Helka - A Burok-völgy árnyai, Ciprián, a Balaton hercege után a [2016-os] Könyvfesztiválra megjelent a meseregény harmadik része is, amelynek címe Kamor – Helka menyegzője.

- Olvasói kedvelik, ahogyan ötvözi a valóságot a képzelettel, mesebeli alakjai mesebeli időben, valóságos tájakon járnak. Mi volt a célja írás közben?

– Alapvetően az volt a célom, hogy valamifajta módon megfogjam a közönségemet. Az eredeti legenda, amit Fáy András írt meg még 180 éve, 1836-ban jelent meg, nem feltétlenül gyerekeknek szól.  De kezdem az elején: egy balatoni nyaraláson bukkant fel Sió, a Balaton tündére a mi családunk számára. Mivel gyerekeknek írtam korábban mondókás könyveket, adódott, hogyha a Balaton tündéréről szóló könyvet akarok írni, akkor nekik szóló történet lesz. Megismertem a Fáy András-féle legendát Lipták Gábor átiratában, az Aranyhíd kötetből, elgondolkodtatott, hogyan lehetne a mai közönség számára vonzóvá tenni. Az eredetinek hatalmas sikere volt, hajókat neveztek el róla 60 év múltán, szoborcsoportot építettek Budapesten, a Városligetben, utcák, terek őrzik a legendahősök – Helka, Kelén, Sió – neveit, de ehhez képest az import varázslókat – Gandalf, Merlin, Dumbledor – sokkal jobban ismerjük. Töprengtem, hogyan lehetne saját tündérlegendánkat közel hozni a mostani olvasókhoz, illetve hogyan lehetne egy kicsit ötvözni azzal a szándékommal, földrajztanár lévén, hogy bemutassam a Balaton környékének azon vonzó mesés tájait, amelyek méltatlanul ismeretlenek, mert valahol a lángos-napolaj-főtt kukorica Bermuda-háromszögében eltűnik a Balaton, úgy, ahogy van…

– Pedig csodás helyszínek vannak a környéken!

– Így van! A Bakonyban, a Balaton körül is sok az olyan ismernivaló hely, amiről azt gondoltam, megtölthető mesével. Valójában azt szerettem volna, hogy legyen vonzó a közönség számára és legyen beleötvözve, amit csak képes vagyok beleszőni. A bazaltorgonák például, mint kővé vált óriások, viszonylag egyszerű áttétel volt, de sokszor csak írás közben alakult ki, hogyan lehet belehúzni sok más helyszínt a legendába, hogyan lehet a szereplőket úgy terelni, hogy tényleg elmenjenek, mondjuk a Gaja-patak szurdokába, amelyről szeretnék mesélni…

– Varázslók, tündérek, manók, boszorkányok szerepelnek a mesés kalandregényben, amely nem feltétlenül hordozza magában a fantasy történetek kötelező elemeit, mégis olvasható úgy, akár egy fantasy.

– Mindent elkövettem, hogy szövegezésében, sejtelmességében, rejtelmességében, titokzatosságában úgy öltöztessem fel ezt a regényt, hogy valóban az legyen az érzése az olvasónak, hogy valamiféle fantasyt olvas. Volt, ahol el kellett kerülni a valóságban meglévő buktatókat; például azt nem írhatom bele, hogy alumíniumból van a gyűrű, de körül tudom írni úgy, hogy a „Bakony nemes ércéből” készül. Jó kis játék volt, hogyan tudom belebugyolálni a történetbe a valóságot, mint ahogy például az Alföldön lepottyant kabai meteorittal is lehetett játszani: földön kívüli erőt hordoz, az eredeti sárkányölő lándzsahegy a meteorit anyagából van. Viszont mert ez ennyire félelmetesen nagy erő, kell belőle másolat, és a másolat készült a Bakony nemes ércéből, ami meg már alumínium.

– Rengeteg természetismereti tudnivalót épített a regénybe. Egy tanítónő írt arról, hogy a negyedikeseinek elsőre nagy falatnak tűnt a 300 oldalas könyv, ám hamar belemerültek varázslatos világába. Mások közösen olvassák, megbeszélik. Mintha éppen nekik készült volna a könyv!

– Szándékomban állt a 8-12 éves korosztálynak írni, ennek a kellős közepe a negyedik osztályos generáció. Ez egyrészt olyan bonyolultságú történet, ami őket megfogja, és a szöveg nehézségével is meg tudnak már birkózni, kellően stabil az olvasáskészségük. Megfogja őket a móka, Tramini és Furmint manó bolondozásai, ők még elfogadják, hogy van egy pelecsapat, amelyiknek a vezetője beszélni tud, ebben a mágikus mesevilágban még nagyon otthon vannak, viszont már el tudnak fogadni olyan összetett emberi viszonyokat is, amelyek a történet felnőtt szereplői közt szövődnek. Van olyan iskola, ahol együtt olvassák, hozzákapcsolják a tantárgyakhoz, integrációban természetismereti tárgyakkal, gyakorlati foglalkozással, elkészítik a helyszíneket, tárgyakat, malmot, kordét, kocsit, kastélyokat, a gyerekek megcsinálják sógyurmából, faspatulából, berendezik a tantermet Helka-szerű fantasy-világnak, elvarázsolják, elszórakoztatják magukat. A történet szerint a Soktornyú kastélyban él egy Pipere nevű tánctanár is, és volt, hogy például alsósok táncórán Pipere hoppmester táncait tanulták.

– A könyv maga nagyon szép, az illusztrációkban tökéletesen visszaköszön ez a világ.

– A Kamor – Helka menyegzője című kötet rajzait Baracsi Gabriella készítette. Fontos még megemlítenem a térképeket: Eszenyi Gábor fiatal alkotó korhű stílusú rajzain a helyszínek is jól beazonosíthatók. El lehet oda kirándulni, mint ahogy nagy örömömre felkerekednek családok, osztályok, baráti társaságok és végigjárják a helyszíneket. A trilógiazáró Kamor története egy jó évszázadot fog át egyszerre, közben zajlanak az események, pörög minden, mert a harmadik kötet története ott indul, ahol a második véget ér. Itt kerül helyre mindaz, ami megjelent már az előző könyvekben. Azt hiszem, nem árulok el titkot, ha elmondom, Könyvhétre a trilógia díszdobozban is kapható lesz.

Szepesi Dóra
A szerző portréját Csillik Gábor készítette

Nyulász Péter: Kamor – Helka menyegzője
Betűtészta Kiadó, 308 oldal, 3450 Ft