A Pécsi Íróprogram egy évtizede alakult, és már 60 írót fogadott a 2010-es Európa Kulturális Fővárosában. Köztük volt például Ljudmila Ulickaja, a román Florina Ilis, a japán Keicsiró Hirano és az USA-beli Carol Ciavonne. Első angol szerzőként idén szeptemberben Nathan Filer érkezett, akinek első könyve, A zuhanás sokkja 2013-ban elnyerte a rangos Costa-díjat. Művében sok humorral és szeretettel dolgoz fel egy kényes témát: Matthew imádott bátyja, a Down-szindrómás Simon halála óta küzd a tudathasadásos állapottal. Ő a narrátor, sorsát gyerekkorától tizenkilenc éves koráig kísérhetjük. A szerzővel hazautazása előtt Budapesten, a könyv hazai kiadójában, a Scolar Kiadóban találkoztam.

– Hogy érezte magát Pécsett? Milyen tapasztalatokat szerzett?

– Mivel sok időt töltök számítógép előtt, különösen élveztem, hogy testközelből ismerhettem meg a várost, az embereket. A Zsolnay Kulturális Negyedben laktam, ellátogattam a Pécsi Tudományegyetem Angol Tanszékére, jártam a polgármester úrnál, emellett slameltem és írtam is.

– Mit írt?

– Verseket, reflexiókat, naplószerű jegyzeteket.

– Olvashatjuk majd ezeket?

– Igen, jövő márciusban olvashatók lesznek egy antológiában.

– Úgy tudom, több évig írta a könyvet. Miért készült ilyen sokáig?

– Regényt írni nagyon nehéz. Amikor elkezdtem, sok minden mással is foglalkoztam, például lírával, és ápolóként dolgoztam pszichiátriai betegekkel. A munkamódszeremre igazából az volt jellemző, hogy írtam egy kicsit, aztán mással foglalkoztam, aztán megint elővettem, aztán félretettem hosszabb időre az egészet. Majd amikor 2009-ben kreatív írásból diplomát szereztem, az olyan lökést jelentett, hogy utána viszonylag hamar befejeztem a könyvet.

– Nagyon tetszett a regény vége, amikor családi találkozót szervez a fiú. Finoman, bensőségesen próbálják feloldani a gyászt az emlékezésben…

– Ez egy érdekes példa, ez pontosan olyan rész volt, amit nem terveztem bele. Amit terveztem, az a lány, Annabelle visszatérése, akivel már a regény elején megismerkedünk. Ő javasolja a fiúnak, hogy legyen egy megemlékezés. Nos, akkor gondoltam először arra, hogy Matthew majd meg akarja rendezni ezt az összejövetelt, mert a családnak fontos, hogy létrejöjjön, hiszen ez egy olyan alkalom, amelyen a bánat feloldódhat végre, megtörténhet az elengedés. Ez nagyon fontos törekvés volt.

– Szerintem nagyon keskeny a mezsgye az egészséges és a mentálisan beteg ember között. Sokáig dolgozott ilyen betegekkel, onnan jött a téma is. Ön hogyan vélekedik erről?

– Egyetértek, valóban nagyon törékeny a választóvonal a két világ között. Egyébként nem vagyok teljesen biztos benne, hogy Matthew valóban skizofrén volt-e, a regényben sosem diagnosztizálták. Viselkedése gyászmunkájának a része, a bánatára való válasza, egy szomatikus reakció arra, ami történt. Igen, dolgoztam ilyen helyen és tudom, hogy a pszichiátriai világ belülről hogyan néz ki, nyilvánvalóan innen is kaptam inspirációt a regényhez. Szereztem tapasztalatot a betegekkel való munka során, ám sokkal inkább merítettem a saját személyes élményeimből, a családomból, a szüleimmel való viszonyom is meghatározó volt.

– Mostanában Magyarországon van egy törekvés arra, hogy téma szerint a fiataloknak adnak ki könyveket, sorozatokat. Könyve a kiadónak egy ilyen, kvázi ifjúsági sorozatában jelent meg, amely ajánlottan a Young adult célcsoportnak szól. Ennek része például Janne Teller Semmi, és Minden című könyve, a Csikk, a Luke és Jon… Ha nem is kimondottan sorozatról van szó, de a formátum jellemző ezekre a könyvekre. Mit szól ehhez?

– Nem kifejezetten gyerekeknek írtam, sőt az eredeti kiadó felnőttként pozícionálta. Hogy a magyar kiadó a fiatal felnőtt célcsoportnak ajánlja, annak örülök, hiszen az ő problémáikra is rezonál a könyv.

– Ez egy nagy sikerű és népszerű mű. Az olvasók már várják a következőt. Milyen lesz a második könyv?

– Nagyon sokszor kérdezik, milyen lesz a következő könyv. Ki kell ábrándítanom mindenkit: nem tervezek újabb regényt. Van két kisgyerekem, velük akarok foglalkozni, ezért a nagy prózai terveket hátrébb toltam. A következő projektem, a versek meg a kisebb dolgok mellett, egy nagy játékfilm filmforgatókönyve.

Szepesi Dóra
A fotót Sztaniszláv András készítette