Könyvhét 2022
A Móra Kiadó
ÚJDONSÁGAI
Csokonai Attila
SZABADMATT
A MÚZSA
CSÓKJA
Tandori Dezső
TANDORI SZUBJEKTÍV
A Móra Kiadó<br>ÚJDONSÁGAI Csokonai Attila <br> SZABADMATT A MÚZSA <br> CSÓKJA Tandori Dezső <br> TANDORI SZUBJEKTÍV
Kiemelt

Kardos G. György emlékére – Az Élet és Irodalom 2022/48. számából

2022.12.01.

Az Élet és Irodalom 48. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

KARDOS G. GYÖRGY EMLÉKÉRE

„A zsenik a zseniket fel szokták ismerni”Hegedűs Claudia beszélgetése:

„Úgy tartják, hogy egy ember akkor hal meg igazán, amikor utoljára mondják ki a nevét. Kardos G. György nincs elfelejtve, még akkor sem, ha az elmúlt évtizedekben kevés szó esett róla. Idén lett volna kilencvenhét éves, de immár kerek negyedszázada nincs köztünk a XX. század egyik legnagyobb magyar írója, aki olyan korszakos művek szerzője, mint az Avraham Bogatir hét napja, a Hová tűntek a katonák?, A történet vége és a Jutalomjáték. Mély emberismerete- és szeretete nemcsak a regényeiben, de a napi-és hetilapokban közölt publicisztikáiban is megmutatkozott. Az író-újságíró, dramaturg alakját közeli barátja Spiró György, a kései pályatársak közül Benedek Szabolcs és Kácsor Zsolt, valamint Vári György kritikus idézte meg november 22-én az Írók Boltjában megtartott Kardos G. György-emlékesten.”

FEUILLETON

Halász László Változásaink és a korszellem címmel írt esszét.

„Elvben feltehető, hogy két találomra kiválasztott egyén között szintén találunk hasonlóságot, ha nagyon keressük. Mondjuk mindketten utálják a broccolit. Csakhogy ezúttal sokkal lényegesebb tulajdonságokat is találtak, amelyek nevelőszülők és fogadott gyerekeik között semmiben nem emlékeztettek egymásra, biológiai szülők és gyerekeik között viszont figyelemre méltón együtt jártak. Egymástól külön nevelt egy- és kétpetéjű (vagyis nem azonos) ikrek vizsgálata szerint az extraverzió és az érzelmi szilárdság mértéke erősen, míg az elidegenedés érzése, az agresszivitás, a kockázatvállalás, a ragaszkodás a hagyományokhoz, a lelkiismeretesség, a nyitottság a tapasztalásra, a barátságosság mérsékeltebben örökletes. Több száz fogadott és több mint tízezer biológiai szülők nevelte gyerekeknél összevetették a munkával kapcsolatos tényezőket a szülők társadalmi státuszával, iskolázottságával, foglalkozásával és jövedelmével. Presztízs, magas jövedelem, versengés, kockázat, veszély, mások kontrollálása, önállóság, biztonság, felelősség, mások segítése szorosan együtt járt gyerekek és biológiai szüleik között, ám adoptáltaknál egyáltalán nem.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csuhai István Csillogó fekete lemezeken című kritikája Michael Chabon Telegraph Avenue című regényéről szól.

„Talán szerencsés együttállás, hogy a Telegraph Avenue-nak, megint csak mindent tekintetbe véve, mégsem feltétlenül a voltaképpeni narratívája a legszembetűnőbb és leglátványosabb vonatkozása. 2004 nyarát írjuk, de az időben úgy harminc-negyven évet visszalépve ott dübörög, kattog, harsog és zakatol a könyvben egy egész korszak képzete, nagyobbrészt a tömegkultúrából származtatott elemek, dalok és slágerek formájában, jellegzetesen fekete bakelitlemezekről (mégiscsak egy régivágású lemezbolt körül forognak az események), de tévéreklámok, filmek, korabeli sorozatok, képregények, illusztrációk, fényképek, újságcikkek, fanzine-ok, magazinok is hatalmas mennyiségben, sokszor valóságos tárgyak a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekből, mindaz, ami a következő évezred középosztálybeli átlagemberének elméjében és környezetében egy-egy dologról vagy emléktöredékről ezzel a korszakkal, a benne leélt élethez kapcsolódóan felmerül. És nagyobbrészt a tömegkultúra uralja ugyan a Telegraph Avenue intellektuális világát, mégis helyet kap e világban az elitkultúra jó néhány eleme is, Marcus Aureliustól Quentin Tarantinóig, egyáltalán nem az átlagamerikai módon – a tömegkulturális és a kulturális allúziók mögül is mintha a kortárs amerikai irodalom leghasonlíthatatlanabb wonderboy-a (hogy a Fenegyerekek eredeti angol címét alkalmazzam itt), Michael Chabon kukucskálna felénk.”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Csehov A szerelemről és más történetek című, Morcsányi Géza által újrafordított kötetéről.

Gyürky Katalin
„Felette nagy titok ez”

„Csehov, miközben folyamatosan a szerelmi érzéssel operál, tisztában van vele, hogy a szerelemről mindeddig „egyetlen elvitathatatlan igazságot mondtak ki, mégpedig, hogy »felette nagy titok ez«” (283.). S mivel ezt igen jól tudja, ez a megfejthetetlenség nemcsak a szerelmes hőseinek okoz főfájást, hanem az erről értekező szerzőnek is. Aki, miután A szerelemről Aljohinjával kimondatja, hogy „ha egy magyarázat érvényesnek látszik valamely esetre, már nem érvényes tíz másikra, és szerintem a legjobb minden esetre külön magyarázatot keresni, anélkül, hogy általánosítani próbálnánk. Minden egyes esetet, ahogy az orvosok mondják, individualizálni kell” (uo.), orvos végzettségű íróként – bár a megfejtés továbbra sincs a kezében – egy természettudós analitikus képességével képes elénk tárni az individualizált eseteket.”

Kácsor Zsolt Kortársunk, Csehov

„Morcsányi csak az 1883-1900 közötti évek terméséből válogatott, de például az 1885-ös esztendőből, amikor Csehov mintegy 80 (!) novellát írt, egyetlen darab sincs a kötetben. Ezt nem azért mondom, mert probléma, hanem éppen ellenkezőleg: számomra az a nagyszerű ebben a válogatásban, hogy egy új, modernebb Csehovra látok rá, aki Morcsányi újító nyelvi ereje révén válik a „kortársunkká”.
Miben rejlik ennek a válogatásnak az újdonsága és izgalmassága? Nemcsak abban, hogy hitelesen visszaadja a mai magyar olvasónak, hogy Csehovot milyen társadalmi problémák izgatták, s mik voltak azok az „örök kérdések”, amelyeket egy szerelmi kapcsolatban lényegbevágónak látott (függetlenül attól, hogy férfi-nő vagy férfi-férfi szerelemről van-e szó, e kötetben ugyanis az utóbbira is találunk példát, lásd: Nagyszombat éjén). Hanem abban is, hogy Morcsányi finoman ugyan, de radikálisan belenyúlt a szövegekbe, s teletűzdelte olyan XXI. századi nyelvi fordulatokkal, amik közelebb hozzák hozzánk Csehovot és remekül megformált alakjait.”

VERS

A rovatban ezen a héten Gellén-Miklós Gábor, Legéndy Jácint és Osváth Zsuzsa versei olvashatók. Mutatványként Gellén-Miklós Gábor egyik versét közöljük itt:

Ne legyen a fény

Elhessenteni lepkét hab-
könnyű mozdulattal, éppen csak

felkavarni a levegőt, kis hatósugarú
hessentéssel, nem mint fuldokló, ki csapkod

kétségbeesetten, leverve törékeny tárgyakat,
örvényt kavarva, aztán a töredékek és törmelékek

fájdalmas látványa a földön, nem így,
de finoman, óvatosan, pontosan

kiszámított koreográfiával, mintha táncolna
az a kéz, az a mozdulat, táncolna, de mégsem

érne semmihez, nem koszolná be magát,
nem érne hozzá a világ érdes pereméhez,

így hessenteni el lepkét a gyertyaláng közeléből,
hogy röpte ne legyen a fény és a tűz martaléka.

PRÓZA

Beck Tamás, Kutas László
és Jenei László prózája.
Tárcatár: Kiss Noémi.

Részlet Jenei László „A lány a dupla randiról” című írásából:

„Azzal, hogy nézem, hogy beszállnék, én is csalok, kurválkodnék? Ráadásul egy ilyen rémesen hazai kontextusban? Idevetve a bűzbe, koszba, a rendellenes sötétségbe, az áldozat belenyugvásának botrányához asszisztálva. Egyelőre, ma még, nem. Megvolt ugyan a dupla randi, de semmi érdemi nem történt, nem folytunk bele visszafordíthatatlanul egymás életébe. Talán nem ott kellett volna találkoznunk – úgy látszik, ez a mai nap a rosszul választott helyszíneké. Bent a hegyek közt, közel az északi határhoz, ahol – és ezzel mindnyájan tisztában voltunk – az ország legszegényebb emberei élnek, zsákfalvakban, elhagyott szellemházakkal teli településeken, veszélyes nagyközségekben. Ezt találták ki a lányok, legyünk ott, távol a vizslató tekintetektől. Bent a hegyek közt, ahová szörnyen felhasadt utakon lehet csak eljutni, rengeteg életveszélyes kanyar után, egy hosszan elnyúló, egyenes útszakasz végén: a régi kúriában kialakított és működtetett panzióban. Az étteremmel kapcsolatban ne legyenek nagy elvárásaink, mondták a lányok.”

FILM

Báron György a Veszélyes lehet a fagyi című magyar filmről írt elismerő kritikát.

„Ikertörténet a Veszélyes lehet a fagyi, mint volt Enyedi debütáns tündérjátéka, Az én XX. századom. Ismerős dramaturgiai séma, két egypetéjű ikerlányról, akik merőben ellentétes utat járnak be. Az egyszerű szövésminta, amely a tükörjáték szabályait követi, csábítana a felszínességre, ám az egyszerűség Szilágyi filmjében erénnyé lesz: áttetszően tiszta narratív struktúrát eredményez. Lányi Zsófia mértanian megszerkesztett forgatókönyve, amely a filmidő felénél kesztyűként kifordítja a történetet, hajlékonyan játszik a kétféle nézőponttal.”

ZENE

Végső Zoltán a Tárkány Trió A cimbalomprímás című lemezét értékelte.

„A cimbalomprímás egyértelműen forrásértékű mű, olyan, amilyet ma egy, a hangszere iránt elkötelezett zenész létrehozhatott. Sok mindent átad a zenekultúra feledésbe hajló fejezetéből, a hallgatót hangulatok ragadják meg, azonosságokra és különbözőségekre lesz figyelmes, és bár a lényegében ciklussá összeálló anyag bizonyára sikeresen bemutatható koncertkörülmények között is, összességében sugárzik belőle a spontaneitás ereje; érezni, hogy bárhol, bármikor érvényesen előadhatóak a számok ebben a felfogásban.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



2022/4. számTandori SzubjektívSzabadmattÉS Páratlan oldalKőszeghyA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó leszmacskarácsony
Belépés