Az Élet és Irodalom 7. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Milbacher Róbert Petőfi, a normaszegő címmel írt esszét.

„Ha van dokumentálható sikertörténete a magyar irodalomnak, akkor Petőfié minden kétségen kívül az. Ez azonban súlyos és sorozatos tabusértéseken keresztül, a korabeli társadalmi, politikai és irodalmi normák áthágásával valósulhatott csak meg. Ő az a csupa nagybetűs KÖLTŐ, aki után minden másképpen van, és ő az a KÖLTŐ, aki előtt is minden másképpen lett, vagyis nemcsak a jövőt sejtette meg, hanem a múltat is sikerül eltörölnie, vagy legalábbis a saját képére formálnia. Végképp.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba Függő című kritikája Aradi Péter A csend, amire vágytál című regényéről szól.

„A regény 82 rövid, pergő, izgalmas fejezetből áll. A szerkezet ügyes. Közhelyes fogalmazással csak ritkán, filmes vágásokkal viszont gyakran találkozunk. Az énelbeszélés ellenére képes a szöveg arra, hogy viszonylag tárgyilagosan és árnyaltan mutassa meg hősünket, akit lehet szeretni és nem szeretni. De egy dolog nemigen lehetséges. Hogy ne foglalkoztassa az olvasót is az a két kérdés, amelyre Kriszti a leitatott szerelmétől választ szeretne kapni: „Dénes, miért futottál?” És: „Dénes, miért rabolsz?” Azért legyünk résen, sarokba szorított hősünk válaszát ne vegyük készpénznek.”

AZ ÉS KÖNYVE FEBRUÁRBAN

Szilágyi Zsófia „Ideállott közénk” című kritikája Széchenyi Ágnes: Ő a magyar kritika. Schöpflin Aladár című könyvét elemzi.

„Széchenyi Ágnes számára az irodalomkritikus, a szerkesztő, a kurátor a könyv főhőse – annak érdekében, hogy ezeket a tevékenységeket alaposan meg tudja vizsgálni, nemcsak a szépírót kellett háttérbe szorítania, de a színikritikust is, Schöpflinnek erről a működéséről sem esik szó a kötetben. (Az utolsó lábjegyzetből ugyanakkor kiderül, hogy előkészületben van egy könyv, amely Schöpflinnek az összes, a Nyugatban és a Magyar Csillagban megjelent színikritikáját tartalmazza majd, jegyzetelt formában – ez a kötet méltó folytatása lesz annak a grandiózus, 1180 oldalas munkának, amely 2019-ben jelent meg Széchenyi Ágnes szerkesztésében, az Argumentum Kiadónál, és Schöpflinnek a Vasárnapi Újságban közölt, közel kétezer rövid recenzióját adja közre, lebontva azt a sztereotípiát, hogy Schöpflin kizárólag a Nyugat kritikusa lett volna.)
Móricz a hagyatékban fennmaradt írásában azt is konstatálja, hogy nem az a fordulat következett be Schöpflin pályáján, amelyet ő várt: abban bízott, hogy Schöpflin egy „szintetikus munkát” hoz létre arról az „ezer összetevőjű, de egy eredőjű mozgalomról”, amelyen együtt átmentek. „Nyilván nem elég öreg még egy ilyen munkához”, találja meg a magyarázatot – aztán 1937-re már, úgy látszik, elég öreg lett, akkor jelent meg ugyanis az összefoglaló munkája, A magyar irodalom története a XX. században, amely hosszas fejezetet kapott Széchenyi Ágnes monográfiájában.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Pál Sándor Attila és Wirth Imre versei kaptak helyet. Közülük Wirth Imre egyik versét mutatjuk meg ezen a helyen:

ÉRDEKES SZEMBESÜLNI a nemlét variációival,
ahogy az éves számadások sorközeiben
lappang-e a szerző, mint vadnyom ősszel,
vagy ahogy nem is komolyan gondolva, világgá
böki eltűnését, érzékenyen figyelve, rezzen-e
a háló, egyáltalán, hozzáér-e valaki a szélcsengőhöz,
dallamára előbújik-e az általa elvárt, remélt
figyelem, érintés, szinte észlelhetetlen, mégis,
hiába évre év, nyomorult vázszerkezet lengése
a semmi felé, keresi a visszajelző hajókürt hangját,
belehajol a híd fölött a mélybe, onnan jön talán
valami belső zörrenés, hogy emeld fel a szíved,
de honnan, hallod, öregem, nem lent,
nem, fent a szabadító szívdobogás!

PRÓZA

Haász János, Szekrényes Miklós, Zimonyi Zita és Várkonyi Judit prózája.
Tárcatár: Markó Béla.

Részlet Haász János Rosszabb már nem jöhet című írásából:

Gépies a mozdulat, ahogy egymás után teszed a lábaidat, gépies a mozgás, fejben máshol vagy, pedig itt kellene lenni, azt mondják, a futás fejben dől el. De hát minden ott dől el, ha valamit, ezt aztán elég jól megtanultad. Vagyis mégsem minden, mert a futás pont nem ott, legalábbis a te futásod nem, hacsak nem azt értve ez alatt a „fejben dől el” dolog alatt, hogy a futásod úgy dől el fejben, hogy fejben máshol tudsz lenni közben, és hagyod, hogy a tested gépiesen, magára hagyva végezze a dolgát. Azt mondják, ilyenkor felszabadulnak az endorfinok, ahogy ez eszedbe jut, bekapcsol a memóriában valami régen rögzült tétel, hogy mik is az endorfinok, hogy az endorfinok neurotranszmitterekként működő opioidpeptidek, fizikai hatásokra termelődnek, például izgalmi állapot esetén, ha fájdalmat érzünk, ha fűszeres ételeket eszünk vagy ha orgazmusunk van.
„Az ember is mindig a legkisebb ellenállást választja, akárcsak a nyomás alatt lévő folyadék, a megáradt folyó, az átszúrt bőrön át felspriccelő vér.
Épp itt jársz a gondolataiban, az átszúrt bőrnél, ahogy a tű steril, keskeny hegye átböki a bőrt, és megindul kifelé a vér, vagy megindul befelé az infúzió, az átlátszó, testetlen anyag, attól függően, hol nagyobb a nyomás, hol kisebb az ellenállás, épp itt jársz, amikor szúrni kezd a lépednél valami, valószínűleg pont a léped, visszatérő érzés ez, már a gimis edzéseken is, hiába futottad te a legjobban a hosszabb távokat, hiába bírtad az utolsó köröket néha a nagyképű fiúknál is jobban, a léped szúrni kezdett, visszatérő rendszerességgel. Hadd dolgozzon az az endorfin, gondolhatta a léped, legalább fájdalom legyen, ha már orgazmus nincs, vagy legfeljebb akkor van, amikor a kád forró vízben elképzeled, hogy a tizenkettő céből Peti rád nyit edzés után, de Peti sosem nyitott rád, neked kellett végül nyitnod, ha nem is az öltözőben, hanem az egyetemi bulikon. Lehet, hogy nem orvosira akarsz menni, ha ő nem biológusnak tanul, lehet, hogy akkor egy másik, könnyebb egyetemre vagy fősulira felvesznek az érettségi után, vagy legalább az azt követő próbálkozásra. Persze lehet, hogy mindegy, ha bármi is másképp történt volna, mert ami fontos, az akkor is ugyanígy történik meg.”

Részlet Markó Béla A nem létező ország című tárcájából:

„Egyelőre ott tartok, hogy pénz kellene. Rubel. Mert azt alig adtak a román írószövetségnél. Kérdem a főszerkesztő-helyettesünket, aki már járt egyszer a Szovjetunióban, hogy mi a megoldás. Cigaretta. Meg színes műanyagszatyor. Micsoda? És női bugyi. Jó áron el lehet adni. De én nem értek az ilyesmihez, mondom a nálam sokkal idősebb, klasszikus műveltségű költőnek, műfordítónak, színikritikusnak. Nem is kell, egy kilométerről észreveszik rajtad, hogy külföldi vagy. Elindulsz az utcán, és rögtön megállítanak. Hát jó. Nagy nehezen szerzek pult alól néhány csomag Kentet, veszek egy csomó nájlontasakot. A bugyivásárlást nem vállalom, azt a feleségemre bízom. Becsomagolok, vonattal utazom Bukarestbe, onnan Kijevig visz majd egy másik vonat, hálókocsiban.  A határállomáson kezdődik a szovjet nagyság.”

FILM

Báron György Steven Spielberg önéletrajzi filmjét, a Fabelman családot értékelte.

„Spielberg, a ravasz róka pontosan tudja, tőle már ennyi is elég, elvégre bármikor képes korrekt mozidarabot előállítani, ha álmából fölkeltik, akkor is. Tisztában van vele, hogy amikor egy ilyen semmi kis sztorira kiírják, hogy Hollywood urának gyerekkorát regéli el – a siker, a Globe- és Oscar-eső garantált. Ám amennyiben elfelejtjük, kiről van szó, s úgy nézzük a Fabelman-sztorit, mint egy egyszerű amerikai srác felnövéstörténetét – meglehetősen érdektelen, harmadvonalú filmecske marad.” 

ZENE

Csengery Kristóf Elisabeth Leonskaja, Farkas Róbert és a MÁV Szimfonikusok Müpa-beli koncertéről írt kritikát. 

„Azok közül, akik egykor közös produkciókban léptek pódiumra a zongoraművésszel, hetvenhét évesen teljes aktivitással a koncertélet jelen idejét képviseli az 1978 óta Bécsben élő Elisabeth Leonskaja, akivel Richter annak idején szívesen adott elő közösen négykezes és kétzongorás műveket. A grúz származású zongoraművésszel hagyományosan jó a magyar hangversenyrendezők kapcsolata: az elmúlt években nemegyszer hallhattuk Budapesten különféle eseményeken szólistaként és kamarazenészként egyaránt. A minap a MÁV Szimfonikus Zenekar hívta meg, hogy megszólaltassa Csajkovszkij G-dúr zongoraversenyét.” 

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu