Könyvhét 2021
Nem kötelező,
szívből ajánlott
könyvek
Mélytengeri Mentőcsapat
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Osvát Ernő
Aforizmák
Nem kötelező,<br>szívből ajánlott<br> könyvek Mélytengeri Mentőcsapat Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Osvát Ernő <br> Aforizmák
Kiemelt

Gyenge Zoltán: Books by the Foot – Az Élet és Irodalom 2021/23. számából

2021.06.10.

Az Élet és Irodalom 23. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Gyenge Zoltán Books by the Foot címmel írt esszét Hegel és a művészet viszonyáról.

„Örök kérdés: az etikai és művészet viszonya. A kettő még a felületes szemlélő számára sem lehet ugyanaz, vagy legalábbis komolyabb rácsodálkozás nélkül is be lehetne látni a kettő közötti különbséget. Kétségtelen, hogy a művészetnek áttételesen van etikai vonatkozása – erre Hegel talán nem figyel eléggé –, ahogy tanító hatása is. De ahogy nem lehet célja a természet utánzása (ismert a csalogány példája Kanttól), úgy a tanítás sem. Kifejezett célja biztosan nem. Azaz explicit célja nem lehet a művészeteknek, hogy jobbá tegyen (etika, nevelés), ahogy az sem, hogy ismereteket adjon (tanítás). Implicit módon jobbá tehet (tesz), illetve ismeretet is ad(hat).”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba „Embernek látszó paraméterek”címmel írt kritikát Keresztury Tibor Hűlt helyem című regényéről.

„Most azonban az elbeszélő nem a háttérben áll többé, hanem előlép, és tényleg ő lesz a főhős. Régről ismerős szereplői most csak árnyalják az ő sorsát. Saját magát kell tehát immár éleslátóan megfigyelnie. A kíméletlen narrátor, aki eddig is reflektált magára, és nemcsak szereplőit, hanem önmagát is ironikusan szemlélte, most az eddigieknél is nehezebb feladatot kap. Azt a munkát kell önmagán elvégeznie, amit idáig alakjain végzett el. „Hősöm” – mondja a szerzői narrátor magáról, hogy aztán az énelbeszélést az egyes szám harmadik személyű narrációval merészen váltogatva fókuszáljon saját személyére. (...) A megfigyelő ezúttal saját szociális, egzisztenciális, sőt egészségügyi, mi több, halálközeli helyzetét vizsgálja meg, és nem panaszkodik, sőt kifejezetten nem nyafog. Lássuk hát, uramisten, mire megy ez az igazán szerethető megfigyelő-figura a jól kimunkált elbeszélésmóddal. Ha eddig kizárólag a megfigyelteknek igényelt részvétet és szeretetet, hogyan oldja meg most azt, amikor maga a megfigyelt? Ha megoldjuk az irodalmi, szakmai kihívást, akkor a személyes életünk megoldásához is közelebb kerülhetünk. Ennek a reménye érződik a sorok mögött. Ez a regény tétje.”

AZ ÉS KÖNYVE JÚNIUSBAN

Radics Viktória
Szépen kivezet című elemzése Nádas Péter Rokon lelkek című esszégyűjteményéről szól (Válogatott esszék, III.).

„Evvel a könyvével Nádas felpiszkálja a szendergő intellektuális fantáziát. Labirintusba kerülünk, amelyben ő ilyen meg olyan gondolati struktúrákat, kettősségeket, hármasokat vagy kristályos szerkezeteket alkot. Ezekből nem lesz vörös fonál, ellenben sok színes könyvjelző, aláhúzás, csillagozás. Nádas Péter az esszéisztikájában kifejlesztett egy kifejezetten irodalmi gondolkodást, mely attól irodalmi (s nem irodalmias), hogy sok tudásformát – mondjuk: történelmi, pszichológiai, filozófiai, etikai, ökológiai, művészetelméleti, fényképészeti tudáselemeket és szálakat – sző s fon össze, miáltal szépen kiviláglik, hogy ebben a nadrágszíjparcellák gyanánt szakterületekre szabdalt tudásvilágban az irodalom, az irodalmi gondolkodás funkciója a finom kézzel való összesodrás, ezeknek a tudásdarabkáknak és szálacskáknak a tandorisan egzisztencialista összedolgozása. (Naná, hogy Tandori is megjelenik a verebeivel a rokonlelkiségi dimenzióban, mely átnyúlik a Hádészba – más szóval a halál nem akadály.) Megtaláljuk-e az időket átszelő közöset, valamit, ami még eligazít a világvége felé vezető úton?”

VERS

Ezen a héten a versrovatban Hartay Csaba és Pege Ibolya versei olvashatók. Kedvcsinálóul Hartay Csaba egyik versét mutatjuk meg itt:

ÖNFELEDT

Megvan a szó, amit kerestem: önfeledt.
Kibújni saját köpenyünkből, amit a test.
De nem is ő adta ránk, csak a romlás.
Romlott ételek kavarognak gyomrunkban.

El kellene feledni a temetéseket.
Nyárközép esküvők kellenek.
És aztán a fátylat vízbe meríteni.
Mennyi küsz születik vergődve, halálosan.

Megvan a szó, önfeledt. Gyerekkor.
Utazás, maradás és soha meg nem érkezés.
Dongók keringenek mályvavirágok körül.
Miféle színek bújnak a felejtés levelei mögött.

El kellene feledni a temetőket.
Dombok lélegezzenek gödrök helyén.
Hullámzik bennem számtalan táj.
Majd kisimul a szívverés, halálosan.

PRÓZA

Beck Tamás, Egressy Zoltán, Hegedűs Judit Krisztina
és Vajda Pierre prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.

Részlet Egressy Zoltán Kettesével a lépcsőn című írásából:

„Támaszkodott az öreg, a korlátnak feszítette a hátát. Láthatóan készült valamire egy ideje. Amikor újdonsült veje egy pillanatra végre magára maradt, gyorsan elnyomta a cigijét, és odasúrlódott mellé.
– Ha így van, most már így van – kezdte.
– Mire gondol? – Ervin rühellte az apósát, és ezt egy ideje már nem is próbálta titkolni. Úgy érezte, túl sokat nyelt az elmúlt hónapok során, megjegyzés megjegyzést követett az öreg részéről, főleg azóta durvult el a dolog, amióta tudomást szerzett az esküvőről. Illetőleg, amikor világossá vált számára, hogy nem tudja megakadályozni az egybekelést. Nemrég konkrétan elhangzott a szájából, ráadásul a vőlegény füle hallatára, hogy nem ilyen férjet képzelt el a lányának. És ugyanannak az eszmefuttatásnak a keretében nem sokkal később az, hogy Szonja nyugodtan keresgélhetett volna még tovább. Huszonhét éves, semmi oka sietségre.”

FILM

Stőhr Lóránt Kocsis Ágnes Éden című filmjéről írt.

„A világjárvány okozta bezártság tapasztalata intenzíven rezonált a filmre. Fél év megfosztottság után számomra a mozi élménye Éva eufóriáját idézte fel, amikor űrruhájától megszabadulva szinte pőrén kiteszi magát a természeti világ totális érzéki tapasztalatának. Az Éden gondosan kimunkált audiovizuális kompozíciója a moziban mérhetetlen érzéki gyönyört okoz, és mozgásba tartja a képzeletet – s ez, szó mi szó, a film megítélését is maga felé hajlítja.”

SZÍNHÁZ

Molnár Zsófia a Katona Lear királyát értékelte. Az előadást Zsámbéki Gábor rendezte.

„A látvány persze fontos, de nem az a lényeg, hanem a szereposztás, az alakítások, hiszen Zsámbéki színpadán kivételesen ahány színész, annyi játékstílus – és belegondolva, különös módon éppen ez adja az előadás igazságát, teszi érvényessé ezt a történetet itt és most, ez a töredezett, sokszínű egység. A vendégként hívott Hegedűs D. Gézánál nehéz lenne jobb Leart találni a mai magyar színházban: gyönyörűen hozza annak eldöntetlenségét, hogy valóban megbomlik-e ez az elme dühödt tehetetlenségében, vagy az öregkori agylágyulás teszi, hogy képtelen értelmezni eleve ostoba kérdésére a válaszokat, amitől az egész maga képzelte – külön, más – világ borul.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Kiemelt

Őszi Könyvhét – hármat egy csapásra

Ha „negyedik hullám” nem szól közbe, a fesztiváli szezonra időzítve október 13-án megjelenő Könyvhetet három nagy könyves fesztivál leendő közönsége is lapozgathatja.

A Könyvhét 2021/2. számának címlapjaÉS Páratlan oldalKőszeghyA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó leszmacskarácsony
Belépés