Íróasztalt beszakító alapművek – Beszélgetés Gyurgyák Jánossal
Vermes Nikolett - 2020.10.06.
A kiadóknak kedvez a piac, óriási számokat öltenek az irodalmi életbe belépő szerzők; műfajtól, kortól, nemtől és témától függetlenül. Mégis, a hazai polcok szakkönyvek terén igen soványak. Gyurgyák János, az Osiris Kiadó igazgatója ezt orvosolja.
– Az Osiris Kiadó Társadalomtudományi Könyvtár sorozatot indít. Hol kezdődik ez a történet?
– Nem tudnám megmondani pontosan. Talán akkor, amikor egyetemistaként szenvedélyesen gyűjtöttem és olvastam az akkori Gondolat Kiadó Társadalomtudományi Könyvtár sorozatát. Vagy akkor, amikor Oxfordban a Blackwell könyvkereskedésben sárgultam az irigységtől, hogy nekik milyen társadalomtudományi sorozataik vannak. De az egészen bizonyos, hogy ott határoztam el; ha egyszer nekem is lesz egy kiadóm, akkor ilyen – ahogy mondani szokás –, az íróasztalt beszakító humán- és társadalomtudományi alapműveket is ki fogok adni. Többször, több formában kísérleteztem vele, de soha sem voltam elégedett a végeredménnyel. S hogy miért nem adnak ki ilyen műveket? Drága műfaj.
– Tudomásom szerint egy szakkönyv fejlesztése több millió forintba kerül.
– Ahogy mondod. Alig van ennél drágább könyvtípus. Vannak fordítói díjak, jogdíjak, plusz minden szokásos könyvkiadói művelet finanszírozása. Ebben az esetben ráadásul nem csak jó, hanem gyönyörű sorozatot akartam és a tipográfusok gyöngye, Környei Anikó megtervezte, amit megálmodtam.
Csak egy őrült kezd ilyen vállalkozásba. Ez annyira eszement ötlet, hogy nem tudtam ellenállni. Szóval teszek még egy kísérletet az életemben, mert kérdem én: milyen ország az, ahol ezek a művek hiányoznak a polcokról? Ostoba, reménytelen, jövőtlen ország.
– Egy tavalyi interjúból szeretnék idézni: „Ott tartottam 2018 végén, hogy lehúzom a rolót.” Erre nem került sor hál’ az EISZ támogatásának (Elektronikus Információs Szolgálat). Most hova pozícionálod annak a rolónak a lehúzását? Remélem, jó messzire!
– Ötven-ötven százalék. Vagy sikerül átszakítanom a falat vagy nem. Valóban igaz, a szükségszerűen keletkező hiány felét az EISZ állja. A másik feléért még küzdök egy sort. Talán észreveszi valaki a gazdasági elitből, hogy erre milyen nagy szükség van. Vagy a Magyar Tudományos Akadémia visszatalál végre Széchenyihez. Esetleg az egyetemek. Amíg élek, remélek. Egyben persze biztos lehetek, hogy az alig létező kulturális kormányzat biztosan nem fog segíteni. Elhűlve látom ugyanis, hogy Eötvös József és Klebelsberg Kunó országa ezen a téren milyen mélyre süllyedt!
– A sorozatban helyet kaptak történelmi-, pszichológia-, filozófiai-, és számos tematikájú szakkönyvek, míg a klasszikus szépirodalmi munkák, diákkönyvek sem hiányoznak. Hiánypótló gyűjtemény?
– Három területről válogatok. Az általam egykor kiadott alapműveket jelentetem meg újra (természetesen, ahogy illik, új utószóval, bibliográfiával) és mások által kiadott, de nem kapható könyvekkel egészítem ki a sorozatot. Végül, ami talán a legfontosabb: teljesen új francia, orosz, angol, német stb. műveket fordíttatok le magyarra.
– Fontos számodra, hogyan néznek ki a könyveid?
– Az induláskor – majd harminc éve – nem nagyon foglalkoztam a tipográfiával, borítóval. Kizárólag a tartalomra figyeltem. Idővel azonban egyre fontosabb lett, milyenek is az Osiris-könyvek. Ma már legalább annyira fontos nekem az egységes arculat, a letisztult forma, mint a tartalom. Általános könyvkiadói betegség, amit én is elkaptam! Az Osiris négy legfontosabb sorozata: az Osiris Könyvtár, a Diákkönyvtár, a Tankönyvek, illetve ez a most induló Társadalomtudományi Könyvtár kötetei egységes tipográfia alapján készülnek. Ez – mint mondtam – Környei Anikó munkája. Emellett Lipót Éva, tördelő és Macskássy Zsuzsa, szöveggondozó dolgozik külsősként a sorozaton. A kiadónak összesen két munkatársa van: a lányom, Gyurgyák Anna, kiadóvezető és Vass Heni, kereskedő. A virágkorban 25-en voltunk. Szerencsém volt a munkatársaimmal, mivel alig van olyan, akiben csalódtam. Ma a könyvszakmában sok volt Osirises dolgozik vezető pozícióban. Erre büszke vagyok, egyben az egyik legnagyobb szívfájdalmam, hogy nem tudtam megtartani őket. De a könyvek színvonalából egyszerűen nem tudtam engedni. Mindennek ára van!
A – ha szabad így nevezni – projektet az idei könyvfesztiválhoz időzítetted. Csak sejteni merem az okát. Kifejted?
– Nincs ebben semmi titok, a könyvfesztivál sokkal inkább fóruma az ilyen jellegű könyveknek, mint a könyvhét, ami elsősorban a magyar irodalomé. De ez így rendben is van!
– Kiknek a munkája van ebben a „csokorban”?
– Mivel itt régebbi, de el nem avuló művekről is szó van, talán metaforikusan azt mondanám, hogy a régi és új magyar szellemi elit összeölelkezéséről van szó. Arról a hazáról, arról a Magyarországról, ami bennem él, s amelytől – sajnálatosan – ez a mai politikai rendszer oly távol került. A sorozattal azt is szeretném megmutatni, hogy a hamu alatt él még egy jobb Magyarország. Ebben mélyen hiszek! Csak jelzésszerűen mondom a neveket és a műveket: Bonfini, Thuróczy, Thuküdidész, Plutarkhosz, John Gray, Geert Mak, Arisztotelész, Szent Ágoston, Kant, Heidegger, Kierkegaard, Bergyajev, Durkheim, William James, Gadamer és így tovább. Mondd meg őszintén: ugye más ország ez, mint a Lőrincek és Cecíliák Magyarországa!
Vermes Nikolett
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A derűre születni kell – Kepes András gondolatai bájvigyorról és panaszkultúráról
Veszélyzónák és kisebbségpolitika – Beszélgetés Romsics Ignáccal
„Nem első, hanem jó akarok lenni” – Kolosi Tamással készített életút-interjút Ferenczi Borbála
Mi lett a két órára tervezett kalandból? – Beszélgetés Nógrádi Gáborral
Csodák ideje – A legnagyobb ajándék és más klasszikus karácsonyi történetek