Az utolsó üzlet című darab egy kiélezett történelmi helyzetben próbálja megragadni egy kivételes helyzetű családnak és az agresszor hatalomnak a viszonyát. Beszél magándolgokról és közügyekről, menekülési próbálkozásokról, szégyellnivalókról is, helytállásról is. Hogy ilyenkor milyen utak választhatók – hajózni muszáj, navigare, ugyebár, necesse est. Vagy nem. Mert a regény kérdései is ekörül forognak, amelynek megformálásához egyébként jó ösztönzést adtak a színpadon kipróbált összecsapások, viták, győzelmek és vereségek.

- Mivel a regényben majd minden Weiss családtag a saját nevén szerepel, nem tart-e attól, hogy az utódok neheztelni fognak a könyv olvasása után?

- Remélem, nem fognak. A leszármazottak közül Chorin Daisyvel levelezésben álltam, aki a színdarabra is kíváncsi volt, és támogatónak látszott. Édesanyjának titokzatos alakja a könyvemben háttérben marad, az apjának, Chorin Ferencnek az esetében pedig a leghívebben ragaszkodtam a rendelkezésre álló forrásokhoz. Az ő alakjának megrajzolásához volt a legkevesebb szükségem a képzeletre. Rendkívüli képességű, nagyformátumú, ellentmondásos személyiség volt – ma is megrendítően szomorú olvasmány például a Horthynak szóló ’44-es búcsúlevele vagy az 1939-es felsőházi fölszólalása a zsidók térfoglalásának korlátozása tárgyában. Amikor szorgos munkára és kötelességteljesítésre szólítja fel zsidó sorstársait minden megalázás dacára – mert jobban kell szeretni az országot, mint gyűlölni ellenségeinket. De hogy ez a különalku súlyos lepaktálást jelent-e az agresszorral, avagy az életveszélyes fenyegetésből való kimenekülésnek minősül – ez mindvégig vitakérdés marad a rokonságon belül is, szerepük későbbi megítélésekor is.

Szénási Zsófia
Fotó: Szabó J. Judit

Závada Pál: Hajó a ködben
Magvető Kiadó, 420 oldal, 4299 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2021/3. számának címlapjaÉS Páratlan oldalKőszeghyA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó leszmacskarácsony
Belépés