Babák magyar
népi viseletben
Macskarácsony
Kicsi Csascsi
és a rosszcsont madár
Csibi
tűzoltó lesz
Babák magyar <br> népi viseletben Macskarácsony Kicsi Csascsi <br> és a rosszcsont madár Csibi<br>tűzoltó lesz
Könyvhét folyóirat

Beszélgetés Kun Árpáddal, akinek Norvégiában van az otthona

Mátraházi Zsuzsa - 2017.10.25.

Észak sem hagyja hidegen

Megint hazavárunk címmel új regénye jelent meg a Norvégiában főállásban házi segítőként dolgozó szerzőnek. A történet szerint 2006 októberében egy négytagú család egy rozoga Suzukin elhagyja Magyarországot, hogy otthon találjon a „boldog északon”. Pont úgy tesznek, ahogy az író és családja tíz esztendővel ezelőtt. Ráadásul a főhőst szintén Kun Árpádnak hívják.

– Az Esőkönyv  című 1995-ös novellakötetét egy interjúban jellegzetes ifjúkori alkotásnak nevezte, a Boldog Észak című előző regényt olyannak, ami az érett férfikor jellemzőit viseli magán. Hogyan helyezi el eddigi életművében ezt a mostani könyvet?

– Ezzel a megjegyzéssel a két mű közötti különbséget akartam leírni. Azt, hogy az Esőkönyv elsősorban költői alkotás, amelyből történetek bontakoznak ki, míg a Boldog Észak klasszikus értelemben vett regény, amely költői nyelven mond el egy nagyobb, összefüggő történetet. A Megint hazavárunk szintén regény, amelynek van egy központi cselekménye: egy négytagú család utazása, kiköltözése, aminek elbeszélésébe bevillannak az előzmények: eleinte a kiköltözést közvetlenül megelőző dolgok, majd a főhős felnőtté válása. Ez utóbbival egy jelenlegi család mellé akartam kopírozni egy hajdanvoltat. Azt hiszem, mindnyájan így működünk: miközben neveljük a gyerekeinket, magunkat is neveljük, sőt képletesen még a szüleinket is, azokat, akik minket felneveltek.

– A magyar irodalmon belül hová sorolja a művet és önmagát? Legutóbbi nagyepikai művéről sokan elmondták, hogy nagyon különbözik a hazai regényektől. Annyira hatott önre a norvég mentalitás ott tartózkodása tíz éve alatt, hogy fölülírta az itthoni irodalmi hagyományokat és a kortárs vonulatot? Vagy eleve ennyire egyedi látásmódú?

– A könyvem önéletrajzi ihletésű, vallomásos jellegű. Egyfelől más, mint a Boldog Észak, és ezzel talán kihívás lesz azoknak az olvasóknak, akik önkéntelenül is annak folytatását várják. De remélem, az első meghökkenés után ezt az újat is szívesen fogadják majd, mert ugyanakkor a szemléletében nagyon is hasonlít a Boldog Észak világlátásához. A kortárs magyar irodalomból így kapásból csak Esterházy folyamatos önéletrajziságát tudnám említeni, bár az övé sokkal áttételesebb, míg a Megint hazavárunké szókimondóbb, direktebb. És ennyiben tényleg jobban kapcsolódik például a norvégokhoz, ahol Karl Ove Knausgård több kötetes önéletrajza volt az utóbbi évek legnagyobb irodalmi sikere. De az önéletrajzi könyveket a norvégiai életünk előtt is mindig szerettem, Rousseau Vallomásait, Gorkij önéletrajz-trilógiáját, Casanova Emlékiratait és Marcel Proustnak Az eltűnt idő nyomában című, besorolhatatlan monstrumkönyvét.

– Még itthon versekkel kezdte a pályáját. Mi vonzót talált a prózában, ami sokkal munkaigényesebb műfaj, mint a vers? Önnek pedig, ha jól tudom, csak hajnalonként van ideje írni?

– Azt, hogy a prózába az élet többféle aspektusa, szélesebb skálája belefér, sőt a regénybe még ennél is több, mivel abba részletesen ki lehet bontani a történeteket, az emberi jellemeket, és mögéjük lehet festeni egy tájat, sőt még a múló idő dimenzióját is érzékeltetni lehet. Nem olyan atomvillanásszerű, mint egy nagy vers, mégis egészen más fénybe helyezheti hétköznapi életünket. Sokkal több munkával jár, sokkal több kitartást igényel persze, mint a vers. Gondolom, mindenkinek, aki nem tud ebből megélni, ki kell szakítania a regényírásra való időt a hétköznapjaiból. Ami nálunk sem egyszerű feladat négy kisgyerek és a teljes állás mellett, de a feleségem támogat, ahogy én is igyekszem őt, amikor az ő terveiről van szó.

– A Boldog Észak két hőse, Aimé és Gréte létező személyek. Hogyan fogadták a könyvet, amikor norvég fordításban már el tudták olvasni, hogy mit írt róluk? A könyv először itthon jelent meg, és ők nem tudnak magyarul.

– A regény epilógusa szerint élő személyek. Ez azonban csak egy fikciós játék volt, amit később egy darabig én is támogattam a nyilatkozataimmal, hogy utóbb aztán leleplezzem az igazságot. Az a csalfa szándék vezetett, hogy érzékeltessem, mennyire áttűnő fikció és valóság között a határ. Aminek nagy jelentősége van ebben a mostani regényben is, ahol a fikció arra épül, hogy az életemről írok. De ez megint csak látszat. Az a Kun Árpád, aki ott szerepel, nem valóságos.

– Magyarországon született, dolgozott már Erdélyben, Franciaországban és most Norvégiában. Igazam van, ha azt olvasom ki – azt is kiolvasom – a műveiből, hogy mintha sehol sem lenne otthon?

– Sehol és mindenhol. Sok helyen tudom otthon érezni magam, de ugyanazokon a helyeken idegennek is időnként. A honvágyat mindenesetre nem ismerem, de tudok vágyakozni rá, hogy azokra a helyekre, ahol valami megfogott, újra visszamenjek. Azt viszont, hogy hol a szűkebben értett otthonom, nagyon is tudom: itt, ebben a fjord-parti norvég faluban az a ház, ahol a családommal lakunk.

– Északi embernek tartja magát, azért vágyott oda? Vagy, ha a feleségének norvég helyett spanyolszakos végzettsége lett volna, akkor délre is szívesen elindul?

– Igen, ha a feleségemnek spanyol diplomája volna, akkor ma talán Granadában élnénk, és a Szomorú Dél című könyvet írtam volna meg. A latin világ mindig jobban vonzott, mint a germán, de ez utóbbi sem hagy „hidegen”.

– Következő könyvében is valós alapanyagból kíván dolgozni?

– Az alapanyagok mindenképpen valósak lesznek, de azt hiszem, sokkal több lesz benne a fikció. Vágynék rá, hogy szabadabban csapongjon újra a képzeletem. De még meglátjuk.

Mátraházi Zsuzsa
Fotó: Szilágyi Lenke

Kun Árpád: Megint hazavárunk
Magvető Kiadó, 420 oldal, 3990 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2017/3. számamókus könyvek reklámfüzethosszú hajúmacskarácsonyszülinapirosszcsontCsibi állatorvos leszA hanta banda
Belépés