Párhuzamos szerelmek bűntudat nélkül – beszélgetés Szurovecz Kittivel
Illényi Mária - 2017.09.07.
Szurovecz Kitti új könyve azokról és azokhoz szól, akiknek egynél több szerelmük van. A való életben és az irodalomban sem ismeretlen ez az alaphelyzet, de eddig még nem közelítették meg ezt a témát úgy, ahogyan A sokszívű című fiktív történetében ezt a szerző tette. Hogyan lehet etikusan több embert szeretni, erre a kérdésre keresi a választ a könyv, és a könyvben szereplő internetes közösség, a Sokszívűek Társasága tagjai is. Az interjút a szerzővel Illényi Mária készítette – Szurovecz Kittivel Az Olvasás Éjszakáján találkozhatnak az olvasók a könyv bemutatóján.
– Mikor hallott először a poliamoriáról (többszerelműség) és mikor érezte úgy, hogy erről írnia kell?
– Az egész egy érzelemből fakadt. Évekkel ezelőtt kerültem abba a helyzetbe a magánéletemben, hogy nem tudtam két férfi között dönteni. Mindkettőt máshogyan, másért szerettem, és majd beleőrültem a választás súlyába, úgy éreztem, szétszakadok. Aztán végül választottam, de ez az út nem volt egyszerű, rengeteg szenvedés övezte, örök nyomot hagyott a lelkemben. Aztán jóval később rábukkantam egy női magazinban egy poliamoria, azaz etikus többszerelműség című riportra, ahol olyan emberek meséltek az életükről, akik felvállalták, hogy képesek több embert szerelemmel szeretni egyszerre, és ezt életforma szerűen élik, amit sikerült elfogadtatniuk a párjaikkal és a környezetükkel is. Ráadásul itt, Magyarországon! Csodálkozva fedeztem fel, hogy a jelek szerint mégsem vagyok földönkívüli, hogy egy adott élethelyzetben én is képes voltam erre az érzelemre. Úgy éreztem, maga a téma annyira érdekes, annyira megosztó, hogy okvetlen fel akartam göngyölíteni, és a megvalósítás során bevallom, abban is reménykedtem, hogy jó önterápia lesz megírni ezt a könyvet. Merthogy én mennyit bántottam, és mennyire leértékeltem magam abban az élethelyzetben, azt el sem tudom mondani! A sokszívű történetével segíteni szeretnék azoknak, akik hasonlóan jártak.
– A poliamoria egy kicsit mindenkinek mást jelent, hiszen a szerelemnek is ezer arca van. Az Ön számára mit jelent?
– A poliamoria számomra azt jelenti, hogy bűntudat és lelkiismeret-furdalás nélkül élhetünk akár párhuzamos kapcsolatokban, az elsődleges társunk beavatásával és megegyezéses alapon. Minden sokszívű kapcsolatnak mások a maga szabályai, ezt a benne élők igényeik szerint alakítják, nincs amolyan dresszkód, amihez alkalmazkodni kell. Én, ami a személyiségemet illeti, nem vagyok poliamor, nem vagyok képes tartósan kettős kötődésre, mert felemészt. Az én történetem során meg sem fordult a fejemben, hogy a két férfi – egy nő felállás lehetne állandó állapot, minden erőmmel arra törekedtem, hogy véget vessek a kínzó helyzetnek. Azonban úgy gondolom, sok bajba jutott monogám párkapcsolatot megmenthet a poliamoria, mint új irányvonal, ha a felek nyitottak, de belekényszeríteni ebbe az életformába senkit nem szabad.
– Sodró lendületű, ugyanakkor mélyen elgondolkodtató a történet, ami több szinten – társadalmi és egyéni is – újraértelmezésre készteti az embert. Az eddigi műveihez képest miben hozott ez a regény új színt?
– Korábban főként ifjúsági irodalmat írtam, aztán tavaly a kiadóváltásommal új korszak köszöntött az életembe: egy ideje a lélektani regények, a személyes fejlődéstörténetek foglalkoztatnak leginkább, a Hópelyhek a válladon című könyvemben a borderline-személyiségzavar párkapcsolati vonatkozásait, A sokszívűben pedig a poliamoria világát járom alaposan körbe. Ez a regényem nem csak az én munkáimba hozott új színt, hanem más értelemben is: ebben a témában konkrétan ez az első könyv, ami Magyarországon megjelenik. Az etikus többszerelműségről a benne élők után pillanatnyilag ez a regény tud a legtöbbet.
– Igen kifejező és figyelemfelkeltő a kötet borítója. Kinek a fantáziáját dicséri?
– Amikor megjelenés előtt áll egy-egy könyvem, mindig pályázatot írok ki a szerzői közösségi oldalamon a borítóra, az olvasóim pedig lelkesen terveznek, és remek ötleteik vannak. A borítón látható, számomra a poliamor kapcsolatokat jelképező kötélcsomót Keresztesy Boglárka küldte nekünk, magát a végső borítót pedig Földi Andrea, az Athenaeum Kiadó grafikusa tervezte.
– „Hónapokon át nyomon követte több hazai poliamor pár és család életét, hogy ezekről a nem mindennapi kapcsolatokról fiktív történetbe ágyazott, ámde hiteles képet festhessen.” –közli a kiadó információja. Hogyan fogadták a közelségét, illetve a média érdeklődését?
– Örültek nekem és szívesen meséltek az életükről, mert szerették volna, ha valaki végre eloszlatja a poliamoria köré szövődő tévhiteket. Én pedig mindent megtettem az írás során azért, hogy elfogulatlan történet születhessen. Ítéletet mondani nem az én dolgom, sőt, a könyvem legfontosabb üzenete az, hogy ehhez senkinek nincs joga, mert sosem tudhatjuk, mi zajlik például annak a nőnek az életében, akit épp kipletykálunk, hogy mekkora céda, mert három pasija van.
– Felkavaróan őszinte írás a szabadon megélt érzelmek összetettségéről, a társadalmi konvenciókról. Az egyik legalapvetőbb kérdése a regénynek: „Az őszintén felvállalt többszerelműség miért megvetendő, ha a megcsalásról hallgat és szemet huny a fél világ?” Milyen többletet ad és hol tartogat több kihívást ez a kívülről „szürreálisnak tűnő” világ?
– A poliamor szemléletben élő emberek nagyon őszinték. Önmagukkal és párjukkal vagy párjaikkal is. Rengeteget beszélgetnek az érzéseikről, a kapcsolatukról, időről időre legyőzve a féltékenységet, tisztelve a másik szabadságát, úgy szeretik egymást, hogy maximálisan önmagukat adhatják. A jól működő poliamor kapcsolatokban nincsenek titkok, és valljuk be: sokkal élménydúsabb lehet úgy az élet, ha nem ugyanazt a húslevest esszük 30-40 éven át, hanem nyitottak vagyunk és lehetünk is az újra, amellett, hogy azért a szeretett húsleves is megmarad. Ugyanakkor csak érett, erős személyiségeknek ajánlom ezt az életformát, olyanoknak, akik nem csak képesek egyszerre több emberrel is párkapcsolatban lenni, de elég nagyvonalúak ahhoz, hogy a párjuknak is megadják ezt a lehetőséget. Ez nagyon nehéz dolog, a regényemből is kiderül, hogy nagyon sok poliamor kapcsolati próbálkozás elvérzik.
– Ön szerint milyen a poliamoria megítélése pszichológus szemmel napjainkban?
– Ez attól függ, hogy ki a pszichológus, és neki milyen az értékrendje. Ha a pszichológus a konzervatív értékekben és a monogámiában hisz, illetve csak azt tudja működő modellként elképzelni, arra törekszik majd a terápia során, hogy a páciensből kigyomlálja a természetes identitását, amivel, sokkal többet árt, mint használna. Épp ezért, nagyon fontos hogy a megfelelő szakembert válasszuk, aki kellő nyitottsággal képes kezelni a témát és arra terelgeti a pácienst, amerre neki jó, nem pedig arra, amit a társadalom elvár.
– A regény egyik kulcsszereplője, Olivér, pszichológus, aki szintén érintett a témában. Az ő személye mennyire volt fiktív? Illetve mennyire tudatos döntés eredménye az ő karaktere?
– Mivel lélektani regényről van szó, mindenképp szerettem volna egy pszichológus karaktert teremteni, aki a főszereplőmnek krízishelyzetben a megfelelő mondatokat mondja. Ebben volt segítségem, Farkas Dániel pszichológus, aki jó néhány poliamor pácienssel foglalkozott már és aktívan tevékenykedik a Poliamoria Magyarország csoportban is, mint szakértő. Segít azoknak, akik lélekben bajba kerültek, akárcsak Olivér. Ezt leszámítva a valós és a fiktív karakternek semmi köze egymáshoz.
– A Hellinger - családállítás népszerű a többszerelműek körében?
– Ilyen jellegű tanulmányt nem folytattam. Én magam voltam már Hellinger - családállításon, és nagyon jó módszernek tartom. Úgy éreztem a történet egy pontján, hogy nem árthat, ha a főszereplőmet, Annabellát is elküldöm. Érték is fontos felismerések a saját személyiségével és a családjával kapcsolatban.
– A regényben elhangzik a kérdés, az egyéni és családi traumáknak, a biztonságérzet hiányának lehet-e meghatározó köze a poliamoriához? Mi erről a véleménye?
– Esete válogatja. Ismerek olyan poliamort is, akinek erősen traumatizált volt a gyerekkora és egyértelműen az ebből fakadó kötődési zavar hozta létre ezt a vonást a személyiségében, de olyat is, aki csodálatos, szerető családban nőtt fel és épp ennek köszönhetően már huszonévesen tudott olyan megengedő lenni önmagával szemben, hogy vállalja az identitását.
– Mire számít, mennyire kavarja majd fel ez a téma a közvéleményt? Érkeztek-e már olvasói visszajelzések?
– Számítok rá, hogy kapok majd hideget-meleget, elvégre ez a téma nagyon megosztja az embereket. Nekem főként a tudattágítás volt a célom a történettel és az, hogy megmutassam, milyen fontos, hogy ne ítélkezzünk egymás kapcsolatai és élete fölött. Még nem jelent meg a könyv, a tesztolvasók azonban egytől-egyig másfél nap alatt felfalták, ami szerintem jó jel.
Illényi Mária
Szurovecz Kitti: A sokszívű
Athenaeum Kiadó, 352 oldal, 3499 Ft
AZ OLVASÁS ÉJSZAKÁJA, 2017. SZEPTEMBER 16.
A LÍRA PROGRAMJA
BUDAPESTI FÓKUSZ KÖNYVÁRUHÁZ (Budapest, VII., Rákóczi út 14.)
16.00–17.00: "Lehetünk-e boldogok egy párkapcsolatban, ahol többen vagyunk kettőnél?"
A sokszívű – Szurovecz Kitti könyvbemutatója