Móra Kiadó
újdonságai
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Ben és Holly
apró királysága
Csibi
tűzoltó lesz
Móra Kiadó <br> újdonságai Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Ben és Holly <br> apró királysága Csibi<br>tűzoltó lesz
Interjú Petőcz Andrással

A történetekben hiszek
Beszélgetés Petőcz Andrással


Idén, a Könyvfesztiválra jelenik meg Idegenek (Harminc perccel a háború előtt) című regénye, immáron harmadik kiadásban. Meglehetősen szokatlan napjaink kortárs irodalmi életében, hogy egy hazai író regényét rövid időn belül harmadszor is kiadják. Ráadásul a regény nem könnyed hangvételű, hiszen tematikájában a háborút, a terrort idézi. Mit gondol, mi ezen regény sikerének az oka?

Meggyőződésem, hogy az a feszültség, ami jelen van napjaink Európájában, szerepet játszik a regény sikerében is. A történet, a kiszolgáltatott kislány története, akivel minden borzalom megtörténik, ami csak egy ilyen korú gyerekkel megtörténhet, bármennyire is fiktív, nagyon is valós. A helyszín bármennyire is meghatározhatatlan, nagyon is ismerős. Olyan világban élünk, amikor is a nyugalom, a kiegyensúlyozottság hiánynak számít, mindenkiben erős szorongások, félelmek munkálnak. A kislány, aki egy képzeletbeli elnyomásban él, rendkívül nehezen éli meg a saját kiszolgáltatottságát, nagyon szeretne eljutni valamiféle harmonikus, nyugodtabb, békésebb, terrormentes világba. Erre, úgy tűnik semmi esélye. Ez az esélytelenség, ennek az érzete ott munkál mindannyiunkban. Hogy nincs jobb világ, csak az a világ, amiben élünk. Miközben mindannyian reménykedünk valamiféle jobb, kiegyensúlyozottabb, nyugalmasabb világban. Mert a remény hal meg utoljára, ezt szokták mondani. Nos, valóban, a remény hal meg utoljára, ez a kislány is, miközben már borzalmakon ment keresztül, és az anyja és a legjobb barátnője is meghalt, ez a kislány is mindig reménykedik. A történet végén elindul egy alagúton át a jobb világba. Hogy elér-e oda, az ebben a regényben nem derül ki.

A regény folytatásában, a Másnapban viszont kiderül: eljut a szabad világba... De ott sem lesz sokkal jobb. A Másnap tavalyi sikere hogyan hatott az Idegenek újabb kiadására? Ennek a sikernek köszönhető az immáron harmadik kiadás?


Nem egyértelműen csak ennek. Az Idegenek önmagában is megállja a helyét, nem kellett hozzá a Másnap sikere, bár az új kiadómat, az Alexandra kiadói csoportba tartozó Noran Könyvesházat nyilván motiválta az új kiadásban a Másnap sikere. Mégis, nem véletlen, hogy az Idegenekből már hangjáték is készült a Magyar Rádió számára, vagy, hogy sikerrel jelent meg Németországban, vagy éppen Lengyelországban. A lengyel fordítás kritikai visszhangja azt mutatja, hogy van erre a témára érzékenység Kelet-Európában, talán éppen mi, kelet-európaiak tudjuk a legpontosabban megfogalmazni, mit is jelent a terror, az elnyomás, illetve a terrortól való félelem. Azt szoktam mondani, hogy az Idegenek és a Másnap tipikusan kelet-európai történet. A mi történetünk. Valószínűleg a hazai vagy éppen a lengyel siker ennek tudható be.

Milyen értelemben a mi történetünk az Idegenek? Egyáltalán, mennyire fiktív ez a regény? Vannak benne személyes élmények? És a folytatásban, a Másnapban? Mindkét regény annyira "kitaláltnak" tűnik.

Természetesen vannak benne személyes élmények. A 60-as, 70-es évek élményei. Amikor még nagyon zárt társadalomban éltünk, amikor még szó sem lehetett arról, hogy kicsit is megkóstoljuk a szabadságot. A főhősöm, Anna, úgy vágyakozik a szabadságra, ahogy mi vágyakoztunk a "mesés" Nyugatra. Ilyen értelemben egyáltalán nem "kitalált" az Idegenek. De ezen túlmenően is, nekünk a történelmi küldetésünk, hogy megírjuk a terrort, az elnyomást. Hiszen éppen mi voltunk azok, akik a diktatúrából átnőttünk a szabad világba. Mi voltunk azok, akik benne éltünk az elnyomásban, most pedig már a "nyugati" világ részei vagyunk. Mert azok vagyunk, még ha mi ezt nem is érzékeljük minden esetben.


A Másnap és az Idegenek stílusa hasonló, mégsem teljesen ugyanaz. Mindenesetre némileg szokatlan a kortárs magyar irodalomban, hogy nagyon könnyen olvasható mindkettő.

Az Idegenek első kiadásával kapcsolatban csodálatos visszajelzéseim vannak. Mindenki úgy olvasta a regényt, hogy az olvasás közben tökéletes volt a történettel az azonosulás, "percipiálni" a történetet senkinek nem okozott gondot. Egy apró anekdota ezzel kapcsolatban: éppen külföldön voltam, Franciaországban, amikor megszólalt a magyar mobilom, egy ismeretlen számot jelzett ki. Felvettem, bár kicsit bosszantott, hogy külföldön fogadok hívást, ez mindig költséges. Az általam nagyon tisztelt és szeretett íróbarátom, a Nobel-díjas Kertész Imre hívott. Azt mondta a telefonban: "András, ezt a könyvet, az Idegeneket, nem tudom letenni! Hogyan éred el ezt?" Nem kell mondanom, borzasztóan jólestek Kertész Imre szavai. Nem véletlen az sem, hogy Kertész ezen szavait a regény új kiadásának hátoldalára is kiírtuk, mottóként, természetesen előzetesen Imre hozzájárulását kértük.

Maga a stílus tudatos volt?

Természetesen, tudatos. Számomra a történet a fontos, mert hiszek abban, hogy vannak történeteink. Nem képviselem azt a nyelvi bravúroskodást, ami annyira elterjedt kortárs irodalmunkban. Van annak is jelentősége, nem kívánom kritizálni, de én a történetben hiszek, nem az álarchaikus, vagy álnépi nyelvi játékokban. Azt szeretném, ha úgy olvasnák a prózámat, mint akár egy kortárs amerikai, vagy épen francia szerző prózáját, ahol szintén csak a történet van a középpontban, nem a nyelv. Philip Roth, vagy Vargas Llosa, vagy Le Clésio regényei a számomra az iránymutatóak. Ezek hatottak rám, elsősorban. Vagy éppen Camus munkái...


A két regény közötti észrevehető stíluskülönbség? Vagy nincs? Mintha nagyon is lenne...

Természetesen lényeges különbség van a két regény között ilyen szempontból is. Ugyanakkor a két regény szinte elválaszthatatlan egymástól. Hogy mi a különbség? A narrátor személye. Az a tény, hogy a narrátor az egyik könyvben egy nyolc-, illetve tízéves kislány, a másik regényben pedig már ugyanez a lány felnőtt lett, tehát sokkal tudatosabban figyeli a körülötte zajló eseményeket. A beszédmód emiatt a Másnapban bonyolultabb, kifinomultabb. Ennyi a különbség. Az Idegenekben sokkal direktebb narrációt érzékelünk. Azt gondolom, ilyen szempontból is fontos a két regényt összehasonlítani.

Beszélgetésünk elején azt mondta, hogy egy nagyon erős feszültségekkel teli világban élünk, ahol nincs nyugalom, kiegyensúlyozottság. A regény alcíme: Harminc perccel a háború előtt. Első kiadása 2007-ben volt. Most is a "háború" előtt vagyunk még? Tehát minden változatlan az első kiadáshoz képest?

Nem. Minden változóban van. Még inkább benne vagyunk egy sajátos "háborúban". Tehát az Idegenek még több emberhez szól, mint öt évvel ezelőtt. Meggyőződésem, hogy sokan, nagyon sokan érzik majd sajátjuknak azt a történetet, ami egy kislány meghurcolásáról, meggyalázásáról, szomorú világáról szól.

A helyszín ismeretlen. Mégis, mintha a kislány európai lenne. A vörös hajával...

A kislány lehetne akár grúz, akár kazah is, de lehetne belorusz, ukrán vagy lengyel. Miért ne. A művek, amelyekkel találkozik, a Für Elise, vagy az Örömóda, a mi világunkat, Európát idézik. Meggyőződésem, hogy ez a regény öt évvel az első megjelenése után még több olvasóhoz jut majd el, és még inkább része lesz a napjainknak. Nem csak a regény minőségét dicséri ez. Hanem inkább a világot jellemzi, amelyben élünk.

Illényi Mária

Fotó Könyvhét/Szabó J. Judit

Fekete-fehér fotók Stekovics Gáspár

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2020/1 címlapÉS Páratlan oldal
Belépés