Móra Kiadó
újdonságok
Mélytengeri Mentőcsapat
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Csibi
tűzoltó lesz
Móra Kiadó <br> újdonságok Mélytengeri Mentőcsapat Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Csibi<br>tűzoltó lesz
Könyvhét folyóirat

Felnőtt mese – sok kegyetlen igazsággal – Interjú Révay Gézával

Asperján György - 2020.06.30.

A fája körül esik le minden érett alma, s csak akkor gurul kicsit odébb, ha a fa kis dombon áll. Révay Géza nagyapja a híres-neves tudós, író, akadémikus nyelvzseni, dr. Révay József volt. És most az unoka is leteszi a névjegyét a magyar irodalom képzeletbeli asztalára. Nos, akkor csapjunk a lovak közé, hogy könyved előszavából idézzelek. Először is mi a túró ez a pereputty? Kérdezhettem volna úgy is, illetve kicsit durvábban, hogy mi a lófütyi, mert ez a szóhasználat nálad természetes, és a mindennapok magyarjában sem ismeretlen, (sőt) de mondjuk irodalmi nyelvezetnek nem nevezhető. Márpedig itt most éppen az irodalomról beszélgetünk, mert a könyvedről van szó, ami nagyon is irodalom.

– A pereputty mi vagyunk. Én és a családom. Minden családtagom, akik direkt vagy indirekt módon hozzájárultak a létemhez, a karrieremhez, és ezzel ehhez a könyvhöz is. Ez persze nem családregény, hanem valóságos történetek és a fantázia keveredése, szüleménye. Olyasmi, mint egy folyamatos beszélgetés az anyám, a Sanya és köztem, olyan dolgokról, amiket együtt éltünk át, vagy én nélküle, de ahányszor elmondta történeteit a társaságban, mindig hozzátett valamit, mindig igazított valamit rajta, kicsit kiszínezve, de mindig szórakoztatóan. A Pereputty gyakorlatilag egy valós történeteken és történelmen alapuló mese felnőtteknek.

– Könyved nyelvezete szokatlan. Igaz, az emberek többsége a mindennapokban ugyanígy beszél, de ezt nem illik bevallani vagy irodalmi nyelvként használni.

– “Nem adhatok mást, csak mi lényegem”... Megszoktam az életben, hogy ne hazudjak, mert borzasztóan utálnám, ha rajtakapnának, és szégyenemben világgá futnék. Inkább mindig megmondom az igazat, akkor is, ha az konzekvenciákkal jár. A könyvem én vagyok, mert ilyen vagyok. Nem akarok kibújni a bőrömből és egy okost, tudós bácsit játszani, aki soha nem voltam. Én egy óbudai vagányról írok, vagyis magamról, aki jól táncolt, jól bunyózott, fiatalon ivott, mint a kefekötő, snóblizott és zsugázott, és persze megjárta a hadak útját, s szinte mindig a nők határozták meg az életét. Először az anyám, aztán a szerelemmel imádott csajok, később a feleségem, a lányaim, szóval a Pereputty, és lettem általuk is az, ami vagyok.

– A könyvbeli sztorik olvasmányosan izgalmasak. Olyan az egész írás, mint egy krimi, amiben van bunyó, szex, börtön, embercsempészet, és rengeteg pénz, amit rövid idő alatt kerestél, s ami a nyolcvanas években az ország egyik leggazdagabb emberévé tett, s amilyen gyorsan jött, ugyanolyan gyorsan el is párolgott.

– Ami izgalom van a könyvben, az mind igaz és valóságos. A disszidálás egy imádott lánnyal, de külön utakon. Megállapodtunk, hogy ő Jugoszláviába megy, onnan átszökik Olaszországba, én pedig Lengyelországba utazom, onnan átlógok Svédországba, és ott várom hívó levelét. Egy-két futó lengyel kaland után megismerkedtem egy svéd állampolgárságú magyar lánnyal, aki a kocsija csomagtartójában átvitt a szabadság földjére. Embercsempészembe halálosan szerelmes lettem, de közben az engem váró lány után sóhajtoztam, ezt be is vallottam ügyeletes szerelmemnek, aki azonnal kirúgott. A magyar nagykövetség papírjával hazajöttem, és éppen akkor jött meg a hónapok óta hiába várt levél, hogy közben Olaszországba érkezett a szerelmem, és nagyon vár. Svédországba szökésem miatt nem kaptam útlevelet. Gondoltam sebaj, átlógok jugóba, és onnan majd tovább. De elkaptak. Az elfogatásom és a tiltott határátlépési kísérlet miatti börtönbüntetésem, és ottani kalandjaim mind valós történetek. Könyvem lényege, hogy bemutassam: lehet egy szegény sorsú, állami gondozottként intézetben felnövő gyerekből is milliomos, ha van ambíciója, s az a családi összetartó erő, ami segít a legnagyobb csalódásokat is túlélni. Ahogy én is mindent és mindent túléltem. Azt is, hogy a szerencsésen Olaszországba érkezett szerelmem összeszűrte a levet egy ugyancsak disszidens román szívsebésszel, és meg sem álltak Dél Afrikáig.

– Mit vársz ettől Pereputty című regénytől? Regény ez egyáltalán?

– Önéletrajzi elemeken alapuló mese. Felnőtt mese sok kegyetlen igazsággal, sok humorral, fájdalmas tragédiákkal, és szép körítésekkel. Mert van benne fantázia szülte és valóságos sztori. Vannak benne szépítések és torzítások, de hiszen valami íróféle lennék. Számomra fontos és kielégítő, hogyha egyszer kimondom, hogy az életemben semmilyen történést nem bántam meg. Sem azt, hogy egykor egy másik, rólam szóló könyvben Bélaként mutatott be az író, sem ezt a könyvet, sem a disszidálást, sem a haza-váltást. Hiszen az egész Pereputty ezek nélkül csak retye-rutya lenne. Azaz a család helyett csak néhány hozzátartozó. Most, ezzel a könyvvel helyükre tettem magamban a dolgokat, és ott folytathatom az életemet, ahol itthon 1988-ban abbahagytam. Nem az anyagiakra gondolok, bár én Kanadában is, ahol immár harminc éve élek, sok munkával és küszködéssel, de megtaláltam a helyemet és a számításaimat, olyannyira, hogy a pénz már alig-alig érdekel. Ez a könyv számomra lökést ad, hogy végre azzal foglalkozzam, amit igazán szeretek csinálni. A továbbiakban írni fogok. Írni, mint egykor Révay József, a nagyapám. Ez részemről kb. ötven éves program, aztán a többit majd meglátjuk.

Asperján György
Fotó: PSDP.hu

Révay Géza: Pereputty
Attisz Kiadó, 3480 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2020/3. szám címlapjaÉS Páratlan oldal
Belépés