„Ha egy apa mellett tombol a hisztiző gyerek, akkor sokkal megengedőbb a társadalom...” – Szél Dávid
Kurcz Orsi - 2019.06.25.
Ki volt régen, és ki manapság az apa? Mi a dolga ma egy férfinak és egy nőnek szülőként, és kell-e bármiféle példát, vagy szabályt követni? Szél Dávid pszichológus, de apa szemmel ír a modern szülőkben felmerülő kérdésekről, és humorral oldja az esetleges, társadalmilag is felmerülő káoszt. Az egykori Apapara folytatásaként megjelent Túl a parán című kötete kapcsán beszélgettünk.
– Csak saját tapasztalatot ír meg, vagy az utcáról is fog el történeteket?
– Nem végzek az írásaimmal kapcsolatban semmilyen tudományos munkát – természetesen azért ha olyan téma pottyan elém, ami pszichológiai, vagy társadalmi kérdés, akkor annak komolyabban utánanézek, de inkább csak gyakorló apaként elmélkedem. A témák a saját életemből jönnek, de persze nem feltétlenül csak az én életemmel kapcsolatosak. Ha meglátok valamit az utcán, vagy hallok, olvasok valamiről, ami akkor elindít bennem egy történetet, gondolatmenetet, az talán egyszer a könyv vagy a blog egyik epizódjává formálódik majd.
– Mik a mai apák félelmei? Vagyis mi az az apapara tulajdonképpen, amiről szól a könyv?
– A nehézséget az okozza, hogy nagyon megváltozott a társadalom ahhoz képest, mint amikor mi, a mai fiatal apák voltunk gyerekek. Teljesen más most a világ ahhoz a világhoz képest, amiben a magunk apamintáit elkezdtük megismerni. Csomó olyan kifejezés nem is létezett mondjuk harminc éve, amikor én hat és fél éves voltam, mint ma: emancipáció, érzelmi házimunka, bevonódó apaság – csupa olyan fogalom, ami most nagyon fontos, de mi nem ezekkel együtt nőttünk fel, most kell megtanulnunk használni őket. Egyáltalán az érzelmekről való kommunikáció is egy nagyon új gondolat. Kezd újrafogalmazódni a női és a férfi szerep, de még mindig hatalmas a különbség férfiak és nők között, itthon főleg, de nyugaton is. Éppen emiatt okozhat belső konfliktust egy férfiban az, hogy egyáltalán gondolkodhat-e olyan témákról, amik hagyományosan, vagy sztereotipikusan éppenséggel női feladatok lennének.
– Milyen a régi apaszerep, és milyen a mostani, vagyis milyennek kellene lennie?
– A régebbi apa egy sokkal jobban kategorizálható apa, konkrét szerepekkel. Mondhatjuk úgy, hogy akkoriban sokkal kevésbé voltak fluidak a szerepek. A kenyérkereső apa és a gyereknevelő anya egyértelműbb elvárásokat fogalmazott meg. Mostanában pedig bekerülőben van ebbe a régimódi gondolkodásba az, hogy a két szülőnek közösen kellene vállalnia a terheket – ez már alapból káoszt okozhat egy emberben. Egyszerűen nem épült még ki a rendszer arra, hogy akár az édesanyák, akár az édesapák egyszerre tudják kezelni a sztereotipikus és a 21. század diktálta szerepeiket is.
– Érezheti magát ilyen okokból kívülállónak, kinézettnek például egy otthonmaradó apa?
– Igen, mert nálunk ez még nem bevett dolog, pedig nagyon hálás feladat – önálló vállalást, önálló döntést tükröz. Egy anyának nem ilyen egyszerű a dolga, neki – a társadalmi elvárások miatt – kötelezettsége a gyerekével lenni, egy apának viszont választás. Egy apa mellett, például ha egy hisztiző gyerek tombol, akkor sokkal megengedőbb a társadalom. Sokkal többször tapasztaltam például azt is, hogy átadták nekem a helyet a buszon a gyerekekkel, vagy segítettek a babakocsival felszállni, mint a feleségem.
– Csak apáknak szól ez a könyv, vagy más is haszonnal forgathatja?
– Nem gondolom, hogy csak apáknak szólna, és remélem, hogy nem is csak apák fogják megvenni - sőt, az eddigi tapasztalatok szerint a blogot is túlnyomó többségében nők olvassák. Ráadásul csomó olyan téma van benne, amiről inkább a nők szoktak beszélgetni, a férfiak pedig egyelőre kevésbé - és ezért nem hibáztatom őket egy pillanatig sem, hiszen tényleg teljesen máshogy lettünk nevelve.
– Elképzelhető vajon, hogy ha széles közönséghez jut el a könyv, akkor elindíthat valamiféle változást, gondolkodást a témában?
– Nem szeretnék sem álszerény, sem nagyképű lenni, nyilván örülnék neki, ha lenne hatása annak, amit írok, de nem hiszem, hogy egy ilyen könyv el tudna indítani bármiféle nagyméretű változást, akár társadalmi szinten – én ehhez még nagyon fiatal vagyok és túl keveset tudok, a könyvek pedig drágák, és nagyon kevesen is olvasnak Magyarországon kedvtelésből – a Túl a parán ráadásul nem is egy tudományos mű.
– Lehet, hogy éppen ezért, a személyessége miatt fog sok emberhez inkább eljutni, mint egy száraz értekezés..
– Nyilván van egy vágyam, hogy az, amit én gondolok, sok emberhez elérjen. Ebben a könyvben nem az van benne, hogy milyen szabályok szerint kell szülőnek lenni – sokkal inkább lehetőségek vannak benne, hogy az emberek merjék vállalni azt, amit gondolnak, és ne régi példák, begyöpösödött törvények szerint neveljék a gyerekeiket – a hitelesség ezeknél szerintem sokkal fontosabb, az, hogy önmagunk lehessünk. Az egész világot alakíthatjuk úgy, ahogy szeretnénk, hiszen a korábbi, kőbe vésettnek tűnő szabályok abszolút megváltoztathatóak – ez talán a könyv fő üzenete, és hogyha csak ennyi átmegy egy-egy emberben, akkor én abszolút elégedett vagyok.
Kurcz Orsi
Szél Dávid: Túl a parán – Minden, amiről az apák nem beszélnek
Bookline Könyvek, 3499 Ft
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A vérzés hiánya – Annie Ernaux: Lánytörténet
Tűzön-vízen át – Mark Haddon: A Delfin
„A legaljasabb és a legnemesebb dolgokra egyaránt képesek vagyunk” – Bene Zoltán
A határozottan szív alakú szirom – Interjú Géczi Jánossal
Különleges emlék egy csodálatos nagymamáról – Beszélgetés Finy Petrával