[A Könyvhét megjelenésének huszadik évfordulója alkalmából közreadott írás a netkorszak előtti időkből]
Varró Dániel költő, fordító, gyerekverseiért rajonganak szülők és gyermekeik egyaránt. Varró Dánielt Bögre azúr című kötetéről Orosz Ildikó kérdezte a Könyvhét 1999. november 18-ai számában.

Az írás öröme – Interjú Varró Dániellel
1999. november 18.

Az idei év utolsó napsugarainál üldögélünk az egyetemkertben Varró Dániellel és a siker struktúrájáról, a saját költői hang megtalálásának nehézségéről, az írás és a ráismerés öröméről beszélgetünk. Hiszen a Bögre azúr első verseskötet, de néhány hónap alatt immár harmadik kiadásban.

– Huszonkét éves vagy, egyetemista. Évek óta a legjobb folyóiratokban publikálsz, első köteted bemutatója az idei Ünnepi Könyvhét jelentős eseménye volt. Pillanatok alatt szétkapkodták a könyvedet, ami rövid idő alatt harmadik kiadását érte meg. Milyen érzés ilyen fiatalon sikerszerzőnek lenni?

– Azért az, hogy sikerszerző, egy kicsit túlzás, hiszen olyan nagy sikert irodalmi körökben, és különösen versekkel nem nagyon lehet elérni. A harmadik kiadás azt jelenti, hogy kétezer példány körül van a könyv megjelenése. Ez ma nem olyan kevés, de ahhoz képest elenyésző, hogy régen milyen nagy példányszámban jelentek meg könyvek. Nem érzem, hogy ettől különösebben ismertté váltam volna. Az persze jóleső érzés, hogy elég kedvező kritikai fogadtatása volt a könyvemnek, hogy sokan megvették, olvasták és többen mondták, hogy tetszett nekik. Igaz, abból a szempontból rossz, kicsit félelmetes is mindez, hogy mostmár, gondolom, sokkal többet várnak tőlem, mondván, ez amolyan bevezető volt, és mostantól majd akkor kibontakozik a költészetem. Ennek nem könnyű megfelelni. Talán ezért is lehet, hogy azóta nem nagyon írtam verset, érlelgetem magamban a folytatást.

Az interjú teljes terjedelmében idekattintva olvasható