Az Élet és Irodalom 32. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Faragó-Szabó István Milyen volt filozófia szakosnak lenni a 60-as években? címmel írt emlékezést.

„V. éves koromban már alig jártam be az egyetemre. A filozófia időszerű kérdései címmel Kelemen Jimmy tartott órát kortárs francia filozófiáról: Foucault-ról és Levinasról beszélt, ami újabb ablakot nyitott a világra és ezzel az ideológiai bezártságtól pállott levegőt felfrissítette. A másik kurzus, ami miatt érdemes volt betévedni, Nyíri szemantikatörténeti speckolja volt. A többi óra, amelyekre időnként benéztem, kínosan színvonaltalan volt. A nyakunkba akartak varrni egy „tudszoc” órát, de az előadónak a marxizmusban való járatlansága kellemetlen konfliktusokhoz vezetett. Knopp András, a Marxizmus-Leninizmus Főosztály mindenható ura „lejött” hozzánk ideológiai rendcsinálásra. Ha nem a kívülállók nyugalmával hallgattam volna Lukács ellenében előadott tirádáit, könnyen elérte volna, hogy átálljak a másik oldalra.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Bódi Katalin Hangyafoci című recenziója az Irodalom és sport - Testgyakorlatok, testtechnikák, testképek a sport irodalmi színrevitelében című tanulmánykötetről szól.

„A tizenkét tanulmány a Fiatal Írók Szövetsége és az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Irodalomtudományi Tanszékének 2020-ban megrendezett konferenciájának anyagából került a FISZ gondozásában megjelent kiadványba. Ahogyan az a tanulmánykötetek esetében jellemző, az olvasó választhatja a lineáris-enciklopédikus olvasást, de dönthet akár figyelme, érdeklődése és hangulata által irányítva is – az bizonyos, hogy az egyes szövegek közötti relációk ki fognak bomlani, párbeszédek, viták, megerősítések és felülírások formájában, egyúttal pedig kirajzolódnak határok és fehér foltok is. Jelen kötetben jól láthatóan jönnek létre tematikus csoportok: kilenc tanulmány öt sportág (futball, amerikai futball, kerékpározás, futás és svédtorna) irodalmi és mozgóképes reprezentációjának példáiból válogat, három tanulmány pedig a test és a sport mediatizálásának nyelvi és antropológiai vetületeit mutatja be.”

VERS

Ebben a számban Jánosa Eszter és Varga Imre versei olvashatók.
Itt mutatványként Jánosa Eszter egyik versét adjuk közre:

Lichtenberg-ábra

A lakás gerince egy lépcső, kiszögellőkből nyíló ablakokkal.
Legfelül két szoba, kelet és nyugat felé, egy elágazásban
kis konyha és lent az előtér. Korán ébredek, kávét főzök
a kereszthuzatban, elektromos szikrával gyújtom meg a gázt.
Fel és le járok egy villanás terében. Nitrogén, oxigén, argon
és vízpára lebeg körülöttem, áramlik bennem, lélegzem
a számon át, a tüdőmmel, a véremmel, a sejtjeimmel.
Próbálok elfelejteni valamit: már el is felejtettem.

Amikor ellentétes töltések találkoznak, a feszültség
kiegyenlítődése robbanást okoz. A levegő ilyenkor felforrósodik,
kitágul, aztán felragyog és összeomlik. Ez mindig készületlenül ér,
és valahogy túl későn jut el az érzékektől a gondolatokig.
Olyan, mint egy hosszú betegség kezdete, vagy a gyász.

A villámcsapás a túlélőknél érzékcsalódásokat, maradandó
látás- és hallászavarokat, egyensúlyi problémákat okoz.
Az áram nyomot hagy a testen, a belépés és a kilépés helye
között elágazó, szabálytalan alakú bőrelhalás marad.
Akit villámcsapás ér, mindenre másképp emlékszik,
mintha már régóta idegen lett volna a saját családjában.

PRÓZA

Aknai Péter, Burns Katalin, Oláh Gábor és Vágvölgyi B. András prózája.
Tárcatár: Molnár T. Eszter.

Részlet Vágvölgyi B. András Edith Liebermann semmi kis élete című írásából:

„Ami megmaradt belső katedrálisban, az a Lövölde téri nyilvános vizelde látványa. A bádogbarokk szélek, a fradizöld festés. Gizike, a vécésnéni. A tér színpadszerűségének bája, az atomfizikus-képző távlati képe. Messzeringó világ. A vészkorszak utáni felszabadulásakor anyát, aki tizennégy volt, azért nem erőszakolta meg az orosz, mert hevesen menstruált. Gyenisz Ivanovics otthagyta hát anyát erősen megtépett ruhában a szénhalom tetején a pincében megerőszakolatlanul, ám alaposan meggyalázva. Edith tűnődött utóbb, a bakfis anyja combján elmaszatolódott vér és szén színkombinációja tette-e anarchistává? Anyja húszévesen szülte, mikor apja, a KTSZ-be kényszerített cipész, volt suszterájtulaj, Liebermann Gusztáv már ötven fölött járt.
Edith korai emlékei között lebegett egy régi kép, a hajdani poros műhely és üzlet felkeresése, nem sokkal az emigráció előtt, de már a temetés után. Szülei a Rajk-perről beszéltek és egy esti színdarabról, ő valamiért, gyermeki fantázia, Tito marsall bekeretezett egyénruhás fekete-fehér portréját látta a falra a délutáni fénysugárban. Úgy nézett ki, mint egy török tábornok a népirtás előestéjén. Gusztipapát szívelégtelenség vitte el november elején egy szovjet belövés nyomán kialakult ijedelemben, anyja fogta a kislányt, batyu, teherautó, meg sem állt a klosterneuburgi menekülttáborig. Kereste a bécsi rokonokat, nem talált senkit.”

FILM

Báron György Greta Gerwig Barbie-filmjéről írt kritikát.

„A Barbie-mozi megérkezett a Váci úti bevásárlóközpont multiplexébe, ahol otthonra talált, mást szükségtelen is lenne vetíteni a tizenhárom sejtelmesen bevilágított moziteremben. Nem azért, mert mindegyik terem megtelne, hanem azért, mert a többi film fölösleges. Greta Gerwigék blockbustere tökéletesen megtestesíti azt a filozófiát, amelynek jegyében a plázakultúra létrejött, s amely felé Hollywood összes megalomán produkciója törekszik, de ily pontossággal még soha el nem érte.”

TELEVÍZIÓ

Csepelyi Adrienn a női futball-vb-t értékelte.

„A jóindulatú szexizmus kevés helyen világlik ki annyira, mint a futballban: ugyan mi értelme van egyik szakágat a másikhoz hasonlítgatni? Sírunk-e amiatt, hogy a Győri Audi ETO játékosai nem férfiak, és ennek megfelelően nem is férfiként lépnek pályára, cseleznek vagy nyernek kupát? Netán ez a kiváltság csak a női labdarúgóknak jár, úgy kell nekik, máskor majd valami nőiesebb sportágat választanak?”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu