Kicsi Csacsi
és a születésnapi ajándék
Babák magyar
népi viseletben
A hosszú hajú
királykisasszony
A hanta banda -
Őskori kaland
Kicsi Csacsi <br> és a születésnapi ajándék Babák magyar <br> népi viseletben A hosszú hajú <br> királykisasszony A hanta banda -<br>Őskori kaland
Könyvhét folyóirat

De ne véreset! – Petőcz András egybegyűjtött elbeszéléseiről

Bráder Edina - 2019.09.03.

Mindenkinek ismerős lehet az a jelenet, mikor a Macskafogóban Lusta Dick a denevérekhez kerül, és azok szíves-örömest lakmároznának belőle, ám ekkor az egér fogja magát, és egy csodálatos trombitaszólóval annyira elvarázsolja őket, hogy úgy döntenek, mégiscsak a konzerv vérnél maradnak. Sötét színekkel van megrajzolva ez a rész, a sötétkék égbolt előtt gyülekező, fenyegető, sötétbarna-fekete denevérek, akik mély hangon beszélnek; és valahogy ettől Lusta Dick kalandjának nagyon szürreális hangulata lesz. És tulajdonképpen ez a hangulat (és szereplők)  kíséri végig Petőcz András új kötetét is.

A denevér vére elbeszélésgyűjtemény, nem egységes - egyes novellák jobban megmaradnak az ember emlékezetében, mint mások; egyesek teljesen szürreálisak, megint mások teljesen hétköznapi témákat jelenítenek meg. Az egyikben például tanúi lehetünk annak, ahogy a főszereplő férfi felesége virággá változik át (Sárga virág a feleségem), ugyanakkor olvashatunk olyan történetet is, ahol egy agyvérzés után ágyba kényszerült apát fia lát el (Körömvágás). Talán célja volt a kötetnek a hétköznapi, felfogható világot a misztikummal vegyíteni, azonban ritka az olyan írás, amelyben a kettő összemosódik, legtöbbször már az első néhány mondatból világos, melyikkel is van dolgunk éppen. Ennek eredményeképpen a különleges motívumok vagy események nélküli elbeszélések felett könnyen átsiklik az olvasó.

A kötetben szereplő szövegek stílusa nagyon egységes, Petőcz végig megtartja sajátos rövid, pattogó, lényegre törő mondatait, melyek épp úgy alkalmasak minden lényeges információ átadására, mint annak elhallgatására. A történetekből pedig, bármilyen sötét témájuk is legyen, nem hiányzik a humor sem, az Idegen arc c. novella kezdetén például azt olvashatjuk:

“Belenézek a tükörbe. Valamiféle idegen arcát látom. (...) Kimegyek a fürdőszobából, nincs kedvem ismerkedni.”

Könnyű elveszni a sorok között és elfelejteni, mit is olvastunk éppen és az melyik novellához tartozik. Nem segíti a befogadást a felosztás sem – a kötet három nagyobb csokorra van osztva, ám tartalmi összefüggést ezek között nekem nem sikerült megállapítanom. Egy útvonalat azonban mégis felrajzolnak a történetekben felbukkanó különféle helyszínek. Talán érdemes lett volna eszerint rendezni a kötetben szereplő írásokat.  Bejárjuk Dél-Amerikát, Ázsiát, Európa különböző tájait, és Petőcz mindegyikről olyan lehengerlő pontossággal és hitelességgel ír, hogy minden nehézség nélkül elhisszük neki, hogy ezen helyek mindegyikén járt is. Ez van, ahol jót tesz a novellának, van, ahol kevésbé – Az útitárs című például Kolumbiában játszódik, és egy maffiafőnök utáni hajszát örökít meg. Amit a novellákban ezzel kapcsolatosan inkább hátránynak, mint előnynek éreztem, az a helyszínek tipográfiai kiemelése, ugyanis minden új helyszín dőlt betűvel szedett a szövegben. Azt tartom, nem jó döntés, ez ugyanis olyan, mintha egy hatalmas piros, villódzó nyíllal hívnánk fel az olvasó figyelmét, hogy “Most tessék idefigyelni, kérem, ez fontos! Ennek szerepe van!”, de nyilván ez is része a koncepciónak.

Ugyanakkor a negatívumok felsorolása ellenére – mely valljuk be, inkább volt szőrszálhasogatás, mint komoly problémák –, egészen kiváló írásokat olvashatunk ebben a kötetben, és furcsamód azok szinte mindegyike a szürreális világúak közül kerül ki. A már említett Az útitárs például a máshonnan is ismerős konfliktus ellenére folyamatosan fenntartja a feszültséget, miközben a főszereplőt egzotikus madarak kísérik útján, hogy aztán az egészet egyetlen mondattal elvágja, így adván meg a novella csattanóját. Vagy A kis Gödri, amely tökéletesen ábrázolja egy kis közösségen belüli társadalmi kapcsolatok bonyolult hálóját, és azt, hogyan üti fel a fejét egy ilyen helyen elkerülhetetlenül a féltékenység és kegyetlenség. A temetés megszervezése pedig szép történet egy mester és tanítványa kapcsolatáról, fő mondanivalójaként egy örökérvényű igazsággal. Személyes kedvencem pedig a címadó A denevér vére, annak ugyanis nemcsak a rejtély feszültségét sikerül egészen a történet végéig fenntartania, hanem a bevezetőben említett “Macskafogó-hangulatot” is, és nem pusztán a denevérek, de a felvázolt furcsa családi helyzet és különleges Fülöp-szigeteki helyszín miatt is.

Mindezt összevetve olyan kötet ez, melyben a mágikus-szürreális, nagyon is szuggesztív szövegek mellett a realistább életábrázolás jegyében fogant művek gyönyörködtetik egyaránt a változatosságot élvező olvasót.

Bráder Edina

Petőcz András: A denevér vére. Egybegyűjtött elbeszélések
Napkút Kiadó, 240 oldal, 2990 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2019/3. számaÉS Páratlan oldalKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés