„Én is nehezen viselem néha saját magam” – Leitner Olga
Jolsvai Júlia - 2017.08.10.
Leitner Olga a Bakker, anya lettem című kötetével robban be a köztudatba. Nemrég látott napvilágot a harmadik kötete a Púder nélkül. Anyaságról, gyereknevelésről, férfi-nő viszonyról ír – sajátos megközelítésben.
– Hogyan kezdett írni?
– Amikor megszületett a gyermekem, akkor kezdtem el először magamnak írogatni. Elküldtem a cikkeimet pár babás újságnak, és így talált rám a Baba magazin. Ott jelentek meg az írásaim. Az első könyvem, a Bakker, anya lettem ezeknek a cikkeknek a gyűjteménye – több év termése. Ezután erre a könyvre építettem fel a Facebook-táboromat, amely rövid időn belül nagyra duzzadt. Ez annak köszönhető, hogy más stílusúak a cikkeim, mint általában a babás oldalakéi. Végül ez olyan oldallá nőtte ki magát, ahol a tagok tudják, hogy nem kell megfelelni senkinek, ahol tényleg önmagukat adhatják. Jelenleg 27 ezer követőm van.
– Manapság már rengeteg baba-mamás FB-oldal van, melyek különbözőképpen közelítenek az anyasághoz.
– Én kezdtem el elsőként provokatív, nem az anyaság rózsaszín oldalát hangsúlyozó cikkeket közölni, pont azért, mert elegem lett abból, hogy akármilyen lapra tévedek, folyton a pocaksimogató, cukormázas felfogással találkozom. Ezeken a site-okon semmit nem mondanak el arról, hogy a gyereknevelés valójában mivel jár, senki nem mondja el, hogy ha gyereket szülsz 180 fokot fog fordulni az életed, és rengeteg akadályba fogsz ütközni. A gyereknevelés szép és jó dolog, de a negatív dolgokról soha senki nem beszél. Én pont ezekről a témákról kezdtem el írni, olyan stílusban, amely csak rám jellemző. Szókimondóan, lazán, viccesen. Szerintem a gyerekneveléshez egy jó nagy adag humorérzék is kell, különben az ember elvérzik. Én mertem viccelődni és nem véresen komolyan venni az egészet. Rengeteg visszajelzést kapok arról, hogy ez az egész, amit csinálok, milyen jó és milyen remek, hogy vagyok, hogy megírom ezeket a dolgokat, mert le merem írni az olvasóim gondolatait, és sokan úgy érzik úgyáltaluk, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal.
– Maga a könyv is szókimondó, vicces és provokatív.
– A statisztikai adatok tanúsága szerint a válások nagy többsége a gyerek két-három-négy éves kora körül történik. Addigra jutnak el szerintem a szülők a saját tűréshatárukig. Addig próbálják a problémákat megoldani, vagy épp ellenkezőleg, a szőnyeg alá söprik őket. De ezek a problémák mindenképpen jelentkeznek a gyerek születésekor. A gyereknevelés során mindig vannak nagyon nehéz időszakok, de át lehet őket hidalni kellő odafigyeléssel és türelemmel. Meg humorral. Nem szabad kétségbe esni a felmerülő nehézségek láttán, nem szabad görcsösen gyereket nevelni. Ösztönből, zsigerből kell csinálni. Én azt mondom, hogy persze első a gyerek, főleg az első időszakban, de utána a nők ne felejtsék el, hogy az a férfi kit vett el feleségül, kit választott élete párjának és gyermekei anyjának. Az a baj, hogy a nők anyává válnak és „úgy is maradnak”. Nem tudnak utána a női szereppel egyszerűen mit kezdeni. Pedig össze lehetne egyeztetni a kettőt.
– Azért megvannak ennek is a nehézségei.
– Persze, nehéz, főleg, ha nincs segítség. Ha nincs is, azért óvodába mindenképp fog a gyerek járni, csak az előtte lévő három évet kell túlélni, és épp arra való az első három év, hogy ezeket az akadályokat leküzdjük. Hogy még jobban összecsiszolódjunk a párunkkal.
– A terhességgel kapcsolatban is élnek különböző mítoszok, minek következtében a környezet leginkább azt várja a terhes anyától, hogy tíz centivel a föld fölött lebegjen.
– Azokat, akik pálcát törnek az olyan anyukák felett, akik be merik vallani, hogy utáltak terhesnek lenni, ősanyáknak hívom. Akiknek mindenük a gyerek, elfelejtik még azt is, hogy a gyerek hogyan fogant. Évekig szoptatják a gyereküket, fel sem merül bennük, hogy visszamenjenek dolgozni, a szex szó hallatán sikítófrászt kapnak. Ők azok, akik, ha meghallják, hogy valaki utált terhesnek lenni, azt kérdezik: „Minek szül az ilyen?” Pedig, mint tudjuk, azért van a terhességnek számos nehézsége, a hányástól, a lábvizesedésig, a görcsökig, és még sorolhatnám, tehát nincs azzal semmi gond, ha valaki nem élvezi. Azzal van a gond, ha azt nem fogadjuk el, ha valaki másként gondolkodik. Ha valaki nem élvezte a terhességét, attól még lehet szuper anya, aki imádja a gyerekeit. Nem hiszem, hogy ha az ember anya lesz, akkor minden másnak meg kéne szűnnie és már csak szépeket és jót mondhatunk. Mert igenis a gyerek kiborít minket, leszívja az agyunkat estére. Mert igenis kicsinál engem is, hogy a gyerekem reggeltől estig beszél. Jó, volt kitől örökölnie. De ezt egész nap hallgatni! Amikor hétvégén otthon vagyunk és egész álló nap, mami, mami, és a kérdései tucatjai folyamatosan. Az ember a saját gondolatait nem hallja. A gyerek mellett igenis ki kell kapcsolódni. És attól nem vagyok rossz anya, hogy szeretnék egy kicsit magammal foglalkozni, vagy a barátaimmal lenni, vagy csak csendben lenni. Nekem az igazi kikapcsolódás az, amikor otthon vagyok, mondjuk két órát és csend van. Ez egy kincs. De ettől nem rossz anya senki sem. És lehet ezzel nem egyet érteni, de akkor nem kell engem olvasni, nem kell engem szeretni. Én azokkal szeretnék egy közösséget alkotni, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, akár a gyereknevelésről, akár a párkapcsolatról, vagy bármi másról.
– A Púder nélkül című könyvben más témák is nagy hangsúlyt kapnak, mint például a férfiak és a nők, vagy a nők egymás közti viszonyai. Hétköznapi témák olyan megközelítésben, amely eltér a szokványostól, provokatívabb, szókimondóbb stílusban.
– A férfiakról könnyebb írni. A nőkről nehezebb. A nőket egyik pillanatban imádom, felnézek rájuk, a személyiségükre, az érzelmeik gazdagságára. Máskor viszont azt mondom, hogy pokolra az összessel. Szörnyű, kibírhatatlan, áskálódó kígyók tudnak lenni. Főleg egymás között. Ha egy nő rendben van magával, akkor nem kezd egy másik nőre féltékenykedni, irigykedni és nem fogja elmondani mindennek. Rémes, amit a nők egymás ellen el tudnak követni, ahogy egymás alá tudnak pakolni, főleg munkahelyen, ahogyan ki tudják beszélni a másikat. Míg egy férfi semmit nem vesz észre ezekből a küzdelmekből, addig egy nő egy másik nő pillantásából is simán le tud venni mindent. Ha össze kell fogni, a nők nagyon össze tudnak fogni, ha egymás ellen kell harcolniuk, ha egymást kell kicsinálniuk, abban is ugyanúgy a topon vannak. Nem csodálom, hogy a férfiak sokszor kiborulnak a nők viselkedésén. A nők annyira bonyolultak, nem is kell, hogy bármi történjen velünk, elég annyi, ha bal lábbal kelünk fel, utána kisüt a nap, jókedvünk lesz, megint beborul, megint rossz kedvünk lesz, kapunk egy olyan telefont, jókedvünk lesz, aztán megint történik valami, megint elromlik a hangulatunk. Naponta kétszáz féle hangulat, ez szörnyű. Én is nehezen viselem néha saját magam.
Jolsvai Júlia
Fotó Tarnavölgyi Zoltán
Leitner Olga: Púder nélkül – Nőkről, anyákról, a világról, rólam…, Atheneum Kiadó, 3490 Ft
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A vérzés hiánya – Annie Ernaux: Lánytörténet
Tűzön-vízen át – Mark Haddon: A Delfin
„A legaljasabb és a legnemesebb dolgokra egyaránt képesek vagyunk” – Bene Zoltán
A határozottan szív alakú szirom – Interjú Géczi Jánossal
Különleges emlék egy csodálatos nagymamáról – Beszélgetés Finy Petrával