Lackfi János, a nagy mesemondó Dombontúli mesék című sorozatában a mesék szereplőit a napjainkat körülvevő valóságoshoz hasonló, mégis varázslatos mesei világban – egy lakóparkban – helyezi el, ahova mindenfelől érkeznek az állatok, ez a sokféleség és sokszínűség határozza meg a mesék hangulatát. Lackfi Jánossal Szénási Zsófia beszélgetett, és a nagy mesemondóval az Örkény Könyvesboltban találkozhatnak kicsik és nagyok Az Olvasás Éjszakáján.

- Tizenötnél megálltam a gyerekkönyveid összeszámolásában. És még mindig vannak új történetek, folyamatos a mesélőkedved, megújuló formában képes vagy közel kerülni a történetekkel a gyerekekhez. Példa erre a Dombontúli mesesorozat is. Volt ennek egy előzménye, a Domboninneni mesék. Mindig is folytatni akartad a történetet?

- A Domboninneni kötet történeteit akkor 3-4 éves Ágnes lányom napi ötleteiből írtam, s a körülötte pörgő eseményekből. Volt, hogy megkérdeztem, mit csináljanak az állatkák a következő fejezetben. Ráfelelte: ugorjanak le egy rózsáról! Először meghökkentem, aztán rájöttem, hogy ez remek téma, be is került a könyvbe. Ugyancsak ő sikálta le barátnőivel az egyik szomszéd vadiúj kocsiját murvával, mert látta, hogy megy ez az autómosóban. Nem kis pénzbe fájt, de ebből is mesefejezet lett. Azt a kötetet sokan szeretik a mai napig, kedves óvónők még előadást is csináltak belőle, rengeteg gyerekrajzot kaptam. Azt, hogy mi van a dombon túl, az olvasók kezdték kérdezgetni tőlem. Szöget is ütött fejembe a gondolat, hogy jó lenne szétütni ott, a másik oldalon. Aztán amikor a Kossuth Kiadó megkeresett a kedves, plüssállatkás sorozat tervével, bevillant ez az „adósságom”.

- Azon túl, hogy minden mesekönyvhöz kap egy plüssállatot a kis olvasó, a mesék illusztrációihoz illeszkedve, a szereplők ábrázolása mellett fejlesztő feladatokat és rajzolási lehetőséghez üres helyeket is találunk az egyes kötetekben.

- Horváth Ildi grafikussal csodás együtt dolgozni, hatalmas öröm, hogy egyre több munka köt már minket össze. Végtelenül szerethető, jólesően bumfordi, mégis kecses figurái, a rengeteg izgalmas részlet, amelyek rajzait tarkítják, mind nagyon üdítőek. Bekuckózásra hívogató világot alkotott most is. Remekül érzékelteti a zsiványságokat és a lírai szépségeket is. Nagy fantáziával csinálja a foglalkoztató-részeket is, minden állat háza megkereshető, mindig akadnak apróbb feladatok a gyerekeknek, s ettől könnyebben beleélik magukat a könyvbe.

- Lakóparkban játszódik a történet, ez sokak számára ismerős környezet, jelképezi a mai városi életformát.

- Már a Domboninneninek is ez az alapvetése: a ma Négyszögletű Kerekben nem csupán együtt élnek az állatok, hanem százfelől is jönnek. Mindenki hozza a maga stílusát, ötleteit, ebből lesznek aztán a bandázások, handabandázások, csetepaték, örömök, bánatok, versengések, egymásra találások. Sok gyerek kerül manapság együvé olyanokkal, akik nagyon máshonnan jönnek, ez akár egy mozaikcsaládban is előfordul. Vagyis tipikusan mai sztori, de remélem, egyben tipikusan mindenkori, mert a gyerek, az azért csak gyerek, bárhogy is van.

- A dombontúli lakótelepet olyan állatok népesítik be, akiket/amiket valamilyen fáról neveztek el. Ennyire szereted a fákat?

- Famániás nem vagyok, nem is értek hozzá annyira, de csodálom a fákat, most épp a saját kertünkben, ahol napról napra ellátnak gyümölccsel, almával, körtével, szilvával. A természetközelséget próbáltam becsempészni egy mesterséges környezetbe, Csigalassú Biztibácsi is ezért farag hulladékfából fakanalat minden újonnan beköltözött állatkának. Magam is nagy fakanál-faragó vagyok, innen a motívum. És az is fontos, hogy a tigris neve lehet Hárs, a nyuszié Fenyő, a teknőcé Kőris, és így tovább. Ha valaki ki tudja várni, az utolsó történetben ennek még lesz jelentősége. Ahogy a rémesen titokzatos Titkos Átjárónak is...

- Ki a legkedvesebb hősöd és miért?

- Minden szereplőt másért kedvelek, nagy örömmel írogattam a méregzsák teknőc, Kőris beszólásait: hogy a fészkes nyavalya egye ki az ananászkonzerves öreganyja prüszkölését. És kedveltem az elvarázsolt pingvint, Galagonyát is, aki nem ázik-fázik, hanem mondókázik, pitypalatty, pitypalatty, kifogtam egy kishalat, jó falat, jó falat, inkább ne egyél falat! Akác, az elefánt és Bodza, a majom is megalkotta a maga kis varázsvilágát, azt is jól esett felépíteni. De Hárs, az alattomos és beképzelt tigris is kell ahhoz, hogy a cselekmény valóságos krimivé fajuljon. Persze ő sem maga a gonoszság, hiszen lendületes vezető egyéniség, csak némi túlkapásokkal.

- Mi szerinted a könyv sikerének a titka? Most már lehet rálátásod, hiszen lassan a sorozat végére értek.

- Nevettem a Pozsonyi Pikniken, mert míg sokaknak dedikáltam, némely nagyi úgy rángatta el onnan a gyerkőcöt, nehogy könyvet kelljen venni megint... Sok kis olvasó jobban tudja nálam a tizennégy állatka nevét, kiigazítanak, ha felolvasáskor keverem őket. Akik ezt a sorozatot szeretik, nyilván a játékossága, elevensége, mozgalmassága miatt olvassák izgalommal. A képzeletnek rettentő fontos szerepe van itt, de nem szerettem volna életidegen, ingyom-bingyom varázsvilágot kreálni, csupa gügyögő szépséggel. Akadnak vad ötletek, vásottságok, veszekedések, de aki ismeri a gyerekvilágot, tudja, hogy inkább erre hasonlít, mint a túlcsicsázott tündérmesékre. Ráadásul a plüssfigurák segítségével tovább is játszható, amit írtam.

- Milyen gyerekkönyvben gondolkozol legközelebb?

- Egyik könyvben van egy Tüdő Gyuszi nevű zsivány kiskamasz-figurám, egy hozzá hasonló huligán sztorijai nagyon alakulnak. Lassan egy meséskönyv is összeáll, írtam szorzótáblás verseket, meg még egy pár meglepetés is várható.

Szénási Zsófia
Fotó Raffay Zsófia

Lackfi János: Dombontúli mesék
Kossuth Kiadó, 1-14 kötet

AZ OLVASÁS ÉJSZAKÁJA, 2017. SZEPTEMBER 16.
A KOSSUTH KIADÓ PROGRAMJAI
Örkény Könyvesbolt
16.00–17.00 óra
Dombontúli mesék Vendégünk: Lackfi János, a nagy mesemondó