Tábori László író, keletkutató legutóbbi, humoros könyvében a pesti embert mutatja be (Pesti ember járműveken, Napkút Kiadó), új könyvében kevéssé ismert budapesti nevezetességekkel foglalkozik, amelyekről a város lakóinak nagy része még csak nem is hallott. Ez a nagyszerű város ugyanis tele van titkokkal.
Az író Krúdy Gyula szellemében beszél a szobrokról, fákról, épületekről, freskókról. Eddig nem ismert művészettörténeti, történelmi, irodalmi összefüggésekről. Hatalmas ismeretanyagot feltáró, néhol érzelmes, néhol humoros hangú új könyve megerősíti bennünk az eddig is sejtett tényt: titokzatos, nagy múltú, nagyszerű helyen élünk!
Ezt magam is megtapasztalhattam, amint beléptem a budai épület kapuján, ahol a szerző lakik. Mintha egy időutazás keretében egy mesebeli épületbe érkeztem volna, szó szerint egy erdővel az udvar közepén. Erről a különleges udvarról, mint megtudtam, a következő kötetből tudhatunk majd meg többet. A beszélgetésünkhöz Kiss Irén, magyar író, költő, színműíró, az irodalomtudományok kandidátusa, a kötet szerkesztője és lektora is értékes kiegészítéseket fűzött…

– Ön keletkutatókén miként kezdett el érdeklődni a város titkai iránt? Mikortól eredeztethető ennek a szenvedélyes érdeklődésnek a kialakulása önben?

– Onnan indult, hogy megszülettem a Rókus kórházban 4 kiló 20 dekával, és azóta Budapesten lakom. Nem mindig ebben a házban, előtte negyven évig a Józsefvárosban éltem. Akkor, amikor én voltam gyerek, akkor még nem volt nagy különbség Bécs és Budapest között. Forradalom előtt, mint kisgyerek, úgy emlékszem, hogy ez egy virágzó város volt, tele üzletekkel. Volt posta, trafik, cipészek, szabók… A forradalom után aztán elkezdődött a Józsefváros teljes lerombolása, mivel ez volt a forradalom egyik fészke, lebontották a régi házakat, megszűntek a műhelyek, kis üzletek és lakótelepek épültek. Ez a folyamat úgy tűnik, néhány éve véget ért. Most, hogy kibontakozik a romokból, a piszokból és az elhagyatottságból, megindul az idő, ami eddig megállt Budapesten, és újra látni, hogy milyen nagyszerű város és mennyi lehetőség van benne.

– Mikor kezdte el a város titkainak módszeres feltárását?

– Körülbelül húsz évvel ezelőtt kezdtem el a tudatos gyűjtőmunkát, alaposan megismerni Budapestet. Ebből született elsőként Pesti ember járműveken című könyv, ami leginkább egy illemtankönyvhöz hasonlítható. Ebből átmentettem pár fontos gondolatébresztőt jelen kötetbe is, a Budapest lakóinak feltáratlan titkai fejezetbe, mint egy lélektani kalauz, s ezen felül azt szerettem volna, hogy megnézzük, körbejárjuk, kik vagyunk és milyen környezetben élünk; milyen nagyszerű hely Budapest és mily kevéssé ismerjük.

– Színes a kép, amit felvillantva elénk tár: szoborcsoport, Budapest legöregebb fája, kakas, kripta, hordó, kút, műterem, elvarázsolt utca, személyek (Füttyös, citerás)… volt belső rendezőelve, ami mentén összeállították az olvasók számára ezt a különleges ismertetőt?

– A szerkezetére leginkább jellemző, hogy egyéni emlékek alapján próbálok közös dolgokról beszélni. Több rétege van a könyvnek és így mindenki megtalálja a magának való hangulatot benne. Van egy szubjektív része, van olyan, ami általános ismertetést nyújt és így mindenkit érdekelhet, és van művészeti, történeti, néprajzi vonatkozása is. Úgy van szerkesztve, hogy ezek a mozaikok kiadnak egy összképet Budapestről. Persze, ez csak néhány gyöngyszemet hoz fel abból a hatalmas tengerből, amit Budapest jelent.
Kiss Irén, a kötet szerkesztőjeként hozzáfűzi: – A könyv legelején találhatjuk a Filozófusok Kertjének leírását, ez megítélésem szerint a város egyik legszakrálisabb területe, így a könyv a szakrálistól a profán felé tart, mivel a Szigony utcai tömbházzal zárul. Van a kötetben egy tudatalatti folyamat, a szakrálistól a profánig vezető út az a Budától Pestig vezető út.

– Bejárjuk Budát és Pestet, kicsit mélyebben elmerülve Józsefváros titkaiban. Ön személyesen, kedvcsinálóként milyen „gyöngyszemeket” villantana fel a felfedező kedvű olvasóknak?

– Buda egyik, számomra legfontosabb része, a várban van, ami egy kimeríthetetlen kincsesbánya. A legrégebbi, régészeti leletek a várban kerültek elő, az Úri utcában. Talán az ott lakók sem tudják, hogy az ősember idejében már lakott volt a vár, és a Hegyalja úton mamut járt, ott, ahol most a 8-as busz. Tehát nagyon régi település, ugyanakkor az egyik legfiatalabb főváros a világon. Amit talán szintén kevesebben tudnak, hogy csak 1873 óta főváros és hívják Budapestnek. Gróf Széchenyi István írta le először, bár ő kötőjellel. Ez is a város egyik titka, hogy milyen régi múltja van, s ugyanakkor fiatal. Van a városnak egy varázsa, szédülete, ami szavakkal kifejezhetetlen. Ha valaki unatkozik egy városban, az rossz jel. Budapesten én soha egyetlen percig sem unatkozom. A város lakói olyan dolgokon mentek keresztül, ami páratlan Európában. Átéltek ostromot, úgynevezett felszabadulást, ami pusztításból és erőszakból állt nagyrészt, csak kevés embernek volt felszabadulás, sokan felszabadulásnak gondolták, a többieknek egy idő után megaláztatásnak, rablásnak és átoknak bizonyult, átélték a szocializmus építését, a rendszerváltozást és annak a csalódásait, és azt a fajta reménykedést, amiben azóta élünk. Aki ennyi mindenen keresztülmegy, az nem fog soha unatkozni, és ez a művészetében is tükröződni fog.

– Milyen tanáccsal indítaná útnak mindazokat, akik szintén szeretnének rácsodálkozni Budapest titkaira?

– A kedves olvasót bíztatnám, hogy maga is eredjen az eddig feltárt és még feltáratlan csodák nyomába egy jó fényképezőgéppel és távcsővel felszerelkezve.
Tábori László átadja a szót Kiss Irénnek, aki az író felfedező kalandozásainak eredményét a könyvespolcokra került és megismerhető végső köntösébe bújtatta: – Annyival kiegészíteném, hogy ezt a kötetet egy személyes művelődéstörténetnek tartom. Szervesen kötődik az előző kötethez, ami a pesti ember viselkedését írja le, melyben, többek között, olyan kérdésekre keresi a választ, hogy milyen a pesti ember? Miről lehet megismerni? Hogyan lehetne meggyógyítani? Ez a kötet pedig a pesti embernek azt az anyagi és szellemi kincsét írja le, ami, hogyha hajlandó észrevenni, akkor megmaradhat a maga méltóságában a jövőben is. „Fel a fejjel és a szívvel!”

Illényi Mária

Tábori László: Budapest feltáratlan titkai
Hungarovox Kiadó, 176 oldal, 2000 Ft