„Készítse el saját koporsóját! Nyári idill, egzisztencialista kézművesség. Nem kell más, mint egy kis nyitottság, egy csipet barkácskedv és a hajlandóság arra, hogy augusztusban két hétig hét társával osztozzon egy házon egy szép svéd szigeten.”

A „skandináv humor” nem ismeretlen jelenség már hazánkban sem, Jonas Jonasson A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt megjelenésével kitörölhetetlenül beírta magát a köztudatba. Ebbe a hagyományba illeszkedik Morgan Larsson Az utolsó szög c. kötete is.

Már az alaphelyzet is bájosan morbid: egy gazdag férfi, Samuel Miller nyári koporsókészítő tanfolyamot hirdet a saját tulajdonában lévő szigeten, a svéd Lönvensőn. A kurzusra jelentkezőket alapos mérlegelés után választja ki, mígnem tökéletesen elégedett a nyolc résztvevővel. És bizony akad is itt mindenféle alak: a különc, idős házaspár, Agnes és Tom, na meg a kutyájuk, Pamacs, aki egyáltalán nem kutyamód viselkedik; Lisa és Omar, a tökéletes házasság mintapéldányai; Charlie, a vonzó fiatal nő, aki Londonból költözne vissza Svédországba; Lars, a drámaíró, aki művészebb a művésznél; Victor, a széplelkű fiatal egyetemista; és végül Gottfrid, a látens hazudozó. Bonyolítja a helyzetet egy potyautas is, a gyógyszerfüggő Yvonne, akinek a rendőrség is a nyomában van. Ilyen társasággal természeten garantált, hogy mind a kurzus résztvevői, mind pedig az olvasó remekül fog szórakozni.

Maga a történet éppen egy olyan színes kavalkád, mint ahogy azt a szereplők sokszínűsége ígéri – őrület, de gondosan megtervezett őrület. Ahogy megérkeznek a szereplők a szigetre, úgy teremtenek rögvest kötelékeket egymással, és ahogy egyre több minden derül ki a másikról, úgy rendeződnek át szépen lassan a társaságon belüli hatalmi viszonyok is. Pláne, hogy nem mindenki az, akinek vallja magát… Samuel Miller pedig szinte a hoppmester szerepében tetszeleg, ahogy ezt az őrültek házát próbálja irányítása alatt tartani. Morgan Larsson nagyon ügyes karakterteremtő, szavai nyomán rögtön megelevenedik előttünk minden szereplő, látjuk magunk előtt a hajlott kora ellenére még mindig hippiként öltözködő, vörös rúzsos Agnest, akit rögtön mindenki a szívébe zár; vagy a sznobizmusra hajlamos, a nyári meleg ellenére is kizárólag fekete nadrág és fekete garbó kombinációjában mutatkozó Larsot. A szereplők ugyan sematikusak, de élnek, és mindegyiküket könnyen a szívünkbe zárjuk. És a sziget! Ha valaki járt már nyáron Svédországban, az a könyv olvastán rögtön újra ott érezheti magát, a mezőn megbúvó nyári virágokkal, az erdővel, ahol a nyári hőség ellenére is hideg van; a vízparton örökösen fújdogáló széllel, a túlságosan is napbarnította svédekkel, akik a hajójukban töltik a nyarat; és a nappal, ami csak nagyon későn bukik alá.

Ahogy ki-ki a maga koporsójának deszkáit fűrészeli, csiszolja, kalapálja, úgy erednek meg lassanként a nyelvek, és osztanak meg a tanfolyam résztvevői egyre többet magukról és saját életükről. Természetesen nem minden ugyanolyan, mint az első pillantásra tűnt – kiderül például, hogy a fiatal Victor súlyos betegséggel küzd; hogy Lisa és Omar kapcsolata messze nem olyan felhőtlen, mint ahogy mutatják; Charlie valójában nem is önszántából került a szigetre; a bohókás Agnes pedig valami igencsak sötétet próbál leplezni örökös derűlátásával. A szöveg ereje abban rejlik, hogy Larssonnak remekül sikerül összekombinálnia ezeket a külön szálon futó személyes történeteket egyetlen, nagy, szétágazó történetté, ahol végül minden mindennel összefügg, és mindenki megtalálja a maga helyét. Nehéz lenne többet mondani a történetről anélkül, hogy túl sokat elárulnánk róla, de egy biztos, bárki is veszi kezébe a könyvet, garantált, hogy kiválóan fog szórakozni – és ki tudja, esetleg még a saját koporsója ácsolásához is kedvet kap!

Bráder Edina

Morgan Larsson: Az utolsó szög - Koporsókészítés svéd módra
Fordította: Papolczy Péter
Athenaeum Kiadó, 368 oldal, 4499 Ft