Az idei utolsó válogatás összetevői a mágia, az űrutazás, a vallásfilozófia, megspékelve némi háborúskodással és romantikával. Fajsúlyos és szórakoztató könyvek az év végére, csupán egyetlen közös jellemzővel: mind fantasztikus. De lássuk őket szép sorjában.

Mary Robinette Kowal az angolszász SF legújabb női generációjához tartozik. Bábművészi karrierről váltott az írásra, és friss, kísérletező stílusa hamar felhívta rá a figyelmet. Novellái egyre nevesebb online és print fórumokon jelentek meg, 2008-ban pedig megkapta a legígéretesebb fiatal SF-szerzőknek járó John W. Campbell-díjat. „A gonosz robotmajom” című elbeszélését egy évvel később Hugo-díjra jelölték, és 2011-ben végre el is nyerte a kitüntetést egy másikkal, az „Egy szeg miatt”-tal (mindkettő olvasható egyébként a Galaktikában). Ezzel egy időben kezdett regényírásba. E hosszabb történetei egy szálra fűzhetők fel, ugyanazoknak a főszereplőknek a kalandjairól szólnak, és az amerikai reklámkampánya úgy aposztrofálta, hogy fantasy Jane Austen stílusában. A sorozatnak angolul eddig három kötete jelent meg, jövőre jön a negyedik. És most az első hozzánk is elérkezett. Tudni érdemes még róla, hogy a regényt az Amerikai SF- és Fantasy-Írók Szervezete 2010-ben Nebula-díjra jelölte.
A Tünékeny illúziók 19. századi világa annyiban különbözik egy szokványos Jane Austen-regényétől, hogy itt a legnagyobb természetességgel műveli mindenki az úgynevezett bűbájolást. A főhősnőt, Jane Ellswortht már a vénkisasszonysors fenyegeti, míg húgának, a szépséges Melodynak nem lesz nehéz férjet találni. A várakozásokat azonban felülírja a varázslat, és az eredmény egy igazán austenes, cserfes-romantikus regény.

Orson Scott Cardot aligha kell bemutatni az SF-kedvelő hazai olvasóknak, hiszen a szerző idestova 25 éve fordul már magyarra több-kevesebb rendszerességgel. Az sem lehet kétséges, hogy életművének gerincét képezik az Ender-történetek, melyek közül is a legfontosabb darab maga a nyitó történet, a Végjáték. Ez az 1977-es novellában gyökerező, teljes terjedelmében 1985-ben megjelent regény elnyerte mind a Hugo-, mind a Nebula-díjat, és azóta már ajánlott olvasmányként szerves részét képezi az amerikai közoktatásnak is. Magyarul immár harmadszor jelenik meg, ezúttal javított, frissített kiadásban, a regényből készült film bemutatójának apropóján.
A könyv által bemutatott jövőben idegen, rovarszerű lények támadtak a Földre, és noha nagy veszteségek árán sikerült visszaverni őket, a hadvezetés szerint végső leszámolásra készülnek. Megszületett hát a Hadiskola, ahol a jövő stratégáit, parancsnokait képezik. Gyerekek játszanak vég nélküli szimulációkban olyan harci játékokat, amelyek fölkészíteni hivatottak őket a majdani csatákra. A mezőnyből hamar kiemelkedik Ender Wiggins, és az iskola vezetőinek folyamatos megfigyelése alatt kisfiúból ravasz taktikussá érik. A könyv nem szépít, gyerekhősei nem idealizált karakterek, mindenkinek megvannak a maga gyengéi, negatív vonásai. Azonban épp ez teszi annyira hitelessé a különben a valóságtól teljességgel elrugaszkodott történetet. Ender a szemünk előtt nő fel, és rajta keresztül a galaktikus léptékű kaland emberi dimenziót nyer.

Egy újabb filmbemutató rántott ki a feledésből itt nálunk egy, a szerző hazájában sikert sikerre halmozó regényt. Meg Rosoff Majd újra lesz nyár című könyve első kiadásának külleme alapján könnyen meg is téveszthette a vásárlókat, hiszen semmi többet nem ígért, mint egy újabb tinirománc-sztorit a nyüzsgő New Yorkból a vidéki Angliába paterolt menő kiscsajról, aki a tahó, falusi srácok között rátalál lelki társára. Csakhogy ez a történet nem ilyen egyszerű. Mert Daisy és Edmond romantikus hangulatát rövidre zárja… a harmadik világháború kitörése! A falu amolyan utolsó idilli menedékként állja egy darabig a külvilág durvaságának ostromát, de aztán ide is megérkezik a dráma a házat megszálló katonák, deportálás és teljes káosz formájában.
A tinikliséket roppant ötletesen felrázó regény 2004-ben jelent meg angolul, elnyerte a Guardian gyermekkönyvdíját és még több más, ifjúsági irodalmi kitüntetést. Három évvel később hangjáték-adaptáció készült belőle, most pedig film. A szerző, mint tini hősnője, az Egyesült Államokból költözött Angliába, ahol írni kezdett. Ez volt az első regénye, de időközben még bő fél tucat megjelent, nem egy közülük szintén díjnyertes. Talán a jövőben többet is megismerhetünk majd munkásságából.

A Kazahsztánban született, Európa-díjas Szergej Lukjanyenko ugyancsak a filmeknek köszönheti népszerűségét, egészen pontosan a hazánkban (sőt Amerikában) is vetített Éjszakai Őrségnek és a Nappali Őrségnek, azóta azonban a világ egyre több részén fedezik fel más műveit is az Őrség-sorozaton kívül. Nálunk most A vas prófétája jelent meg, az Igék Földje című regénykettős első darabja (a második rész jövőre várható).
A könyv igen érdekes variáció az alternatív történelem témára, háttértörténete szerint ugyanis a bibliai Újszövetség eseményei nemcsak megtörténtek, de egészen máshogy, mint azt a mi Bibliánk leírja. A kisded Jézus nem élte túl a betlehemi mészárlást, így az emberiség kapott egy helyettes Üdvözítőt, aki azonban egészen más utat választott. Sorsát mégsem kerülhette el, ám olyan hatalom volt a birtokában, amellyel megleckéztette a hitetlen emberiséget: eltüntette a vasércet a világból. Kétezer esztendővel később a Föld képe jelentősen különbözik az általunk ismerttől, vas híján a civilizáció lassabban fejlődött, Kína a technikai haladás motorja, de a keresztény világot továbbra is a klérus tartja markában. Ilyen körülmények között talál egymásra egy tolvaj és egy fiatal fiú, akik fejükbe veszik, hogy visszaszerzik az emberiség elveszett örökségét.
Lukjanyenko műve amellett, hogy a felszínen egy rendkívül szórakoztató kalandregény, mélyebb rétegeiben a „mi lett volna, ha…” eszközével komoly vallásfilozófiai kérdéseket is fölvet.

A vallás szintén fontos, sőt központi eleme Mary Doria Russell Verebecske című SF-jének. A történet szerint jezsuita expedíció indul csillagközi útra, hogy kapcsolatot létesítsen az Alfa Centauritól üzenetet küldő értelmes lényekkel. Az expedícióval egy idő után megszakad a kapcsolat. A felkutatásukra kiküldött ENSZ-mentőmisszió egyetlen embert, Emilio Sandoz atyát találja életben a Rakhatnak elnevezett bolygón. Az atyát hazatérése után vizsgálat alá fogják, hogy kiderítsék, mi történt társaival, és visszaemlékezéseiből egy olyan tragédia körvonalazódik, mely döbbenetes fényt vet a kulturális különbözőségek összeegyeztethetetlenségére és arra, hogy „a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve”.
Az amerikai írónő eredetileg antropológusnak tanult, majd a történelmi regények írása kezdte érdekelni. Első két műve ehhez képest a jövőben játszódott. A Verebecskét revelációként fogadta a kritika és a közvélemény, elnyerte az Arthur C. Clarke-, a James Tiptree Jr.- és a Brit SF-díjat. A két évvel később megjelent folytatás, a Children of God, bár szintén jó kritikákat kapott, jóval kisebb visszhangot keltett. A szerző ezt követően valóban történelmi témák felé fordult, a második világháború, a modern Közel-Kelet születése és a vadnyugat irányába. Aprólékos igényessége azonban nem változott.

Németh Attila
irodalmi szerkesztő
Galaktika

Mary Robinette Kowal: Tünékeny illúziók, I.P.C. Könyvek, 427 o., 3299 Ft; Orson Scott Card: Végjáték, Unio Mystica Kiadó, 365 o., 3300 Ft; Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár, Európa Kiadó, 220 o., 2790 Ft; Szergej Lukjanyenko: Igék Földje – A vas prófétája, Metropolis Media Kiadó, 343 o., 2990 Ft; Mary Doria Russell: Verebecske, I.P.C. Könyvek, 551 o., 3599 Ft