Könyvhét 2021
A Móra Kiadó
öszi újdonságaiból
Mélytengeri Mentőcsapat
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Osvát Ernő
Aforizmák
A Móra Kiadó <br>öszi újdonságaiból Mélytengeri Mentőcsapat Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Osvát Ernő <br> Aforizmák
Könyvhét folyóirat

Jókedvemben fütyörészek a sötét erdőben – interjú Sajó Lászlóval

Hományi Péter - 2013.10.07.

Sajó László a kortárs magyar irodalom egyik a lírai divatoktól, trendektől távol, függetlenül alkotó költője. Tragikus, vulgáris, humoros költészetet művel. Az Ünnepi Könyvhétre megjelent Magyar versek c. kötete egy, a korábbi könyveiben is vissza-visszatérő cikluson alapszik, a kiadványba ezért régi és új művekből is válogatott a szerző.

Sajó Lászlóval egyik kedves kocsmájában, a Paulay Ede utcai Gieroban beszélgettünk.

 

Hományi Péter: A Magyar Versekben zömében olyan versek szerepelnek, amelyeket a címszereplő költők nem írhattak meg, hiszen haláluk órájában írják őket, így bizonyos tekintetben, bár a vers világa szerint nem Sajó László írja őket, azaz nem alanyi költészet, mégis a hal.doc köteted továbbírásának tekinthetők, hiszen a költőtársak halálának apropóján a téged amúgy is szinte szüntelenül foglalkoztató halált írtad meg újra.

Sajó László: Kosztolányi mondta volt, hogy egy téma van, a halál. De ha a halálról írsz, akkor végül az életről is. A halálhoz mért létről. Nem akarok itt filozofálni, de ha a halál szemszögéből nézed az életet, akkor gyönyörű. Én megtapasztaltam ezt kórházakban, mint látogató, és mint beteg. A kötetben az egykori költők életét is megpróbáltam megírni. Nem vagyok én monográfus, ilyen szempontból nem akartam tudományos munkát írni, bár elég sokat olvastam. Például a Juhász Gyula szonetthez, hogy megírjam a nevében, csupán az életművét kellett elolvasnom, ami mondjuk nem sok (nevet).
Hogy miért pont a halálukról, ez valahogy így alakult. Legelső vers a Petőfi Szibériában volt, aztán még Petőfiről még többször is írtam. Először: megölik; másodszor: nem ölik meg; harmadszor: flekktífuszban meghal, egy bányában, mint Nagyapám a málenkij roboton. Aztán jöttek a többiek: Balassi, Berzsenyi. És jöttek, jöttek új halottak. A kortársaim. Baka István például szívügyem. A munka közben összeállt egy szubjektív irodalomtörténet. Ha megnézed, szinte mindenki tragikusan halt meg.

HP: Miért van nem tragikus halál is?

SL: Persze minden halál tragikus, de én úgy értem, hogy nem végelgyengülésben. Baka, Sziveri, Petri, Nagy Gáspár, Utassy, Fürjes Péter barátom mind súlyos betegek voltak.

HP: Ezek szerepversek?

SL: Nem szerepversek. Magamat beléjük helyezem, és általuk próbálom megszólítani őket, magamat.

HP: Ez az egyik trükkje a kötetnek.

SL: Ezért is van, hogy sokszor nem kurziváltam, hogy az ő szövege, vagy az én szövegem. Ezek négykezes, bocsánat, kétkezes versek, mert egy kézzel írsz verset, ha éppen nem gépbe püfölöd. (A költők kézzel írnak. Persze az még nem jelenti azt, hogy én költő vagyok, de megpróbálok legalább azáltal költő lenni, hogy kézzel írok.)

HP: Én úgy látom, hogy a humor ilyen következetesen nem volt még soha jelen a költészetedben. Olykor egészen vulgáris, morbid, sőt megkockáztatom, vásári módon került be. Halál és a vicc hogy jön össze ebben az egyébként „halálosan komoly“ költészetben?

SL: Remélem, nem halálosan komoly. Én nem veszem komolyan magamat, mert egyrészt akkor már nem lennék itt. Vagy ha itt lennék, borzalmas verseket írnék. Talán így nem annyira.
A halálhoz való viszonyban, a haláltáncban és az európai irodalomban benne van a humor, vagy akár közönségesség is. Töklámpás vigyorog a sírokon. Ez a rettenetes Halloween is. Maga a temetés is mozog a tragikum és a komikum között. Mindenki megpróbál úgy tenni, mintha. Merthogy ez egy tragikus esemény. És ettől lesz legfeljebb sírnivalóan ügyetlen, emberi színjáték, szomorújáték. Mi rugdaljuk most az avart a menetben, eltemetjük, aztán lehet hazamenni. Végül jön a halotti tor, ahol reggelre már azt is elfelejtjük, hogy miért vagyunk itt. (nevet) Apropó a halál, hogy elmenjünk utána a kocsmába, élni; ahogy azt a Cserepes balladában a kötetben megírtam.
Ha megnézed a halállal kapcsolatos szólásokat, a fele biztos humoros. Például: „biztos, mint a halál”, „haláli ez a pali”, „a halál faszát”, bocs. Nem az elhallgatással védekezel, hogy nem mondod ki, hanem degradálni akarod azzal, hogy emlegeted folyton. Ezzel én is így vagyok. Jókedvemben fütyörészek a sötét erdőben. Most kifele megyek, vagy még befele, vagy már benn vagyok a közepén?

HP: Az egész munkásságod szorosan kapcsolódik a halálhoz, a szexushoz és ennek kapcsán az Istenhez is. Ezek persze állandóan visszatérő toposzai a művészetnek, könnyen mondhatnád, hogy mindenki erről ír, de én úgy érzem, nálad mintha ez a három lenne a téged valójában foglalkoztató fő téma. Miért kerültek ezek ilyen kiemelt helyre nálad?

SL: A szexus az a baszás akar lenni? (nevet)

HP: Igen.

SL: Nevezzük nevén a dolgokat, én azért általában úgy szoktam. Erotikus verseket sem írok, kikérem magamnak, én pornográf verseket szeretnék írni. Szeretnék egy ilyen könyvet is, csak érzékenységeket sértek, nem a magamét. Megpróbáltam. Nehéz közönségesség nélkül írni erről, még hogyha persze ez a legközönségesebb is. Nem vágykeltés céljából. Nehéz nagyon. Éppen ezért vannak a fiókomban, de a szerkesztőségeket egyelőre megkímélem, majd úgy egyszerre, amikor úgy érzem, hogy...

HP: Viszont a kérdést kikerülted. Isten, halál és szex? Hogy jön ez a három össze?

SL: Ez tetszik. Ez a szentháromság. Elfogadom. (nevet)
Hát Isten az örök. Én istentagadó, kereső, hívő vagyok. Mert ha tagadom is, tagadásommal állítom, jelen van. Ha feltételezed, hogy nincs Isten, akkor az összes többi, például egy ceruzacsonk, egész más megvilágítást kap, és örülsz neki. És ha Isten mindennek értelmet ad és célt, hát az nem tudom...
Reménynek ott van. Jó. De ha nincs remény, például arra, hogy feltámadunk, akkor éppen a szentháromság másik két tagja lesz egyenrangú az Istennel, mert akkor itt és most, ahogy Máté apostol, mármint Máté Péter mondta, énekelte: „Most élsz! Most örülj, hogy szép a nyár!” És akkor hangsúlyosabbak lesznek „a részletek, kicsiségek”, ahogy Pilinszky írja, minden egyes pillanat, amíg itt vagyunk, amíg élünk. Ha másképp gondolkozunk, akkor meg majd, majd, majd, ott majd jó lesz. Nem tudom, még nem jött vissza utazó, addig én meg azt mondom, hogy egészségünkre!
(iszik)

HP: Szándékos volt-e az, és ha igen miért, hogy a kötet nyitó ciklusában az általános és középiskolás tananyagból jól ismert költők búcsúverseivel vezeted be az olvasót a Magyar versek világába?

SL: A szerkesztésben segített a kiadóból Váradi Péter és Tarján Tamás, egykori  tanárom, aki javasolta, hogy szedjem össze köteteimből a „magyar versek”-et. Jó, de írtam újakat is. Többé-kevésbé az én koncepcióm maradt, de köszönöm az ő tanácsaikat. Kihagytam néhány verset, pár strófát, például a József Attila Halálom napjára Születésnapomra-parafrázisból, bár lehet, hogy még jobban meg kellett volna húzni, nullára, tehát kihagyni, mert nemigen tetszik a kritikusoknak. A kötetet általában dicsérik, de ezt nem. Talán azért, mert erre a formára már annyi „utánérzés” készült.
Az első részben vannak a klasszikus szerzők. Lehettek volna kevésbé ismert szerzők, mint például Ányos Pál, de a klasszikusok nekem is fontosak. Janus tényleg az első nem magyar nyelvű magyar költő, és ő is hogyan halt meg, és amiket írt! Színtiszta pornográfia, mondaná Virág elvtárs. Balassi, Berzsenyi, és a többiek. Tényleg ezek a csúcsok. Csokonai. Csokonai egy zseni. Lehet, hogy elnyomtak szerzőket, és nem tudtak szóhoz jutni, mert azt mondta Kazinczy, hogy ez nem líra, és nem közölte, de őket meg nem ismerjük.

HP: Kazinczy kapcsán egyébként kitűnik a kötetből, hogy nem kedveled.

SL: Pedig a földim. Ott élt, halt Széphalmon, nem is Széphalmon, volt annak egy szép neve: Kisbányácska. De ő azt mondta, legyen Széphalom. És lőn. Ezt a fajta hozzáállást sosem szerettem. Mindenféle írófejedelmi attitűdtől frászt kapok. A költő az csak krónikás, ha már arról van szó, hogy királyi udvar. Ne dörgölőddzön sült lapocka szádhoz! József Attila után szabadon. Szabadon! Mindenféle udvaron kívül. Kívül tágasabb!

HP: Míg a klasszikus magyar irodalom szinte összes fontos tollforgatója szerepel az első ciklusban, addig a modern költészetről készített tabló foghíjas. Milyen szempontok alapján kerültek be a XX. századi magyar költők közül némelyek, és miért maradtak ki mások?

SL: Ez nem kánon, ez nem értékrangsor, hogy kit említ a lexikon, ki nem szerepel a Szép Versekben. Ők az én kortársaim. Például Weöres Sándor azért került az első részbe, mert ő klasszikus. Nem tekintem közvetlen kortársamnak. Bár találkoztam vele a százhalombattai könyvtárban, mint ahogy Pilinszkyvel is elég közvetlenül, az R-klub vécéjében. Pisiltünk egymás mellett, ki mondhatja ezt el? Visszatérve a kérdésre, ez a válogatás teljesen szubjektív.

HP: Tényleg Pilinszky miért nincs benne?

SL: Na ez az. Azért nincs benne, mert túl közel áll hozzám. Mondták is rám, hogy Pilinszky- epigon vagyok, aztán lettem Petri-követő. Petrifi, bocs. Úgy látszik, ami p-vel kezdődik, az jöhet. Mint ez a pálinka. (nevet, iszik)
Fürjes Péter például azért van benne, mert nekem fontos, barátom volt. Egy kötete jelent meg életében, a másikat én raktam össze a hagyatékából. Az idén lenne hatvan éves, tíz éve halt meg. Nagy Gáspár, akivel ismertük egymást. Ő fradista, én MTK-s, voltunk meccsen is. Egészen más a költészeti, ha mondhatom így, eszményünk. Ő katolikus, én, mondjuk azt, hogy nem katolikus, mármint költő. („Katolikus vagyok és költő”, ez persze Pilinszky). Viszont elmondhatom magamról, hogy Nagy Gáspár-díjas költő vagyok. Ez igazán megtisztelő, komolyan mondom. Mert végül is nem úgy kell írni, amilyen díjat kapsz. Például ki tudott úgy írni, mint Kossuth beszédet, melyik Kossuth-díjas, Nobelről már nem is beszélve. (nevet)
Egyszerre vagyok Déry-, Soros- és Nagy Gáspár-díjas. Mutass e kies hazában még egy ilyet. Verset kell írni, nem pedig ide-oda csatlakozni. Remélem folytatom, és Pilinszkyt is meg tudom írni. Vannak adósságaim, persze csak magammal szemben. A záró ciklus szövegei Kujjon Ferenc balladái, François Villon szellemében, mondom bátortalanul és esedezve. Ez úgy magyar, hogy itt és most írta őket Kujjon Ferenc, aki pinceborozók sűrű látogatója és hajléktalanok rokona. Mostanában divat politikai, közéleti verseket írni. De mentségem, hogy én a Magyar verseket húsz éve írom. Akkor még nem volt ez jellemző. Az utolsó ciklus (Hungaro barbaro) darabjai mondhatni közéleti, politikai versek.

HP: A kedves patkány-szimbólumod ebben a kötetben is feltűnik, ezúttal újabb jelentésekkel bővül, ő jelképezi a halált, sőt az egyik versben Istent. Mennyire tudatos nálad ennek a szónak a használata?

SL: Nekem a patkány totemállatom. Egy szó riadalmat tud kiváltani. Ez a szó leginkább undort, félelmet, szorongást. Az első élményem a patkánnyal gyerekkoromból való, mert a dolgok akkor történnek, már megtörténnek az emberrel. Kifeszítettük Tolcsván a lepedőt, és a Diótörőt néztük diafilmen. És özönlöttek a lepedőről a patkányok. Szerintem innen van ez az elementáris élmény. Azóta is írom ki, irtom ki magamból, de mint tudjuk, a patkányokat nem lehet kiirtani. Meg lehet próbálni, és jönnek, jönnek és jönnek.
Mint egy ráolvasást, újra és újra előveszed, és mormolod. Tudom én is magamról, hogy Isten nevét, és – bocsássa meg, hogy most mellette említem – a patkány nevét is túl sűrűn mondogatom, de a démonokat az ember így űzi el. Az összes Grimm-mese rémületes, hacsak nem herélték ki a gyerekeknek, de ha belegondolsz, még akkor is. És magával a mesével megidézed a szellemet, hogy elűzd, és megidézed Istent azzal, hogy imádkozol, és megpróbálsz viszonyba kerülni vele. Gyarló emberi dolog. Ez is azért lehet. Nem horror. Nem akarok borzasztani. Az a patkány itt motoszkál, és nem tudod, hol a fészek. Én a versírást, mint egy jó pálinkát, a szorongás ellen írom föl magamnak. Aztán, hogyha másnak is használ, az csak jó. De inkább a pálinka. (nevet, iszik)

Hományi Péter
Fotó Andócs Andrea

Sajó László: Magyar versek
L´ Harmattan Könyvkiadó, 170 oldal, 2200 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2021/3. számának címlapjaÉS Páratlan oldalKőszeghyA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó leszmacskarácsony
Belépés