„Alig egy hónappal Nagy Imre kivégzése után kerültünk Magyarországra. Természetesen ő volt a magyar forradalom központi alakja. Két társával együtt akasztófán végezték ki, és valójában ez jelentette a forradalom utolsó lángjának kihunyását. Ezt követően Magyarország nagyon hosszú ideig e kivégzések árnyékában élt... érzékelhető volt az általános félelem légköre.”

Anekdotázó történelem

Az előbbiek a nyolcvannégy éves egykori brit diplomata, Peter Unwin videóüzenetének záró szavai. Abból az alkalomból állt kamera elé, hogy Nagyhatalmi játszmák címen Magyarországon is megjelent 1956-ról írt személyes hangú, de zárt körben forgó diplomáciai iratok ismeretében, alapos történelmi tudás, nagy tapasztalat birtokában írt könyve, ám egészségi állapota nem engedte, hogy a kötet 2016 október eleji bemutatójára Budapestre utazzon.

Ian Lindsay

A nyugdíjba vonulása után a fejét írásra adó szerző kötetét Ian Lindsay, az Egyesült Királyság jelenlegi budapesti nagykövete mutatta be az Örkény István Könyvesboltban. „Meghatóan nagyszerű könyv ez, olyan, mintha egy anekdotázó nagyapa mesélne benne az általa átélt eseményekről” – ajánlotta a szöveget.

Pedig Unwin – jegyezte meg a nagykövet – nem volt még itt 1956-ban. Viszont ez nagyon fontos évnek számított az életében. Épp aznap, 1956. július 26-án kezdte meg pályafutását a londoni külügyminisztériumban, mégpedig a közel-keleti főosztályon, amikor Nasszer egyiptomi elnök államosította a Szuezi-csatornát. Ha ifjú beosztottként is, de minisztériumi alkalmazotti háttér-információk birtokában követhette nyomon, hogyan vált egyre forróbbá a helyzet a külügyi osztályhoz tartozó térségben, mely az október 29-től november 7-ig tartó, arab–izraeli háborúként emlegetett konfliktusba torkollott. Ezzel nagyjából egy időben zajlott az 1956-os magyar forradalom. Az alapos történelmi ismeretekkel rendelkező szerző angolul 2006-ban megjelent kötete a XX. század politikai bonyodalmaiban járatos olvasónak is meglepetéseket és újdonságokat tartogat. Az utolsó fejezetben azt is áttekinti, mi történt a Közel-Keleten és Kelet-Közép-Európában a tárgyalt esztendőt követő fél évszázadban.

Világrengető esztendő

Az előbbiekhez kapcsolódva Vértessy Péter, a Nagyhatalmi játszmák fordítója rávilágított a könyvbemutatón, hogy Peter Unwin ebben a könyvében nem először tesz tanúbizonyságot a magyar forradalom és a volt szocialista országok sorsa iránti figyelemről. Első könyve, amely 1991-ben magyarul is megjelent, Nagy Imre életéről szólt. A rendszerváltást követően pedig végigutazott a volt vasfüggöny menti területen, megnézte, majd megírta, mi változott a korábbi évtizedekhez viszonyítva.

Vértessy Péter

E könyve kapcsán figyelt fel rá először Vértessy Péter, aki akkoriban a BBC magyar adásának főszerkesztője volt. A Nagyhatalmi játszmák megjelenése után fölkereste, és hozzájárulása nyomán már akkor, tíz éve lefordította a munkát, szerzője pedig remélte, hogy „egyszer ez a könyv hazatér”.

Itthon az idő tájt nem mutatkozott érdeklődés a kiadásra. Most, a forradalom 60. évfordulójának közeledtén a Kossuth Kiadó vállalkozott a kötet megjelentetésére, amely a könyv szerkesztője, László Ágnes szavaival „egyetlen esztendőről szól: 1956-ról, amely megrengette a világot”.

Az egykori diplomata felfejti, hogy miként függött össze az 56-os ma­­­gyar forra­dalom sorsa az SZKP XX. Kongresszusán elmondott titkos Hruscsov-beszéd­­del, az izraeli–brit–francia erők szuezi beavatkozásával, az amerikai elnökválasztással vagy azzal, hogy Gomułka került a lengyel kommunista párt élére, és a poznani felkelés kérdésében volt mersze dacolni Hruscsovval.

Megérdemeljük?

Rainer M. János még messzebbről indította a könyvbemutatón az 1956-os esztendő históriáját: az év januárjában kezdődött az Egyesült Államokban a polgárjogi harc, azt követően, hogy benzines palackot hajítottak Martin Luther King alabamai házára. Az 1956-os forradalmat és az azt követő megtorlást górcső alá helyező kutatásaival nemzetközi hírnevet szerzett történész „bölcs, derék, empatikus külföldi perspektívájú” megközelítésnek nevezte Peter Unwinét, amely „magyarabb, mint sok magyaré”.

Rainer M. János

A könyv olvasmányosságát megalapozó anekdoták és a hiteles korrajz miatt egyrészt jó értelemben ódivatúnak mondta, másrészt már-már posztmodernnek, mivel nemcsak Magyarország történetére koncentrál, hanem az 1956-ban zajlott minden világeseményre. Ez a global history manapság az egyik legdivatosabb műfaj. Az átfogó történetszemlélet következtében derül ki egyértelműen a brit diplomata elemzéséből, hogy a szerencsétlen időzítésű szuezi válsággal foglalkozó Nyugat – az atomcsapással fenyegető világháború kockázata nélkül – semmit nem tudott volna tenni a magyar függetlenség támogatásáért. A nyugati segítséggel a Szabad Európa Rádió kábította hallgatóit.

A történész méltatta, hogy egyszerre van jelen Peter Unwin összegzésében a nem hivatásos, de felkészült tudós, valamint a magánember, aki a forradalmat átélt szereplőkkel személyes beszélgetéseket folytatott, továbbá a moralista, aki egyetlen alkalommal sem moralizál. De elismeri, hogy a szuezi válságban hazája, az Egyesült Királyság negatív szerepet játszott. „A reális önismerethez elengedhetetlen – jelezte Rainer M. János –, hogy merjük kimondani, ha nem voltunk derekak.”

„Jó lenne – mondta végezetül –, ha Magyarország 1956 védjegyét büszkén viselhetné. Nagy kár, hogy sötét árnyék vetül a forradalom 60. évfordulójára. Mindazonáltal köszönet Peter Unwin könyvéért. Nem biztos, hogy megérdemeljük...”

M. Zs.
Fotó: Gergely Bea