Az Élet és Irodalom 49. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Trencsényi Katalin Meditáció egy sziget mikrokozmoszáról címmel írt esszét Tove Jansson Sommarboken (Nyári könyv, 1972) című művéről.

„Tove Jansson (1914-2001) nevéről az olvasók többségének mégis többnyire a bohókás vízilószerű lényekről, a múminokról szóló mesék, képregények és animációs filmek jutnak eszébe. Noha a múmin figurák tették világhíressé, Jansson sokoldalú művész volt, aki számos műfajban alkotott: írt gyerekregényt és képeskönyvet, drámát, operalibrettót, felnőtteknek szóló novelláskötetet és regényt, illusztrált könyvet (például Tolkien A hobbit és Carroll Alice csodaországban című regényeit), rajzolt karikatúrát, képregényt, készített festményt, freskót, oltárképet, sőt még egy (díjnyertes) dalszöveget is szerzett. E kiemelkedő huszadik századi női alkotó műveivel a hazai olvasók sajnos csak részben ismerkedhettek meg, mivel Tove Jansson felnőtt regényei – köztük a Sommarboken – és novelláskötetei a mai napig nem jelentek meg magyar fordításban.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Deczki Sarolta Esszéprózaversdráma című kritikája Garaczi László Weszteg című regényéről szól.

„De nemcsak a Wünsch híd, hanem az Arc és hátraarc is megidéződik egy parafrázis erejéig Sybille szólamában: „csitul a hullám, kilapul a görbe, és még csak negyed három” (66.), mely a katonaregény emlékezetes zárómondataként így hangzott: „leszereltek, elvesztettem a szüzességem, és még csak fél négy” (166.). Vagyis ‒ ahogyan ez Garaczinál megszokott ‒ az életmű egyes darabjai egymással is párbeszédbe lépnek, meg-megidézik egymást.
A lemur szemében azonban még sosem ült „eszelős szomorúság”, és a világ sem esett szét még ennyire. Bomlás, bizonytalan identitások, a virtuális tér félelmetes tágassága, a vírus fenyegető jelenléte, a kapcsolatok kiüresedése, bezárkózás és magány jellemzi ezt a szövegvilágot, amit csak még nyomatékosabbá tesznek Sybille repetitív, apokaliptikus látomásai.”

ÉS-KVARTETT

Kun Árpád Takarító férfi című regényéről

„Károlyi Csaba Márjánovics Diánával, Puskás Pannival és Zelei Dáviddal beszélgetett 2022. november 30-án, szerdán az Írók Boltjában. A felvételt meg lehet nézni a jövő héttől YouTube-on, az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb január utolsó szerdáján Szeifert Natália Örökpanoráma című regénye lesz a téma.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Papp Sebők Attila és Szikszai Károly versei olvashatók. Közülük Papp Sebők Attila egyik versét mutatjuk meg itt:

(a rengeteg)

a rengetegről nem jó írni.
a rengeteg moha-arcát figyelem,
húsos combjára hajtom a fejem,
a vér meleg folyamként tódul végig
rajta, csecsemősírásom felveri a vidéket,
a rengeteg hűtlenséggel vádol, állandóan
itt lapul, szemöldökcsontján erdőnyi
bozót, kolostorkert-zöld szemében túlpart,
az iszonyatot évszázadokig vissza kell
bontanom, hogy gyökerét kitépjem,
anyám, amikor megszültél, egy óvatlan
pillanatban belehelyeztél apám karjába,
ott megismertem a magányt,
bazalttekintettel néztél minket:
mennyire illeszkedünk egymáshoz,
testemen mennyi szerep jut
testének, a kert azóta kiutasít,
újraosztja a szerepeket.
a rengeteg moha-arcát figyelem,
eltűnik messze mögöttem,
a rengeteg korhadt farönk, nyomorgatja
az enyészet, az iszonyatot évszázadokig
vissza kell bontanom, hogy magamra
találjak.

PRÓZA

Kiss Ildikó Judit, Frideczky Katalin, Nemez Z. Márió és Margetin István prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.

Részlet Kiss Ildikó Judit Két perc című írásából:

„Őt jobban szerette mindig is, mint engem. Az ember érzi ezt. Kissrác koromban órákig néztem az ablakból, ahogy apám és Gabó tollasoznak a kertben. Én utáltam tollasozni, sosem találtam el a labdát. Gabó mindig. Hosszú percekig csak cikázott, ütőről-ütőre. Klak. Klak. Klak. Milyen rohadt unalmas egy sport. De ők elégedett arccal ültek le a fűbe minden egyes parti után. Muter meg limonádét vitt nekik. Mint egy kibaszott amerikai filmben, ahol az ideális családdal kezdődik az első képkocka. Aztán meg kiderülnek a mocskos részletek. Irigy voltam rájuk. A közös idejükre. Nekem nem volt ilyenem apámmal. Csak a külsejét örököltem. Azt meg utáltam magamon, kilógott belőle az én. Rövid végtagok, kólásüveg váll, göndör haj. Az a spirálszerű. Gabóé bezzeg csak hullámos volt, és mindig normálisan állt, és a testalkatát pólós nagyapánktól örökölte. Faszán osztotta a sors.”

FILM

Stőhr Lóránt a Larry című magyar filmet értékelte.

„Bernáth Szilárd Nagy V. Gergő társíró és számos fiatal dramaturg közreműködésével kidolgozott forgatókönyve minden mozzanatában és megszólalásában messzemenően hiteles és érzékeny elbeszélést teremtett. A Larry gondosan felépített cselekménye ügyesen követi a hollywoodi forgatókönyvíró kézikönyvek tanácsait, ám alkotói mindezt olyasfajta magabiztossággal, gördülékenységgel, fölényes írói és emberi tudással teszik, hogy nem ötlik eszünkbe a mesterséggel történő birkózás, örvényként ragad magával a címszereplő méltóságért, emberségért s a nyelvért vívott küzdelme.”  

ZENE

Fáy Miklós Sebő Ferenc Müpa-beli nagykoncertjéről, A "sebőzés" ötven évéről írt kritikát.

„Arra gondoltam közben, mennyire határozott nyomot hagyott Sebő Ferenc, feltehetően nemcsak egy-két generáción, de ez a dolog megy tovább, adják tovább a gyerekeknek a szülők. Van, amit ő is tud, amiről beszél, hogy lett folk-rock Magyarországon, ámbár lehet, hogy ez nélküle is létrejött volna, de mindenképpen később. Talán nélküle is énekelnének történelmi énekeket, de kevesebben hallgatnák azokat. Táncház mozgalom viszont aligha lett volna Sebő Ferenc nélkül, ami azokat is érinti, akik életükben nem voltak táncházban, mert valahogy a világ tudomást szerzett a népdalokról.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu