Akár akarjuk, akár nem, a pénz életünk fontos része. Hogy áldássá vagy átokká válik-e, attól függ, milyen viszonyban vagyunk vele. Vajon van-e, és ha igen, mi a helyes hozzáállás ebben a kérdésben? A választ most is a népek meséiben kereste Csóka Judit klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, hipnoterapeuta, meseterapeuta, aki Az olvasás éjszakáján legújabb meseválogatása kapcsán tárja fel az ember és a pénz kapcsolatát.

– Könyvének ajánlása így szól: Petrának és Bencének, hogy el ne rontsák… – kérem, fejtse ki ezt egy kicsit bővebben!

– Úgy látom, hogy a mai világban nagyon könnyen „elragadja az embereket a gépszíj”, a látástól vakulásig tartó munka, a pénz uralma. Petra és Bence a két csodálatos gyermekünk, most kezdték az önálló, felnőtt életüket. Azért ajánlottam nekik a kötetet, mert azt szeretném, ha ők azok közé tartoznának, akik az anyagi javak mellett, a pénzben nem kifejezhető értékeket is fontosnak tartanák az életükben. Megengednék maguknak a becsületes munka után kijáró pihenés és töltekezés idejét, és nem sajnálnák az időt a családjukkal, a barátaikkal tölteni. Az „… el ne rontsák…”, utalás a kötetben szereplő egyik indiai mesére, amiben a mese hősei feláldozzák a dalt, a barátokat, az esti vidám beszélgetéseket azért, hogy a 99-ből 100, a 100-ból pedig 200 legyen. Remélem, ők majd nem esnek ebbe a hibába.

– Az előszó egy bő bevezető, kalauz a mesékhez, amelyből számos kultúrtörténeti tényt is megtudhatunk. Például azt, hogy időszámításunk előtt a 7. század elején egy kis-ázsiai király, Krőzus idején készültek a világ legrégebbi pénzérméi, azóta sok bánat, baj, de öröm és boldogság forrása is a pénz. A 21. században pedig, úgy tűnik, hogy mindennél fontosabb motiváló erő. Hogyan juthatott idáig az ember?

– A pénz viszonylag egyszerű mérőeszköz. Könnyű megszámolni, általában látszik, ha valakinek sok van. Az ember pedig szereti az egyszerű, könnyen érthető dolgokat. Az egyéb emberi értékek, a jóság, a hűség, a szeretet nem derül ki rögtön, és nem is lehet pontosan megmérni. Hosszabb idő kell ahhoz, hogy egy másik ember számára kiderüljön, ki az igazán jó ember, kiben van szeretet, önzetlenség, ráadásul az a helyzet is előfordul, hogy akiről feltételezzük ezt vagy azt a tulajdonságot, később kiderül, hogy rosszul gondoltuk, vagy ő változott meg, vagy mi látjuk már másképp. Egyszóval ezek bizonytalanul megítélhető, ráadásul változó értékek. A boldogságot mindenki szeretné elérni, és sok ember érzi úgy, hogy pénzzel, ezzel az egyszerű kézzel fogható értékkel szerezhető meg leghamarabb. Ezt sugallják a reklámok, ezzel érvelnek a politikusok. Az emberek többségének a tudatában első helyen áll a pénz fontossága. Ez rendben lévő is lenne, addig a pontig, amíg nem veszi át a helyét minden másnak. A pénzszerzés versenye miatt pusztítjuk a Földet, öljük meg az állatokat, vágjuk ki a fákat, mérgezzük a vizeinket és nem gondolunk arra, hogy pénzt sem megenni, sem meginni nem lehet, nem képes árnyat adni és oxigént.

– A könyv hat részből áll: Pénz és becsület, Pénz és kapzsiság, Pénz és áldozat, Pénz és ész, Pénz és hatalom, Amit pénzen nem lehet megvenni. Számos ismeretlen, egzotikus mesét is találtam köztük, de sok motívum ismerős. Hogyan történt a válogatás? Melyik a kedvence?

– A mesék válogatásánál az a szándék vezérelt, hogy bemutassam, az ember és a pénz viszonya nagyon hasonló, bárhol is él. Mintegy hetven mesét tartalmaz a kötet, és mindegyik mesét szeretem, mert azokat a történeteket válogattam ki, amik valamiképp engem is megérintettek. Igyekeztem sokféle nép meséiből választani, pontosan azért, hogy a válogatás színes legyen, és képet kapjunk az adott nép gondolkodásáról, kultúrájáról is. Ha mindenképpen egy kedvencet kellene mondanom, akkor a Fenséges című mesére esne a választásom, mert ebben a mesében Fenséges, nem tűri a gazdája gorombaságát, és csak akkor dolgozik, ha a gazdája szépen beszél vele. Úgy gondolom, ha a bika eltűrte volna az arroganciát, a gazda és az állat kapcsolata súlyosan sérült volna. Ez a mese jó példa arra is, hogy a méltatlan bánásmódot nem kell elfogadnunk. A Mese egy szegény lányról című történet pedig azért nagyon kedves számomra, mert a mese főhősét a szegény lányt, lelketlenül megalázza a gazdag fiú. Azonban a lány boldogsága pont ebből az elhagyatottságból virágzik ki. Ez reményt adhat azokban a helyzetekben, amikor hasonló megaláztatásban van részünk, vagyis, hogy a jelen fájdalmából a jövő boldogsága sarjadhat.

– A pénzhez számos, nem éppen szép emberi tulajdonságot kapcsolhatunk: kapzsiság, mohóság, irigység, dicsekvés, gőg, lenézés, arrogancia… Nagyon tetszik az előszó mottója, amely egy középkori könyörgésből való, mert az ember felelősségére is rávilágít: „Téged fennen szólítunk, hogy ilyennek teremtetted az embert s az embert szintúgy szólítjuk, hogy önmagáért mégis ő felelős…” Mi a véleménye erről?

– Szerintem nagyon fontos hangsúlyozunk a saját felelősségünket. Manapság divat, hogy minden nehézségért, bajért, bánatért másokat hibáztatunk, a körülményeket okoljuk. Azt gondolom, hogy itt az ideje, a felnőtté válásnak. Ez pedig felelős, előrelátó gondolkodást jelent. A pénz vonatkozásában pedig azt, hogy más szempontokat is figyelembe kell venni, az anyagi haszonszerzésen kívül. A pénzt vissza kellene helyeznünk az őt megillető helyre, vagyis se túlbecsülni, se figyelmen kívül hagyni nem szabad. A pénz, eszköz, ami segít abban, hogy a szükségleteinket kielégítsük, illetve, hogy függetlenek legyünk, de nem tekinthetjük a pénzszerzést az életünk céljának, vagy egyetlen értelmének.

– A Nap hegye című kínai mese több mint ezeréves történet, mégis mintha a mai korról
szólna, pedig amikor mesélték egymásnak az emberek, még szó nem volt globális felmelegedésről. Arról van benne szó ugyanis, hogy a Nap hegyén garázdálkodó kapzsi embert szénné perzseli a Nap… Nagyon érdekes! Úgy tűnik, ez a bölcsesség mindig is az ember sajátja volt. Lehetséges ez?

– Úgy gondolom, hogy az ember, mind biológiailag, mind szellemileg és lelkileg csodálatos teremtmény. A bölcsesség is bennünk lakozik, még akkor is, ha sokszor ennek semmilyen külső jelét nem látjuk. Alapvetően az ember általában tudja a lelke legmélyén, mi a helyes út, hogyan kellene az életét vezetnie. Szándékom szerint ez a válogatás abban is segítséget nyújthat, hogy merjünk hallgatni arra a bizonyos belső hangra, merjünk bölcsekké válni, merjünk elszakadni attól a vélt biztonságtól, amit a pénznek tulajdonítunk.

– „A pénz nem boldogít!” – szól az örökbecsű mondás, és sorolhatjuk az érveket, ellenérveket egyaránt. Ehhez a gondolathoz kapcsolhatjuk a kötet harmadik fejezetében található meséket, amelyek arról szólnak, mi mindent feláldozunk a pénzért. Azt írja, hogy a válogatás szempontjából az ön számára ez a legfontosabb fejezet. Miért?

– Azért mert azt tapasztalom, hogy nagyon sokan, mindent feláldoznak a pénzért. Paradox módon azt hisszük, hogy majd az életünk boldogabb lesz, ha sok pénz felett rendelkezhetünk, de pont a boldogságunkat veszítjük el a pénz hajszolása közben. A fejezet meséi arról szólnak, mi történik akkor, amikor a pénz a legértékesebb. Úgy tűnik nem csak a saját, hanem a hozzánk közelállók boldogságát is veszélybe sodorjuk, pedig sokszor az a cél, hogy a hozzánk közel állók életét tegyük könnyebbé. Azonban az igazi segítség a másik embertől mégis csak a személyes jelenlét, a személyes figyelem, törődés, nem pedig az általa megkeresett pénzösszeg.

– A könyv végén útravalóul kapjuk a következő gondolatot: „E kötet meséi arra hívják a kedves Olvasót, hogy keressük és szolgáljuk a bölcsesség istennőjét. Hiszem, hogy ha a bölcsességet részesítjük előnyben, akkor nemcsak lelki és szellemi gazdagságra tehetünk szert, hanem anyagi javaink is gyarapodni fognak.” Mit tanácsol, hogyan forgassuk a könyvet, hogy ez a kívánságunk teljesüljön?

– Bárhol üti föl a könyvet az olvasó, az tapasztalja majd, hogy bár a mesék talán több száz, sőt ezer évesek, mégis a mai korról szólnak. Ha elolvas egy mesét, valószínűleg beugrik majd egy jelenkori párja a történetnek. Akár úgy, hogy az olvasóval történt, akár úgy, hogy más emberrel kapcsolatban hallotta, látta. Az olvasáshoz azonban le kell lassulni. Időt kell szánni arra, hogy a mondatok értelmét, és a mese üzenetét megértsük, felfogjuk. Azt javaslom, hagyjunk magunknak időt erre. Ha valamelyik mese pedig megérint, úgy érezzük, közünk van hozzá, azt meséljük el fejből, családi körben vagy a barátainknak. A mesélők és a mesehallgatók megtapasztalják majd, milyen ereje van a mesének, beszélgessenek róla, gondolkodjanak együtt a történeteken, és így egy idő múlva azt veszik majd észre, javul a tisztánlátásuk, és ezzel gyarapodik a bölcsességük is.

Szepesi Dóra

Az olvasás éjszakája – 2019. szeptember 28.
Líra Fókusz – Könyv és kultúra (1072 Budapest, Rákóczi út 14.)
18.00–19.30 „Mindannyian a saját életünk hősei vagyunk” – Meseterápia felnőtteknek Csóka Judit pszichológussal.