Európai díjat kapott Horváth Viktor regénye

A 2009-ben alapított EUPL-t (European Union Prize for Literature), magyarul az Európai Unió Irodalmi Díját ma már kis Nobelként emlegetik. Az odaítélés módja ciklikus, az EU Kultúra Programjában részt vevő 36 ország közül mindig 12-őt jutalmaznak, azaz háromévenként magyar díjazott is van a listán. Az alapítás évében, 2009-ben Szécsi Noémi vehette át az elismerést Kommunista Monte Cristo című regényéért. 2012. október 11-én Frankfurtban Horváth Viktor Török tükör című regényét is bejelentették a kitüntetettek között.

- A Török tükör a 16. századba vezeti vissza az olvasót, amikor a Nagy Szulejmán szultán meghódította Magyarország jelentős részét. A történelmi eseményeket és a hétköznapok történelmét ezúttal nem a végvári vitézek heroikus küzdelmének szemszögéből látjuk, hanem muzulmán álláspontból egy aggastyán szemével. A kritikák kiemelték, hogy a regény látásmódja toleranciára, más kultúrák iránti tiszteletre taníthat. Ezért is kapta az EU-s díjat?

- Biztosan ezért is, de remélem, hogy nem csak ezért. A tolerancia és a más kultúrák tisztelete fontos értékek, viszont ezeknek a terjesztéséhez nem kell regényt írni, lehet újságcikkekben, tanulmányokban és a közoktatásban erre nevelni. A Török tükör építőanyaga valóban a 16. századi Magyarország világa, viszont a szervező motívumai nagyon egyszerű, primitív mintázatok, mondhatjuk azt is, hogy ősi sablonok, amelyek nem kötődnek sem nyelvhez, sem kultúrához, sem értékekhez. Leginkább ezek a generális sémák foglalkoztatnak, szóval az, hogy a szerkezet hogyan válik élménnyé. A különféle díjak odaítélésénél időnként szerepet kapnak értékelvű megfontolások is -- ez persze jó, dolog, amíg nem valamilyen politikai hatalom érdekeit vagy értékeit szolgálják --, szóval ebben az esetben az értékelvűséget sem bánom, viszont szeretném azt hinni, hogy nem csak erre kaptam, hanem a mese áradására és az élményre is. A szövegre.

- A regény mintegy görbe tükröt tart a kortárs olvasók történelemértelmezése elé: a történelmi tényanyag, az írói fantázia, népi mondák, mágikus mesék és a Korán tanításai állnak össze szerves egységgé. Értették a nyugati olvasók?

- Hogy a tükör görbe-e vagy sík, azt nehezen tudom megítélni, mert nem voltam ott abban a korban. Annyit tehettem, hogy lelkiismeretesen utánanéztem a forrásoknak és, a kortárs szakirodalomnak – ezek alapján azt mondanám, hogy a tükör nem görbe. A kép csak azok felől a történelmi regények felől tűnik görbének, amelyeket megszoktunk, amelyeken én magam is felnevelkedtem. Tehát úgy tűnik, hogy akkor és ott ez volt. Vagy valami ilyesmi. A nyugati olvasók még nem olvasták – a díjat minden díjazottnak nemzeti zsűri ítéli oda, tehát én ezt magyar szakemberektől kaptam. Így különösen értékes.

- Új regénye műfaja szerint sci-fi, és utópia. A sci-fi köntösében is a történelem érdekli, ha jól látom.

- Attól félek, hogy ebben a két dologban ugyanaz érdekel. A realitásoktól, a saját koromból való menekülés, az illúziók. Lehet, hogy nincs bennem elég bátorság az életemmel való szembenézésre, ezért választottam drognak ilyesféle szövegek létrehozását. Elképzelünk egy teret egy akármilyen időben, a lényeg, hogy ne a mi jelenünk legyen. Felgyűjtünk minél több adatot,  aztán megtervezünk valamit, amiben elkezdhetünk mozogni, és ha szerencsénk van, az a tér maga is elkezd mozgatni bennünket. Azért ez nyilván nem az én extrém betegségem, hanem civilzációs sajátosság. A vallások, sőt talán még a tudomány is hasonlóan működik.

- Egyszerre él egymás mellett a mítosz, a vallás, a hit és a high tech tudomány. Tele van áthallásokkal, kritikával a jelenkori civilizáció ártalmaival kapcsolatban. Ezzel teljesíti a sci-fi műfajának társadalomkritikai követelményét.

- Igazából nem a sci-fi, hanem az utópia műfaja társadalomkritikus -- a sci-fit inkább csak a technológia érdeki. Tehát igen, utópiát akartam írni, szeretem ezt a tradíciót azzal együtt, hogy néha képtelen és szörnyű játékokat hoz létre. Amikor az elképzelt múlt vagy jövő kilép az irodalomból, mert a politikusok megpróbálják megvalósítani a való életben. Ilyen volt Hitlerék álma a germán mítoszok heroizmusáról és a Római Birodalom újjászületéséről és a kommunisták kísérlete a jövő társadalmának előrehozására. Az előbbi a múlttal dolgozott, az utóbbi a jövővel, de teljesen mindegy, mindkettőből horror lett. Ez azért érdekes számunkra, mert a mai magyar elitnél is működnek hasonló tendenciák -- itt is a múltról van szó: egy sosemvolt világról, amelyben a pogány, ősmagyar mítoszok kavarognak a kereszténységgel, az egyoldalúan kezelt történelemmel, a dualizmus és Horthy korának idealizált ábrándjával, egy operettvilággal. Az ilyesféle drogokra minden társadalomnak szüksége van, a baj akkor kezdődik, amikor a hivatalos politika megkísérli kötelezővé tenni őket. Ez a művészek és a papok dolga és az egyének szabad választása, a politikusnak értéksemlegesnek kell lennie, és a prosperitással kell törődnie -- ha nem így van, az szörnyűségekhez, de minimum tragikomikus helyzetekhez vezet. Szóval talán ezek is beszűrődtek a szövegbe, akár akartam, akár nem, és ez kockázatos: ha az aktualitások eluralkodnak a regényen, néhány év múlva érdektelenné válhat. A szerencsés író megérzi az örök problémát, és avval foglalkozik.

- A Kis Reccs a Nagy Bumm ellentéte? Egy térhajtómű, időgép, mellyel megnyílik az út a Világegyetem őskora és a Teremtés felé?

- Igen. És ez jó végszó is az előzőek, az örök probléma után. A Teremtés mindenkit érdekel. Az ateisták hívhatják Keletkezésnek, teljesen mindegy, milyen szavakat használunk, ugyanaz a lelki működés szüli őket. Azok a művek érintenek meg bennünket, amelyekben valahogy a lét alapproblémái vibrálnak.

Szénási Zsófia