Mélytengeri Mentőcsapat
Ben és Holly
apró királysága
Babák magyar
népi viseletben
A hosszú hajú
királykisasszony
Mélytengeri Mentőcsapat Ben és Holly <br> apró királysága Babák magyar <br> népi viseletben A hosszú hajú <br> királykisasszony
Könyvhét folyóirat

Egy kamasznak ne hazudjunk – Beszélgetés Pacskovszky Zsolttal

Csokonai Attila - 2019.03.20.

Pacskovszky Zsolt író, műfordító újabb ifjúsági regénnyel jelentkezett a Móra Könyvkiadónál. Tudnunk kell róla, hogy itt jelennek meg a Rigler Ilonával közösen írt Lélekdoki sorozat darabjai. Valamint számos sikeres gyerekkönyvet és ifjúsági regényt fordított franciából (Ágrólszakadt Tóbiás, Vango, Szavazz rám!).

2013-ban megjelent Szabadesés című regénye (Tabu sorozat) után a Titkos mozi is többszörösen szokatlan, és szerintem kiemelkedik az átlagból. Előtte van-e írás közben az elképzelt olvasó, akihez szól? Vagy nem ez a legfontosabb?

‒ A megfelelni vágyás megtörné a kísérletező kedvem, írás közben azzal az egy olvasóval szoktam kérdéseket megvitatni, akit jól ismerek: magammal. Mivel ez a történet Franciaországban játszódik, inkább azon tűnődtem el már a szinopszis írásakor, hogy francia nyelvterületen milyen tendenciák jellemzik az ifjúsági, különösen a young adult irodalmat. Egyrészt azt láttam-látom, hogy ezekben a regényekben ma már nem központi témaként, hanem egyre inkább az emberi kapcsolatok „természetes” velejáróiként jelennek meg a tabutémák. Másrészt az elbeszélési mód mind jobban közelít a felnőtt irodaloméhoz: a főszereplők fiatalok ugyan, de az írók komolyan veszik a kamaszolvasót. Úgy ragadnak meg fiatal felnőtteknek szóló témákat, mintha felnőtt fiataloknak írnának.

Mit tartalmazott a Mórának benyújtott szinopszis? Mi volt benne az alapötlet, amit aztán kidolgozott?

‒ Sok ötlet kavarog évek óta a fejemben, ilyen volt az is, hogy van egy falba süllyesztett különös szerkezet, lencse, ami láttatni engedi a múltat egy szoba falára vetülő film formájában. E köré találtam ki egy történetet, majd a formát, ami nem a klasszikus regényformát követi. A három nagyobb mozaikból összerakódó történetben eltérő stílusú, hol első, hol harmadik személyben elbeszélt részek váltják egymást. Az említett francia regényekkel ellentétben itt nem elsősorban a mondatok szintjén jelentkezik az a kettősség, hogy a könyv ifjúsági és felnőtt regényként is olvasható, hanem egy kamaszosabb, megszokottabb hang vált át váratlanul a francia szerelmi regények hangjára, majd egy még keményebbre. Én is kíváncsi vagyok, hogy ez a szokatlan hibrid, ez az elbeszélési mód működik-e vagy sem.

A könyv címében is ott a mozi szó. Mennyiben befolyásolta, hogy forgatókönyveket írt, ír? Azért merem ezt felvetni, mert filmszerű a történet, a maga franciás hangulatával, jellegzetes szereplőivel.

‒ Hosszú folyamat, amíg egy forgatókönyv összeáll, minden megtalálja benne a helyét. Olvasni talán nem lesz az, de összerakni felettébb bonyolult volt a Titkos mozi történetét. Ráadásul ahhoz, hogy meg tudjam írni az első 50 oldalt, a második 50-nel kellett kezdenem. Dramaturgiai, forgatókönyves tapasztalatok nélkül ez valószínűleg nehezebben ment volna.

A Szabadesés és a Titkos mozi is, persze pozitív értelemben, speciális sztorit mesél el. A Párizsba került kamasz fiú milyen különös eseményeknek lesz szemtanúja?

‒ Amikor az új lakásban a fiú kihúz egy dugót a falból, és filmszerű képek jelennek meg a szobája falán, ráébred, hogy a szemközti kávézó mindennapjait látja, de az 1980-as évből. Beleszeret az egyik hajdani, fiatal pincérnőbe, aki ma az anyjával lehet egy idős, és amikor nyomozni kezd, megtudja, hogy a „filmben”, vagyis a múltban hamarosan rettenetes dolog fog történni lánnyal. Nem akarja elfogadni ennek a szerelemnek a lehetetlenségét, és ez olyan eseményekhez vezet el, amelyekre a legkevésbé sem számít.

Ebben a történetben van egy erős bűnügyi szál is. Ez is alátámasztja, talán tényleg nem pusztán ifjúsági regény a Titkos mozi. Kellett ehhez némi írói bátorság?

‒ A történet „akarta” a bűnügyi szálat, az pedig, hogy ne kenjem el a dolgokat, inkább belátás, mintsem bátorság kérdése volt. Egy moziba járó kamasz tisztában van vele, hogy egy pszichopata gyilkos nem finomkodva követi el a bűntetteket. Én sem csak ártatlan könyveket vettem kezembe kamaszkoromban, Capote regényét, a Hidegvérrelt ugyanolyan izgalommal olvastam, mint a Verne-regényeket. Nem választhattam olyan ábrázolásmódot, ami nevetségesen hatna. Egy kamasznak már ne hazudjunk: egy kamasz semmit sem értékel úgy, mint ha őszinték hozzá és komolyan veszik.

Elég sok, plasztikusan ábrázolt szereplő villan fel ezen a nagyjából 180 oldalon. Írás előtt, közben járt-e a helyszíne(ke)n? És honnan vannak az 1980-as események, amely idején csak 12 éves volt?

‒ Nem utaztam ki újra a könyv írásának az idején, tudatosan, nehogy megzavarja a korábbi emlékeimet, amit most látnék. 1980. december 9-én délelőtt, amikor bemondták a rádióban, hogy megölték John Lennont, lázas betegen feküdtem otthon. Akkor fogtam fel, hogy előbb-utóbb velem is megtörténik minden, az én szeretteim sem sebezhetetlenek. Aznap ért véget a gyerekkorom. Már régóta szerettem volna arról az évről írni.

Éledezik valamelyik a fejében levő történetek közül?

‒ Időközben befejeztem egy újabb regényt, aminek a különlegessége, hogy bizonyos okból akkor sem beszélhetek majd róla, ha megjelenik. Ez talán még furcsább lesz, mint a Titkos moziról beszélni most, amivel íróként már nincs dolgom. Most már az olvasóké.

De akkor legalább ráhangolódott kicsit a közelgő könyvpremierre, amiből, remélem, lesz egy csomó. Köszönöm a beszélgetést.

Csokonai Attila
Fotó: Pacskovszki Aliz

Pacskovszky Zsolt: Titkos mozi
Móra Könyvkiadó, 184 oldal, 2199 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2019/1ÉS Páratlan oldalKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés