Az Élet és Irodalom 29. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Váncsa István Nincs a teremtésben vesztes, csak ő című gasztroesszéje a marokkói piacokon kapható ételekhez, például a töltött teveléphez próbálna kedvet csinálni.

„Az is igaz viszont, hogy a vállalkozó szellem, aki a járt utat a járatla­nért elhagyni még az étkezés frontján is hajlandó, a szúkban maradan­dó élményekkel gazdagodhat. A leglátványosabb egy roppant véres­hurkára emlékeztető entitás, hossza átlagosan fél méter, átmérője húsz-huszonöt centi, színe fekete, körülötte egzotikus fűszerek illata lengedez. Fogyasztását az idegenvezetők és az útikönyvek nem igazán forszírozzák, látványától pedig a bámész turista visszariad még azt megelőzően, hogy a képződmény mibenlétét megtudakolná. Ennek amúgy nincs jelentősége, minthogy töltött tevelépről van szó, ez az in­formáció pedig valószínűleg úgysem ajzaná fel az érdeklődőt annyira, hogy a monumentális, ám némiképp riasztó eleség megízlelésével pró­bálkozzék.
Gyáva népnek nincs hazája, ezt tudom mondani.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csuhai István Egyből kettő címmel írt kritikát Charlotte Wood A gyerekek című regényéről.

„A gyerekek esetében a találomra választásnál garancia volt a szememben a szerző nemzetisége (a se nem Amerika, se nem Anglia, mégis angolszász Ausztrália hasonlíthatatlan természeti tágasságával és különleges urbanizációjával mindig is rendhagyó színhelye az irodalmi fikciónak), életkora (az 1965-ben született Charlotte Woodnak első zenéit sercegő bakelitlemezekről vagy elakadó/visszatekerendő kazettás magnóról kellett hallgatnia, kezdetben nyilvánvalóan filmre fényképezett, legelső fogalmazványait még egészen biztosan írógéppel pötyögte A/4-es géppapírra, sort váltott és alighanem indigót is tett a befűzött papírlapok közé, és volt jócskán idő, hogy leveleit postai úton juttatta el a címzettekhez), magyar kiadója (a Magvető Kiadó mégiscsak a Magvető Kiadó), illetve a regény fordítójának, Morcsányi Júliának a személye (akinek Cormac McCarthy-fordítását, az Isten gyermekét igen nagy becsben tartom).”

AZ ÉS KÖNYVE JÚLIUSBAN

Deczki Sarolta „Nincsen kiút a valóságból” címmel írt elemzést Krusovszky Dénes Levelek nélkül című regényéről.

„De olyan értelmezés is lehetséges, mely a mai viszonyokra vonatkoztatja a fák pusztulását, hiszen Magyarországon ma olyan rendszer van, mely ott pusztítja a fákat és a természetet, ahol tudja. A város lakói is egy idő után dühödten elkezdték vágni a fákat, egyfolytában visítanak a láncfűrészek. Krusovszky maga is azt mondja, hogy bármennyire próbált eltartani minden direkt politikai utalást, az élet mégis lemásolta az irodalmat: „Mondjuk a címen – Levelek nélkül – is jót nevettem utólag: az elmúlt hónapok kedvenc köztémája a lombok nélküli lombkorona sétány, úgy látszik, tényleg nincsen kiút a valóságból.” A levelek és a zöld eltűnése erre az ember- és természetellenes barbár ösztönre, ennek az egész életet megmérgező jellegére is utalhat, anélkül, hogy kimondanánk, kik a tettesek. Arra, hogy az egész ország meg van fertőződve, csapdába esett, melyből nincs kiút. Sorvad az élet, fogy az erő.”

VERS

A rovatban ezen a héten Benkő Attila, Marno János és Tóth Réka Ágnes versei kaptak helyet.
Közülük ezen a helyen Tóth Réka Ágnes egyik versét adjuk közre:

Első tétel

Egy be nem mutatott táncelőadásban
pontosítom a koreográfiát. Minden nap
új mozdulatokat csiszolok le a szivaccsal,
ami magába gyűjtötte a napot. Korall-szemhéjamba
zárom a hideget. Tenyeremből kihajt egy fa, megint
ugyanazt álmodtad, megint fehérre kellene
mosakodnom mozdulataimmal: homlokom meztelen,
kanyargós erekbe gyűlik a kiáltás, nézd,
most semmilyen sem vagyok, magányos konyhaasztal,
elfelejtett telefonbeszélgetés. Mondd, mások hogy csinálják.
Meséld el a partot, ahol mindenki tökéletes ruhában
várja a naplementét, kezükben vér, ami sose ömlik
hiába, kezükben márvány, később akkor is
torkodba csontosul, hiába vigyázol rá.
Feltekert szalagokon dalok, dalok, a verseid,
amiket csak magadnak írtál. Kövek, amiken
mindenki más olyan bátran jár.

PRÓZA

Kozár Alexandra, Légrádi Gergely, Juhász Tamás és Szűcs Balázs Péter prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.

Részlet Kozár Alexandra A másik mami című írásából:

„Érzek mindent. Például csecsemőkoromban anyám azt mondta egy általuk adott, leginkább a vadonatúj házukkal és a vagyoni helyzetükkel való villogást szolgáló baráti összejövetelen a vendégeknek, hogy ő délelőtt nem jön fel hozzám az emeletre, nem ad puszit, nem simogat meg, mert nem látja értelmét, és csak megzavarná a bébiszittert. Így mondta, megzavarná a bébiszittert. Különben is, ő délelőtt magán angolórákat ad a földszinten egy erre a célra berendezett helyiségben, mert anyám nem henyél ám, ő dolgozik. Néhány hónapos koromban is ott ült a kisszobában, amihez külön vendégmosdó is van, és vadidegeneknek adott angolórákat, míg én fenn a vadidegen bébiszitterrel próbáltam szórakozni. Már amennyire szórakozni tudtam.”

ZENE

Fáy Miklós a VeszprémFest Verdi-gáláját értékelte, amelyen Anna Netrebko és Yusif Eyvazov lépett fel.

„És ott van Anna Netrebko, aki most is Anna Netrebko, most is pontosan tudja, hogy mennyi az a minimum, amit adnia kell ahhoz, hogy senkinek ne okozzon csalódást, és nem is okoz. Olyan operák részleteit is hallani most a gálán, amelyeket már tejes egészében aligha hallani tőle, Rigoletto-négyest, és a ráadás a Traviata, a Brindisi, de nem kettesben, hanem hármasban, ezen sem nevet senki a nézőtéren, de nem hagyják kizökkenteni magukat, énekelnek, táncikálnak, van ez az opera nevű műfaj, ez is belefér.”

TELEVÍZIÓ

Csepelyi Adrienn A Hillsong titkai (Disney+) dokusorozatról írt.

„A Hillsong titkai közel sem hibátlan dokusorozat, de rendkívül fontos, hisz az első feldolgozása egy szövevényes, jelenleg is alakuló ügynek. Érezhető az alapos újságírói munka, kellő távolság híján azonban még inkább csak afféle összesítése annak, amit eddig tudunk. A zenei szerkesztés briliáns, telis-tele van videoklipszerű képi megoldásokkal (bevágott archív képek, filterek stb.), ami miatt végig van egyfajta finom iróniája is a sorozatnak. Az áldozatokat, a Hillsong ellen kifogást emelőket viszont empatikusan kezeli.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu