Néhány éve jelent meg Köves József  Elfelejtett királynők című könyve a múlt század első felének magyar szépségkirálynőiről. Most az akkori nyertesek, összesen tíz ifjú hölgy egyikéről olvashatunk önálló tényregényt a szerzőtől. A Kossuthnál megjelent kötet árulkodó címe – Isten veled, Tiszavirág! – előre vetíti, ne csak rózsaszínű lányregényre számítsunk.

– Miért éppen az 1933-as Miss Hungária-győztest, a 17 éves Gál Júliát választotta hősének? Hiszen a többiek sorsa is eléggé regényes lehetett.

– Való igaz, megannyi regényes sors a korai szépségkirálynőké. Közülük regény született a legelsőről, Simon Böskéről. Gábor Zsazsa maga írta meg saját élettörténetét. Így nehezebb volt a választásom, mert Tasnády-Fekete Mária sorsát is papírra vetette Pusztaszeri László. De persze nem a „választékhiány” miatt döntöttem így. Egyrészt édesanyám lelkes Színházi Élet olvasó volt, és rajongott Gál Júliáért, nyilván a sorsuk némi hasonlósága miatt: anyám hetedik kerületi zsidó kisemberi családban élt szerény életet. Másrészt amikor kíváncsiskodni kezdtem Gál Júlia iránt, meglepett sokoldalú tehetsége, pályájának sajátos íve a diadalig, majd az eltűnésig. A Tiszavirág-sors.

– Érthető, hogy a szépségkirálynő-választásban a kiemelkedés lehetősége ragadta meg a józsefvárosi zsidó kispolgári családban nevelkedett lány, Gál Júlia fantáziáját. De szorongott is zsidósága miatt. Okkal, hiszen 1929-ben az első nyertes, Simon Böske ellen valóságos antiszemita tüntetés tört ki. Négy év múlva ez nem ismétlődött meg?

– Atrocitás mindig kísérte a versenyeket, ha zsidó lánynak lett esélye. Tudomásom szerint a második győztes 1930-ban egy győri zsidó lány lett volna, de a szervezők nem vállalták annak kockázatát, hogy kétszer egymás után zsidó képviselje Magyarországot – hazai nyertesként – a Miss Európa versenyen. Julikát is érte atrocitás, de nem olyan mérvű, mint Simon Böskét.

– A modern nőideál korabeli térhódítása a sajtó- és reklámipar igényével együtt közrejátszhatott a hazai szépségversenyek megjelenésében. Nem véletlen, hogy a népszerű Színházi Élet szervezte és pénzelte e rendezvényeket. Sokan manapság a női test kizsákmányolásának tartják ezt a műfajt. Akkoriban is láthatták ilyennek?

– Olvasmányaim szerint – sokat, szinte minden fellelhetőt elolvastam a történtekről és a korról –, nagyon más volt akkor. Először is: nem volt tévé, és a magyar rádiózás is csak néhány éve kezdődött el. Viszont hatalmas ereje-szerepe volt a nyomtatott sajtónak. Soha annyi napilap nem jelent meg, mint akkoriban. És ezeknek a lapoknak szükségük volt finomabb szenzációkra is, amelyek a középrétegeket szólíthatták meg. Ilyen volt a Franciaországból importált szépségverseny-sorozat. Nagyon más volt, mint a mai „húspiac”. A hölgyek komoly zsűri előtt mutatták meg magukat, szépen, elegánsan felöltözve. Egyáltalán: az egészet körüllengte egyfajta elegancia. A versenyző lányok nem celebségre vágytak, hanem elsősorban úgynevezett jó partira. Esetleg filmszínészek akartak lenni. Lettek is: Tasnády-Fekete Mária, Szaploncay Éva és Gábor Zsazsa – aki 1933-ban még csak „udvarhölgy” lehetett Gál Júlia oldalán.

– Csakhogy a „legszebb szemű lánynak” tartott Gál Júlia romantikus diadalútja nemsokára kudarcba fordult. Ez nem példa nélküli a „királynők” sorsában. Alakja egy idő után homályba vész. Mi történhetett vele?

– Az ő sorsáról egy újságíró ismerősöm azt mondta: ebben három lányregény is van. Ekkor kezdtem komolyabban kutatni utána. Fény derült sokoldalú tehetségére. Gyorsan megtanul bánni a testével, gyönyörűen lejti a társasági táncokat, fellép nagy sikerű színpadi előadáson olyan népszerű partnerekkel, mint Erdélyi Mici, Huszár Pufi, Szenes Pufi – és a kritika a sikeres revüből kiemeli az ő szép beszédét. Ez ideig titkolja, hogy ír is, de egyszer elkotyogja a Színházi Élet főszerkesztőjének, Incze Sándornak, aki kíváncsian írást kér tőle, és elámul, milyen pontos, jó stílusú tárcát kap. Közli is a következő számban. S ha már lányregény: Európában, madridi második helyezése után jönnek a gazdag kérők, végül a Szilágyságból elszármazott dél-amerikai „vajkirály” mellett dönt. Nos, eddig a lányregény. Utána hosszas tyúkperbe keveredik, a „vajkirályról” pedig kiderül, hogy sikkasztott a Szilágyságban. Két év hallgatás. Gál Júliának elege van a negatív szenzációkból: elkezd komolyabban írni napilapokba, regénye is megjelenik. Aztán két év után felbukkan a vőlegény: rendezte erdélyi ügyeit, hajójegyet küld, és Julika elindul vele Latin-Amerikába.

– Mondhatnánk: ez újra hollywoodi hepiend.

– Csakhogy a „legszebb szemű” Miss egy hónap után (!) beadja a válókeresetet és hazajön. Itt elfogynak a hírek. Egyes értesülések szerint argentin lapban ír Magyarországról – vajon újra Dél-Amerikába került? Kinti magyar kulturális egyesületek is próbáltak segíteni nekem, de nem találták nyomát. Csak remélni lehet, hogy nem úgy fejezte be tiszavirág-életét, ahogy a magyar zsidóság többsége. Hiszen már közeledett a második világháború.

Varsányi Gyula

Köves József: Isten veled, Tiszavirág! - Egy szépségkirálynő története
Kossuth Kiadó, 208 oldal, 2990 Ft