Az Élet és Irodalom 8. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

BÚCSÚ

Margócsy István „Maradandóság a változásban” című nekrológjában búcsúzik Tandori Dezsőtől.

„Közismert, hogy első kötetének címéül azt óhajtotta volna tenni és mondani: Egyetlen (ki tudja, a cenzúra miért épp ebbe kötött bele?) – s ez a cím most, visszamenőleg, mintha az egész életműre igaz lenne: Tandori egész életében egyetlen „valamit” (hogy is lehetne másként jelölni ezt?) akart körüljárni: azt, amit most elért: a halált. Írhatott ő humoros aforizmákat,  metafizikus elégiákat, könnyű dalocskákat, mechanikus, írógépre szerkesztett szonetteket, töredékeket és csodálatosan zárt klasszikus formákat – minden megszólalása, verse, sora, szövegáradása, vicce, szóalkotása és szófacsarása, helyesírási szabálysértése, gyermeteg és rafinált rajza, kép-szó-rejtvénye rendre azt az egy kérdést feszegeti megállás nélkül: hogyan lehetséges az az abszurdum, hogy az ember, a létező, az én, a madárka, a költő, aki – legyen bármilyen is – egyetlennek születik s egyetlenként mozog és működik, egyszer csak nincs, nem lesz, s hiánya marad csak, ha marad egyáltalán. Tandori számára ez a kimondhatatlan, amelynek kimondását, a lehetetlenség tudatában, állandóan megkísérli és megkísérti: csak arról érdemes írni, amiről nem lehet beszélni; csak éppen az a kérdés – hogyan?”

FEUILLETON

Tábor Ádám Az egységes értékelésért című esszéje Szabó Lajos II. világháború előtti szellemi-mozgalmi életútjáról szól.

„Szabó Lajost „az egységes értékelésért” folytatott belső és külső szellemi küzdelem mozgatta egész életében. Ezt a küzdelmet az vívhatja meg a siker reményében, aki számára az Egy iránti érzékenység az „alapállás”. Szabó 1947-es értékelméleti előadása szerint az egységes értékelés „konkrét, az élet egész gazdagságát magában foglaló” „szellemi értékelés”. Ez egyaránt szemben áll a kettős igazsággal, az „értékelési pluralizmussal”, az értékelésnek a mértékeléstől való elválaszthatóságával vagy azzal a rezignációval, hogy a tulajdonképpen „lehetséges és meglevő értékelés […] éppen nem valósítható meg”. „Az egzakt értékanalízis tagadása” pedig „minden mammonista tendenciának”, azaz „a hazugság, erőszak és kizsákmányolás hármas szövetségének”, „a gazdaság-centrikusan közvéleménnyé kocsonyásodott középszernek” az alapja.
Szabó életútját 16 éves kora körüli öntudatra ébredésétől élete végéig az elmélet és az életgyakorlat egysége jellemezte. A forradalmi – szókratikus és írásos – elmélet és a mozgalmi, majd később képzőművészeti – gyakorlat, a permanens öntranszcendáló, önfelszabadító kutatás és az erőszakmentes permanens történelmi felszabadító praxis egysége – az elmélet primátusával.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csuhai István Pompásan szabadítunk címmel írt recenziót James Baldwin Ha a Beale utca mesélni tudna című regényének újrafordításáról.

„James Baldwin eredetileg 1974-es könyvének mostani kiadásával a Magvető egy csapásra legalább két legyet üt. Egyrészt a most közreadott új fordítás, Mesterházi Mónika munkája érdekesen színezi az újrafordítás kérdését, ezt az elmúlt tíz-tizenöt évben főként angol nyelvű regényeket érintő, azok új megjelenése révén előtérbe kerülő ügyet, sokak által kiválóan művelt nagyobb, generális vállalkozást. Másrészt majdnem harminc év után most, a 2010-es évek végén Baldwin műve igen karakteres hozzájárulás az amerikai prózában újabban megszólaltatott afro-amerikai szabadságproblémához, a feketék jogainak témaköréhez, amelynek néhány fontos darabja az elmúlt két-három évben magyarul is hozzáférhetővé vált.”

