Végéhez érkezett a Balassi Kiadó nagyszabású vállalkozása: megjelent a Magyar Művelődéstörténeti Lexikon XIII. kötete. A lexikonsorozat több mint tizenöt éven át készült, 450 szerző dolgozott közel 5000 szócikken, melyet 3700 kép kísért, 500 ív körüli terjedelemben. A részletekről a főszerkesztőt, Kőszeghy Pétert kérdeztük.

– A most megjelent, utolsó kötet a többinél mintegy 90 oldallal kisebb terjedelmű. Két részből áll: a befejezésből és a pótlásokból. A Magyar Művelődéstörténeti Lexikon a magyar régiségnek – amely értelmezésemben összefoglaló neve a középkornak és a kora újkornak – a teljes művelődés- és kultúrtörténetét igyekszik átfogni. Ez persze csak részlegesen sikerülhetett, a főszerkesztő tudásbéli korlátai akarva-akaratlanul megjelennek a lexikonban, az irodalomtörténet például kétségtelenül tágabb teret kap, mint a többi tudományág.

– Lesz záróünnepség?

– Igen. Az első kötet bemutatója a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében volt, most nem ott, hanem az Akadémia könyvtárában lesz december 12-én, fél 12-kor a MAMŰL- búcsúztató, melyen az első kötetet is anno bemutató Marosi Ernő akadémikus, továbbá Paládi Kovács Attila akadémikus és Szörényi László, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének igazgatója mond néhány szót.

– Ez a hatalmas vállalkozás mindenképpen tiszteletreméltó. Ön hogyan összegezné?

– Két dolog van, aminek örülök, amire büszke vagyok. Az egyik, hogy befejeződött, pedig nagyon sokszor menet közben úgy éreztem, hogy – különböző okokból – nem megy tovább. A másik pedig az, hogy sikerült végig finanszírozni a 13 kötetet. Hiszen ez, jellegéből következik, nyilvánvalóan veszteséges vállalkozás, amelyet éveken át fenntartani nem volt könnyű.
Hadd mondjam még el: vannak munkatársaim, ilyen elsősorban Tamás Zsuzsanna szerkesztő, s kollégáim, akiknek áldozatkész munkája nélkül ez a 13 kötet sohasem készült volna el. Nem merek neveket mondani, mert esetleg valakit kifelejtenék, de több tucat olyan kutatóról van szó, akik önzetlenül támogatták a vállalkozást. És hát a 450 szerző sem a csillagászati összegnek legkevésbé sem nevezhető honoráriumért írta szócikkeit. Az intézmények közül különösen sok segítséget kaptam az MTA BTK Irodalomtudományi, Művészettörténeti, Történettudományi, Zenetörténeti Intézetétől, a Magyar Nemzeti Múzeumtól, az OSZK-tól, az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtártól, a Magyar Nemzeti Galériától, a Szlovák Nemzeti Galériától, a Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól, a budapesti Egyetemi Könyvtártól és az Akadémiai Könyvtár Kézirattárától.

– Csak kíváncsi voltam, milyenek a reakciók. Egyáltalán ki az, aki egy ilyen munkát át tud tekinteni?

– Ez irodalomtörténészi, művészettörténészi, technikatörténészi, jogtörténészi, hadtörténészi és még egyéb ismereteket egyaránt igényel. Magyarországon az interdiszciplináris gondolkodásmódnak és a művelődéstörténet ilyenfajta tág felfogásának atyja Klaniczay Tibor volt, az MTA Irodalomtudományi Intézetének korábbi igazgatója és mesterem. Minden mindennel összefügg – ezt a felfogást nem könnyű egy ilyenfajta könyvben megjeleníteni. Nem is sikerült. Az én eredeti koncepcióm és a megvalósult 13 kötet messze áll egymástól. De ez nem baj, hiszen minden főszerkesztő hozott anyagból dolgozik, hacsak nem egyedül írja meg az összes kötetet. A kollégák elképzeléseihez, világlátásához, felkészültségéhez alkalmazkodni kellett. Lehet, hogy a minden mindennel összefügg típusú elképzelést éppen az internetes változat fogja sokkal jobban megvalósítani, ahol a linkek révén az anyag inkább tud kapcsolódni és kibomlani, mint egy lineáris és az ábécé rendjének alávetett olvasást követő lexikonban.

– Tehát az ideálisnak tekintett Klaniczay-féle művelődéstörténet-felfogáshoz vezető úton ez a lexikon egy lépcsőfokot jelent.

– Így van. Klaniczay Tibor már halott volt, amikor a lexikon munkálatai egyáltalán elkezdődtek, de ez nem változtat azon a tényen, hogy ebben a tizenhárom kötetben ott van Klaniczay Tibor szellemi öröksége. Az a felfogása jelenik meg benne a kultúrának, az irodalomnak, művelődéstörténetnek, művészettörténetnek, amely valaha a Klaniczay-iskolát jellemezte. Ez a könyv nem egészen olyan lexikon, mint a megszokottak. Nem véletlen például a formátum. Nem nagy könyv, hanem kézbe fogható méretű, keskeny a margója; kifejezetten arra szántuk, hogy folyamatos szövegként is olvasható legyen. Nem csak és elsősorban az volt a cél, hogy egy-egy adat kikereshető legyen belőle, persze, az is. Egyfajta sajátos, posztmodern monográfiája a kornak.

– Készül a 13. után még kötet?

– Lexikonkötet nem. Egy hely- és névmutató fog még megjelenni, a MAMŰL csak ezzel együtt lesz kényelmesen használható. Ami ennél talán fontosabb, hogy remélem, két-három éven belül elkészül az internetes változat. Attól függ persze, hogy lesz-e rá pénz.

– A digitális változatot folyamatosan frissíteni kellene, ugye? Van rá esély, hogy ez megtörténjen?

– Természetesen folyamatosan frissíteni, bővíteni, javítgatni kellene, hiszen a papírváltozat az 1.0-ás változat. Hogy van-e rá esély, arra jelen helyzetben nem merek sem igennel, sem nemmel válaszolni. Nem tudom. Az anyag digitalizálva van, létezik egy adatbázisunk, mely a 13 kötet minden szócikkét tartalmazza. Ám ez offline, szöveges adatbázis, tehát CD-re ki lehetne írni, de ez ma már idejétmúlt technológia. Mindenképpen online, állandóan karbantartott adatbázist kellene létrehoznunk, melynek költsége húsz és harminc millió forint között mozog. És erre egy összegben lenne szükség, hiszen a munkálatok nem oszthatók el kötetenként.

Jolsvai Júlia

Magyar Művelődéstörténeti Lexikon XIII. kötet, 2012, 424 oldal, 6900 Ft