Nemrég jelent meg Nádasdy Ádám Milyen nyelv a magyar? című kötete a Corvina Kiadónál. A kötet közérthetően, könnyen követhetően bizonyítja a magyar nyelv finnugor rokonságát, illetve mutatja be nyelvünk generálisan jellemző tulajdonságait.

– A címben foglalt kérdésre több aspektusból ad választ a könyv.

– Ez egy tudományos ismeretterjesztő könyv, igyekszik népszerű lenni, igyekszik színesen tálalni a száraz adatokat. Lássuk be, a szakmunkák a beavatatlant el tudják ijeszteni a szakkifejezések használatával. Ezért óhatatlan, hogy az ember néha legömbölyít dolgokat, remélem, ez nem ment a minőség rovására.

– Sok szempontból vizsgálja a nyelvet: tipológiai szempontból és a genetika oldaláról.

– Így van. Mi a genetika szót használjuk, persze ezzel vigyázni kell, mert ez nem az eredeti értelemben vett genetika, hanem metaforikusan. Ebből adódnak félreértések, sokan fogalmaznak úgy, hogy a finnek a magyaroknak a rokonai. Holott a nyelvészet ezt nem mondja, a nyelvészet azzal egyáltalán nem foglalkozik, hogy ki kinek a rokona, hiszen csupán a nyelvekkel foglalkozik.

– A nyelvi „genetikáról” (tehát a nyelvrokonságról) szóló fejezetekben sokat foglalkozik azzal, hogy cáfolja azokat a tévhiteket, amelyek tagadják a finnugor nyelvrokonságot. Miért érezte ezt fontosnak, hogy ezzel ilyen sokat foglalkozzon?

– Én már ezzel évtizedek óta találkozom, az egyetemen, ahol tanítok, ott is hallok olyanokat a hallgatóktól, hogy a finnugor származás nem meggyőző. Amire nyilván muszáj reagálni. Most a Corvina igazgatója kért fel, hogy írjak egy népszerű könyvet e tárgyban. Már csak azért is, mert manapság elterjedőben van – a nyelvészettől függetlenül –, hogy a magyarság rokona a törökségnek, ezt magas rangú politikusok szájából is lehet hallani. Én nem tudom, hogy ki kinek a rokona, hiszen én nyelvész vagyok, és a nyelvészet ezzel nem foglalkozik, de a magyar nyelv nem rokona a török nyelvnek.

– A nyelvtörténet kapcsán, elemzi az egyik korai nyelvemlékünket, a Halotti beszédet. Honnan lehet tudni, hogy 1195-ben hogy ejtették a hangokat?

– Elsősorban abból indulunk ki, hogy a latin betűket úgy ejtették, ahogy akkoriban a latin betűket. Egy csomó betű van, ahol ez nem probléma, mint például a t. És vannak valóban problematikusabbak. Egyrészt meg lehet nézni, hogy mi volt a szokás, hiszen akik ezeket az iratokat írták, azoknak előbb meg kellett tanulni latinul, hiszen latinul írtak alapvetően, elvétve fordult elő, hogy egy-egy szöveget magyarul vetettek papírra. Például az erős h hangot, mint a német Bach szóban, ch-val írták, és németesen ejtették, nem úgy mint az angolok vagy a franciák. Ez kicsit olyan, mint a régészet, például szláv szavak kerültek a magyarba, melyek jobban adatolhatók, mert sok szláv nyelv van, régebbi az írásbeliségük, és szépen fel lehet térképezni, hogy ezek a szavak hogyan jelentek meg a magyarban és mi történt velük. Például az a magyar szó, hogy szabad, akárhogy volt leírva, biztos, hogy szabad volt és nem sabad, mert a szláv nyelvekben is mindenütt sz-szel kezdődik. Több szempontot veszünk figyelembe: betűhasználat, mai magyar kiejtés. Információk hálóját próbáljuk megszőni, de vannak lukak a hálón. Például, ha u betűt írtak, mindig azt mondták-e, vagy olykor ü-t, hiszen ü betű még nem létezett. Nem tudjuk.

– Közkeletű tévedés, hogy a nyelv az egyszerűsítésre törekszik. Miért gondoljuk így?

– Valószínűleg ez pszichológiai kérdés és nem nyelvi. Könnyen belátható, hogy az állítás nem igaz, hiszen akkor tízezer évvel ezelőtt rettentő bonyolultnak kellett volna lennie, ha állandóan egyszerűsödik. És még ma is elég bonyolult. Nem tudom, valószínűleg a kultúrának a sajátja, hogy azt veszi észre az ember, pláne ahogy idősödik, ami eltűnik, ami kivész, ami már nincsen. Azt pedig egyszerűsödésnek fogja fel. Ami helyette megjelenik (és ami ellensúlyozza az egyszerűsödést), azt már nem annyira veszi észre.

– Bizonyos esetekben, vonulatokban viszont tényleg egyszerűsödés figyelhető meg. A múlt idők rendszerében például: régen négy múlt időt voltunk képesek magyarul kifejezni, ma meg már csak egyet. Ez néha okoz is problémákat.

– Igen, ez igaz. Vannak területei a nyelvnek, ahol egyszerűsödés történik. De hát másfelől meg gondoljon a névelők megjelenésére, általuk egy egész fejezettel lett hosszabb a magyar nyelvtan. A Halotti beszédben még nincsenek névelők. Aki magyarul tanul, annak ez nagyon nehéz, például az oroszoknak, akiknél nincs névelő. A mai magyar nyelv valamennyi szabályát tartalmazó képzeletbeli könyv nem vékonyabb, mint az ezer évvel ezelőtti nyelv valamennyi szabályát tartalmazó kötet. És a francia nyelvet tartalmazó könyv nem vékonyabb, mint a latin nyelvet tartalmazó, mely nyelvek között anya és lánya viszony van.

Jolsvai Júlia

Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?
Corvina Kiadó, 204 oldal, 2990 Ft