KÖNYV

Beck Zoltán „Nemtudtokróluk” címmel írt Blénesi Éva: Cigánynak lenni, költőnek lenni. Közelítések Bari Károly alkotói világához című kötetéről.

„Az ÉS hasábjain recenzeálni ezt a kötetet és éppen most különös szükségszerűség: azért, mert itt, ennek a lapnak a hasábjain üdvözölte Domokos Mátyás az új költőt, itt mutatta be a magyar irodalmi nyilvánosságnak. S ha ragaszkodunk a kultusz-élményt építő évfordulókhoz, éppen ötven évvel ezelőtt, 1969-ben köszön be a magyar irodalomba ez a miskolci gimnazista: Bari Károly. Valójában Blénesi Éva monográfiája lehetőséget kínál arra, hogy Bari lírájára figyelem kerüljön: arra a lírára, amely a későmodern magyar irodalom jelentős, kivételes teljesítménye, és amelyről ennek ellenére alighanem méltánytalanul kevés szó esik.”

VERS

A versrovatban ebben a számban Lanczkor Gábor és Turi Tímea versei kaptak helyet. Kedvcsinálóul Turi Tímea háromrészes kis Odüsszeusz-ciklusából a záró darabot idézzük:


Otthon, édes

Könnyebb volt, amíg nem volt itthon.
Addig lehetett várni rá, és a várakozás
tagolta az időt: mindig egy nappal tovább.
És most itt van, és nehezebb elfogadni,
hogy úgy hallgat, hogy akár beszélhetne,
hogy a távolság mint mentség, mint magyarázat,
szertefoszlott.
És most itt van. Izzad, eszi a csirkét, köpködi a csontokat,
és közöttünk ott kísért az a számtalan emlék,
külön és közös napjaink minden története,
az állhatatosság, a kiállhatatlanság
és egy friss jelenet: ahogy beront az ajtón,
ahogy artikulálatlanul üvölt a kérőkkel, eszköztelenül,
mint egy hisztis kisgyerek.
Pedig amíg nem volt itt, a fiunk közben felnőtt.

PRÓZA

A héten Hartay Csaba, Németh Ákos és Spiró György prózája mellett Mán-Várhegyi Réka tárcája szerepel.

Részlet Spiró György Haljavaslat (szocionutrimentális felmérés) című írásából:

„A fenti mérési eredmények ismeretében a döntéshozónak azt javasoljuk, hogy a pisztrángfogyasztást a szálkával együtt való evés irányába igyekezzék eltolni, akár a kötelezővé tételét is megkockáztatva. A kötelezővé tétel előtt ajánlatos, ha a magyar embereket a szőröstül-bőröstül-szálkástul való evésre felkészítik, vagyis trenírozzák. Az oktatást nem árt iskoláskorban elkezdeni. Minthogy az általános- és középiskolai étkeztetésben a pisztráng a viszonylagos drágasága miatt nem szerepel, oktatófilmek készítése és vetítése, internetre való feltöltése, valamint rágógumival való szemléltetése és gyakoroltatása jöhet szóba. Ahol a diákok 20%-nál kisebb arányban rendelkeznek okostelefonnal vagy tablettel, a rágógumis megoldást érdemes előnyben részesíteni. Felhívjuk a figyelmet, hogy a rágógumiba kevert fogpiszkáló a megfelelő evési technológia elsajátításához kifejezetten ellenjavalt. A rágógumit a diákok otthonról is magukkal hozhatják. A három napja rágott gumi még elfogadható.”

SZÍNHÁZ

Herczog Noémi a Trafó Árvácska című előadásáról és Kulka Jánosról írt.

„Bár Kulkát a néző most óhatatlanul mint afáziást látja, azonban – akár csak Trier vénembere – ő sem áldozatként tért vissza. Ezért az Árvácska az évad legkibírhatatlanabb előadása. Mert benne az áldozatok nem „jók”. Hanem azok, akiknek már csak a legnyomorultabbak kizsákmányolása maradt, hogy legalább valakivel szemben ők válhassanak elnyomóvá.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu