Kilátástalan sorsok fekete humorral fűszerezve

Három generáció sorsát vagy sorstalanságát követhetjük nyomon Tóth Krisztina új regényében. Mindhárom esetben árva, vagy félárva, testileg, szellemileg, vagy lelkileg sérült férfiak és nők alkotnak csonka családokat, és generációról generációra adják tovább a mintát.  A háború után indul a történet egy olyan családban, amelynek egyik tagja megjárta a koncentrációs tábort, majd a Ratkó-korszakon át eljutunk a 70-es évekig. Tóth Krisztának egy másik kötete is megjelenik a Könyvhétre, a Csimota Kiadó Londoni mackók címmel, új illusztrációkkal adta ki gyerekverseit, kiegészítve az időközben született opusokkal.

-   A főszereplőid: a majdnem hajléktalan sorban élő Klárimama, aki magára hagyta gyermekét; Edit néni és Jóska bácsi, akik befogadták az árva, intézetben nevelkedő kislányt, Verát a maguk szoba-konyhás nyomorába; Edu, aki értelmi sérültként, gyermekszerepbe kényszerítve él a családban, Vera, a befogadott gyermek; a felnőtt Vera Vica nevű gyermeke, akit apja, Lali szinte teljesen magára hagy. Mik voltak az előképeid?

-   Legelőször karakterek voltak meg a fejemben, a történet csak később jött.  Klárimama és Edu figurája már régóta foglalkoztatott.  A figurák felöl közelítettem meg a történetet és nem fordítva. A környezet és az atmoszféra szintén megvolt a fejemben, vagyis, hogy a történet a Lehel piac környéki – ma is meglévő - szegény negyedben, egy gangos pesti bérházban játszódik. A figurák háttértörténetén túl a kilátástalanságuk izgatott igazán: lehetőségük lett volna más irányba terelni az életüket, mégsem tették. Valahogy minden eleve elrendelt a történetükben, és soha nem tudnak kijutni abból a zárt világból, amelyben élnek. Elmennek a lehetőségek mellett, pedig közel járnak a változáshoz. Az érdekelt, hogy a karakterekből, a sorsokból, az előző generációk történetéből mennyiben következik ez a kilátástalanság. Bizonyos szempontból ugyan van fejlődés és társadalmi felemelkedés, más szempontból megrekednek ott, ahonnan jöttek.

-  A félkegyelmű Edu esetében már az is felemelkedésnek számít, hogy munkába állhat és kiderül, nagyon is precízen végzi a munkáját, legyen az kórházi takarítás, vagy lámpaernyő készítés.

-  Sőt, a nénje halála után kiderül, hogy önállóan is képes megélni, saját ízléssel rendelkezik, és érvényesíteni tudja a kis szoba-konyhás lakásban. Vera, az örökbefogadott kislány, aki mindig is jó tanuló volt, elmehetne Amerikába, egy ismerősnél tanulgat is angolul, de mégis tehetetlenül belesodródik egy rossz házasságba. Az ő gyerekének a sorsát már szükségtelennek tartottam kibontani, elég volt annyit sugallni, hogy „…és így tovább…”

-   Létező helyen játszódik a történet: a Lehel piacnál kezdődő Újlipótváros a gazdagabb, polgári réteg lakhelye, míg a másik oldal a kispolgárnál is szegényebbekké.

-  A Lehel piac választóvonal, és nemcsak fizikai értelemben. A két világ között társadalmi értelemben nincs átjárás. A szereplők nem képesek a valódi változásra és a társadalmi felemelkedésre, bele vannak betonozva abba a világba, ahonnan jöttek.

-  A társadalom peremén élő Klárimama egyszerre testesíti meg a végletes elszegényedést, ugyanakkor van valami fekete humor is az ő figurájában, derűsen képes szemlélni a világot, nincs elkeseredve a sorsa miatt, azzal elégszik meg, amit kap.

-   Klárimama ironikus módon szimpatikus figurává vált az írás során. Csupa rossz tulajdonsága van ugyan, hiszen úgy ismerjük meg, mint aki nemcsak elhagyta a lányát, de amikor megtalálja, csak arra használja fel, hogy pénzt csikarjon ki a befogadó családtól. Mégis: benne van élet, van kreativitás, a maga nonkonform módján nem érzi szükségét, hogy megfeleljen bárkinek is. Eszébe sem jut kitörni abból a társadalmi rétegből, amelyben él. Köszöni, jól van.

-  A címnek, az Akváriumnak több jelentése van: egyrészt a maga fizikai valójában több családtagnál is megjelenik, másrészt, ha úgy tetszik, úgy látjuk ennek a családnak a történetét kívülről, mintha egy kivilágított akváriumot látnánk.

-  Jóska bácsinak, az örökbefogadó apának az agylövése ennek az akváriumnak a megszerzése, ami alig fér be a lakásba, és ami egy más társadalmi osztály presztízskelléke. Ez az ő „Vadkacsája”, élethazugsága, ebbe sűríti bele az összes beteljesületlen vágyát. Mikor megvalósul az álma, meghal.

-   Edit néni a legracionálisabb figura az egész regényben.

-  Ő az, aki összefogja a családot, szigorú, de gondoskodó, ugyanakkor erőszakosságával mindenkire rátelepszik. Elfojtja a kibontakozó kezdeményezéseket a férjénél éppúgy, mint Veránál, vagy Edunál, akiről úgy gondolja, hogy az ő gondoskodása nélkül nem maradna életben. A szeretetkapcsolatok mind defektesek ebben a könyvben. És ez minta öröklődik tovább.

Szénási Zsófia
Fotó © Szabó J. Judit

Tóth Krisztina: Akvárium
Magvető Könyvkiadó, 328 oldal, 2990 Ft