Az olvasás éjszakája
OLVASÁS
ÉJSZAKÁJA
KÖNYVES
KALANDOK
OLVASÁS ÉJSZAKÁJA KÖNYVES KALANDOK
Minden kézbe könyvheti könyvet!

Minden kézbe könyvheti könyvet!

Fery Antal egykori plakátját felhasználva röpteti Orosz István képzelete az idei, 78. ünnepi könyvhét magasába a szárnyas paripát. A Minden kézbe könyvet! szlogent kissé megtoldva azon kiadványokból válogatok, melyek e sorok írásakor – május közepén – már kinyomtatva várják az ünnepet.
Ferdinandy György
egy évtizedek óta emésztő-gondolkodtató lelkifurdalás múltvallató, önéletrajzi krónikájával gyarapítja mai epikánk uralkodó főtémáját, az apa-tematikát. A bolondok királya nem más, mint az élete delétől évtizedeken át, 1974-ben bekövetkezett haláláig kórházban, elfekvőben, sokáig elmebetegek között vegetáló, mozgásképtelen édesapa. Az Orpheusznál közrebocsátott tényregény egy szinte mindig tiszta értelmű, olvasó, sakkozgató – emelkedett önfegyelemre, környezete vigasztalására is kész – volt sikeres orvost elevenít elénk, akire azonban az önmagából kiforgató depresszió és más kontrollálhatatlan állapotok periódusai is rátörhetnek. Az akkor negyvenéves Dokit a nyilasok verték nyomorékká (büntetésül) a II. világháború vége felé, a Hűség Házában. 2004-ben a Terror Háza nem ültet emlékfát: hajdani életmentő hősiessége ugyan tény, de „nem találtak erre élő tanúkat”. Ferdinandy állandó idősík- és szöveglüktetésben tartja a könyvet. A familiáris beszámoló, az apa diktálta rövid sorsrajz, az 1956 után távol élő fiú sajátos árvaságának, világfutásának öntépő-önigazoló számvetése, az anya- és testvérkép, a valódi bolondokról készített írói pillanatfelvételek együtt formázzák az életműbe szervesen illő-kívánkozó szép kötetet, amelyben a fanyar irónia is munkál. A motívum- és formulaismétlések ugyan a szaggatott matéria hiányaiból fakadhatnak, de ritmust is adnak a fájdalmasan lirizált, egyben kemény anyagú prózának.
Takács Tibor
(aki már maga sem adós egy emlékezetes aparegénnyel) nyolcvanadik születésnapjának küszöbén Balkáni barangolás címmel jóval vidámabb tárgyat dolgoz fel: gépkocsin és tolóhajón tett hajdani utazásainak emlékét (Bába Kiadó). Ő is műfaj- és textusszembesítéssel, alkalmanként egy kis időbontással villanyozza fel regényes beszámolóját. Két fiának naplójából rendre idéz, szívesen közli élményközvetítő, általában megkapóan romantizáló verseit is (mondhatni kis kötetnyit). Az életkori és beszédmódbeli szemszögek váltakoztatása, a historizáló, útleíró részek tartalmassága, a párbeszédes epizódok élettelisége annak is érdekes olvasmányt kínál, aki járt ott (és úgy), s annak is, aki nem. Lényeges serkentő, hogy az élményvágyon kívül mindig mozgolódik, „jegyzetel” az írói kíváncsiság, az alkotói terv is, a „látnom kell, hogy megírhassam!”, a „láttam, s majd meg is írom!” erkölcse. Még az a pedantéria is élvezetes, amely Takácsot mintha nem engedné lemondani egyetlen szép formájú kavicsról, egyetlen hangulatos alkonyról sem. A három nagy rész a címe alatt értelmezést, jelölést nyer, s a fejezetcímek is elbeszélgetnek a kifejtő alcímekkel. Így társalog Takács Tibor az olvasójával – s benne élő énjeivel is. „Amit elhoz a szem és a lélek”: az egyik alcím minden utazók ars poeticájának kulcsa vagy a kincsestár-tudat jelmondata is lehetne.
Czine Mihály
a megidézettje az Ötvös László által írt-szerkesztett könyvnek. Találó a Czine Mihály népközelben cím (Nap Alapítvány). Két évig diákja, majdnem húsz évig, oktatóként – egybenyíló szobákban – egyetemi kollégája voltam Czinének, a Látóhatár szerkesztőségében is két évtizedig dolgozhattam mellette. Remegtem előtte, amikor doktori disszertációmat bírálta, s csodáltam jókedvét, kapcsolatteremtő leleményességét messze földön, az Újvilág terein. Ismerni véltem, tiszteltem, atyai barátként szerettem – egyéniségének ellentmondásos mivoltában is (hogy megfért benne a nagyvonalú, kópés ember mellett a purifikátor!). Az 1999-ben elhunyt irodalmár, professzor ismerős arca néz vissza ebből a kötetből, melynek dokumentáló bősége nem kétséges, létrejöttének személyes indítékai is méltánylandók. A kezdetleges nyomdatechnikával, alig élvezhetően kivitelezett összeállítás azonban esetleges, szakszerűtlen. Szerény színvonalú szépliteratúrát és némi baráti hazabeszélést is el kell viselnünk. A kompiláció deformáltsága folytán úgy csúsznak el hangsúlyok, hogy az már a történeti, irodalomtörténeti hitelességet is kikezdheti. Éber kritikával kell tehát forgatni ezt a („bibliásnak” is szánt) könyvet; és annyi szeretettel, amennyivel Ötvös útra bocsátotta.
Czine Mihályhoz nem
Nádas Péter
írói világa állt közel, ám korai novelláiban is észlelte már a tehetséget, a tallózó folyóirat főszerkesztő-helyetteseként szívesen pártolta művei újraközlését. Bizonyára bekerülne a Czine-könyvtárba a Testre szabott élet című tanulmány- és kritikagyűjtemény is. A Kijárat Kiadó értékes Kritikai zsebkönyvtár sorozatának 9. kötete a Saját halál és a Párhuzamos történetek című Nádas-opuszok kritikai visszhangját vonultatja fel, Rácz I. Péter gondos válogatásában és szerkesztésében. Nem könnyen befogadható – a második esetben élénk diskurzust kiváltó – alkotásokról van szó. Igényes olvasónak, magyar szakos középiskolás vagy egyetemista diáknak nagy segítség a biztos minőségérzékkel egybeszerkesztett recepció. A csupán forrásjegyzékben említett elemzések közül – véleményem szerint – Radics Viktória eszmefuttatását terjedelmessége ellenére is be kellett volna illeszteni a kötetbe. Örvendek is, hogy a házi kolligátumban nekem megvan. De mikor jutok újra hozzá az áttekintéséhez? Több száz könyvheti könyvvel a kézben…?!
Tarján Tamás

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Válogatás
A Könyvhét 2019/2. számaÉS Páratlan oldalKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés