ProsperoD
disztribúciós könyvterjesztés
Mélytengeri Mentőcsapat
Ben és Holly
apró királysága
Külföldi könyvek
webshopja
ProsperoD<br>disztribúciós könyvterjesztés Mélytengeri Mentőcsapat Ben és Holly <br> apró királysága Külföldi könyvek <br> webshopja
Nem a legitimizmus dicsérete…

Nem a legitimizmus dicsérete…

A múlt század homályába takart személyiségek közül, hálistennek, ismét megrajzolódott valakinek a portréja. Egy nemrég megjelent kötet barnás kontúrú címlapjáról gróf Sigray Antal néz ki, azt nem mondhatom, hogy az olvasóra, mellé inkább. A fénykép valamikor az 1930-as évek közepén, Sigray politikai pályájának zenitjén készült. Az ismeretlen fényképész magabiztos, ám a jövőbe felhős optimizmussal tekintő hatvan év körüli férfiút kapott lencsevégre, ami aligha csodálható, hiszen a sokat megélt arisztokrata – akkortájt: választott felsőházi tag, a magyarországi legitimizmus meghatározó alakja, a mozgalom irányítója, a trónörökösként számontartott Habsburg Ottó személyes megbízottja – meglehetősen tisztán látó, ma úgy mondanánk: reálpolitikus volt.
Reálpolitikus? – kérdezhetné a 20. század történetét ismerő, meglehetős kétkedéssel a hangjában, s emlékeztethetné a jelzőt használót arra a közismert tényre, hogy az első világháborút követő évtizedekben komoly esélye sosem volt annak, hogy Magyarországon ismét király legyen a legfőbb állami méltóság. Ennél csak az volt elképzelhetetlenebb, amit Sigray szorgalmazott, vagyis hogy a két és fél évtizeden keresztül üresen árválkodó magyar trónra megint egy Habsburg-házi király, vagyis Ottó lépjen. Talán ez a „korszerűtlenség”, a történelem fő sodrától való eltávolodás volt az egyik fő oka annak, hogy jószerével még azok is alig ismerik Sigray nevét, akik egyébként nem fogódzók nélkül bolyonganak a história tudományában.
Azt hiszem, itt kell bevallanom, hogy ha két évtizeddel ezelőtt, szokásos antikváriumi böngészéseim során nem bukkanok rá véletlenül könyvfőhősöm, Lajos Iván kis füzetére, az 1939. júliusi megjelenésekor hatalmas vihart kavart „Szürke Könyvre”, akkor könnyen lehetséges, hogy a „legitimizmus” vagy a „legitimisták” szavak hallatán magam is legyintenék. Csakhogy a véletlen találkozásokat nem lehet meg nem történtté tenni, s ha Lajos Ivánon kívül volt olyan elfeledett személyiség, aki felkeltette kíváncsiságomat, az kétségkívül a Lajos Iván mögött álló, őt a háttérből támogató, s végül a németek által elhurcolva vele együtt Mauthausenben raboskodó Sigray volt.
Ismétlem: az ízig-vérig reálpolitikus. Már ha a reálpolitika alatt nem csupán a hatalmat értjük, hanem a felelősségteli s főleg: távlatos gondolkodást, ideák becsületes képviseletét, más felfogások tiszteletét, az elvi alapú szövetséget. Más, nem mellékes kérdés, hogy a tisztán látó, alternatívát mutató Sigray nem bizonyult sikeres politikusnak. Jószerével a hatalom közelébe sem igen jutott küzdelmes élete során, s mert ilyen értelemben sikertelen, volt, mindazt amit képviselt, amit hirdetett, a saját időszakában „korszerűtlennek” minősítették, később pedig, az új múltkisajátítók egyenesen retrográdnak bélyegezték, mielőtt a történelemből kiiktatandónak nyilvánították.
A felfedezendő, újraértékelendő politikusok közül tehát Sigrayt választotta első könyve főhőséül a legújabb történészgenerációt képviselő, tudósi tanulmányait még PhD-hallgatóként végző, 24 esztendős Békés Márton. Kutatómunkájáról már menetközben értesültem, mi több, még információmorzsákkal is segítettük egymást, érthető hát, hogy fokozott érdeklődéssel vettem kezembe a „becsület politikusának” életrajzát. S ha néhány kérdésben, megközelítésben és következtetésben eltérő is a véleményem, bizton állíthatom: A becsület politikája című kötet megkerülhetetlen a 20. századdal foglalkozók számára. Adatgazdag, pontos, sokszemszögű, közérthetően jó stílusú, őszinte és szabályos biográfia. Ez utóbbi két jelző, talán, magyarázatra szorul. A szabályos alatt azt értem, hogy Békés Márton az életrajzírás jól bejáratott útján megy végig, a bölcsőtől a koporsóig. Az 5-6 ezer holdas katolikus és udvarhű főnemesi famíliába való beleszületéssel kezdve, a Tanácsköztársasági elleni fehér szervezkedésen és a IV. Károly királypuccsaiban való részvételen, valamint az 1930-as és 1940-es évekbeni, a korszellemmel szembemenetelő, határozottan németellenes politizáláson keresztül, az elhurcolásig. Sigray nem fogadta el, hogy Magyarországnak a két fenyegető „pogány”, vagyis az orosz és a német birodalom közül valamelyiket is választania kellene, mert látta, tudta, mindkét alternatíva katasztrofális következményekkel jár, az ő harmadik útja, vagyis az angol-francia-amerikai orientáció – politikai értelemben – soha nem lett kipróbálva.
Békés kötete abban is figyelemreméltó, hogy a hangsúlyosabb fejezeteket nem a történelmi jelentőség, hanem a rendelkezésre álló anyagmennyiség adja. Ez is csak látszólagos paradoxon: hiába tudjuk ugyanis, s tudja maga a szerző is, hogy mondjuk a Sigray ellen 1921-ben indított, és Horthy Miklós kormányzó szemszögéből teljességgel megalapozott hűtlenségi-per históriája – beleértve a három év utáni megszüntetést – meglehetősen fontos adalék (lenne) a gróf életrajzában, ha (legalább is ma még) nincs elég hiteles adat. Békés Márton ezt rögvest közli olvasójával, s olyannyira nem megy bele megalapozatlan találgatásokba, hogy még a valószínűsíthető okokra sem igen épít komoly következtetéseket. Ezt értem Békés őszintesége alatt, valamint azt az elfogulatlanul elfogult szeretetet, amellyel hőséhez közelít, miközben a lelkesedő történészekre leselkedő legnagyobb veszélyt, az üdvtörténetírást sikerrel kerüli el.
Említettem már a szerző életkorát, amit akár úgy is lehetne értelmezni, hogy lám, milyen fiatal és mégis… Ezúttal nem elismerésként, mentségként említem 24 évének tapasztalatlanságát. A remek szöveg mellé, bizony elkelt volna – a feltüntetett sorozatszerkesztő Gyurácz Ferenc mellett - egy tényleges kiadói szerkesztő, aki a jegyzetekben, az irodalmi jegyzékben az olvasó, de még a történész szakma számára is követhető rendet teremtett volna, aki az ismétlésekre felhívta volna a szerző figyelmét, s aki – ez a legfontosabb! – nem járult volna hozzá ahhoz, hogy a könyv végén ne legyen névmutató. (Gyanítom, persze, hogy ez esetben is inkább fordítva történt, de egy tapasztaltabb könyvszerző ilyenkor talán a sarkára állhatott volna…)
Murányi Gábor

Békés Márton: A becsület politikája. Gróf Sigray Antal élete és kora. Magyar Nyugat Könyvkiadó, 328 oldal, képmelléklettel, 1980 Ft.

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2018/4.ÉS Páratlan oldalSzókimondókaKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés