Judy Allen
Fantasy enciklopédia

Fordította Gálvölgyi Judit
ISBN: 9638550074
215x275 mm, keménytáblás, 144 oldal, több mint 400 kép, fotó illusztrációval, 4480 Ft


Az angol Kingfisher Publications kiadónál jelent meg ez a közkedvelt témát feldolgozó, rendkívül gazdagon illusztrált kötet. Elsősorban ifjú olvasóknak - nyolc éves kortól - szánja a szerző, de a fantasy irodalom felnőtt kedvelői, vagy a scifi rajongók, de akár a mesék, legendák hívei is haszonnal forgathatják..
A Fantasy enciklopédia gazdagon illusztrált színpompás bevezető a varázsmesék, a folklór és a mitológia mesebeli lényeinek, varázslatos teremtményeinek, mitikus szörnyeinek világába.
Az apró nép, a tündék, a sárkányok, a manók mellett a boszorkányság eszközei, a varázslás tárgyai, a hiedelmek rejtélyes lényei mind-mind felbukkannak a kötet lapjain.
A fantázia világának lakóit, jelenségeit, tárgyait a Föld minden tájáról gyűjtötte egybe a szerző. Az olvasó megtudhatja például, hogy az afrikai tokoloshi gyereket még parancsra sem bántalmaz, hogy az északi sarkkörön élő uldra átalussza a nyarat, az észak-amerikai Bokwus a lelkekre vadászik, a walesi Gwydion tudós varázsló, istenek hírvivője, az új-zélandi, maori Patu-Paiarehe szereti a zenét és a táncot.
A kötet majd’ minden oldalán néhány könyv és film címe segíti a további tájékozódást, felsorolva műveket, amelyekben szerepet játszanak az ismertetett lények, mint a Szörnyecskékben a gremlinek, az Eragonban a sárkányok, vagy tárgyak, mint A gyűrűk urában a hatalom gyűrűi.

Jonathan Stroud, a Bartimaeus trilógia írójának előszavából idézve kívánjuk:

„Legyen ez a könyv az ön útmutatója – a kulcs titkaikhoz. Nyissa ki bármelyik oldalnál, és talál valamit, ami elbűvöli. Leírja fantasy árnyszerű, iszamós lakóit, és megsúgja, hol lelheti fel őket; mi több, megadja a velük való küzdelem szabályait is – ezüstgolyó meg minden.
Ez a rendkívüli enciklopédia kapu egy másik világba. Lépjen át rajta, és ámuljon!”

Néhány kedves szó a Fantasy enciklopédiáról 

Az olvasás öröklődő szenvedélye
A 7. osztályos Kotritz Kinga a Fantasy enciklopédiáról írt, és nyert

„Sokáig voltam barátok nélkül. Néha még a macskáim sem álltak velem szóba. A szüleim elfoglaltak, sokat dolgoznak. Ilyenkor a könyvekhez fordulok. Egy magányos időszakomban megvettem a Fantasy enciklopédiát.
Miután kiolvastam, a félelmetes lények jó ismerősökké váltak. A könyvben szereplők valódiak, na jó, nem fizikai értelemben. Arra senki se számítson, hogy egy domojov kitakarítja a lakását, vagy ha az erdőben váltott farkast keres, legfeljebb egy szőrcsomót talál. Az olvasás után este az ablakomon kopogást hallottam. Kinyitottam. Jött Pegazus, és elragadott - Küklopsz barlangjába, Vlad Dracula kastélyába, Baba Jaga erdei kunyhójába vitt. Megtanultam bánni a félelmetesnek tartott lényekkel, megszelídítettem egy tündérkutyát, összebarátkoztam - bármilyen hihetetlen - egy váltott farkassal, segítettem megölni egy gonosz vámpírt. Mindegyik képzeletbeli lénynek megvannak a szabályai, amit a könyvből megismerhetünk, valamint a hozzájuk kapcsolódó hiedelmeket is. Így az emberek könnyen „barátaikká” tehetik őket. Írok egy könyvet, amelyben szerepeltetem ezen lényeket, és a Fantasy enciklopédiát ehhez kézikönyvként használom, hasznos ismereteket szerzek belőle.
Ajánlom minden olyan embernek, akinek gazdag a fantáziája, érdekli ez a témakör, vagy nem akar félni. Unatkozni biztos nem fog! A könyv segítségével leküzdhetjük félelmeinket, barátainkká tehetjük a szörnyeket.”
(Kotritz Kinga – gyerek kategória – első díj)


Az olvasás szenvedélyét l egtöbben már gyerekkorunkban megtapasztaltuk, emlékszünk talán arra, hogy egy-egy izgalmasabb regénybe belemerülve azt sem vettük észre, ha már az egész család csak ránk várt a vasárnapi ebéddel, vagy szüleink kedvesen feddő szavára: „jobban tennénk, ha az utcán szaladgálnánk a többiekkel, nem pedig a szobában porosodnánk”. Olvasásból fakadó mihasznaságunk persze csak szüleink számára volt bosszantó, minket sem ígéret, sem fenyegetés nem tudott eltántorítani a kedvenc hőseinktől, a fantáziánk vetítővásznán pergő a kalandoktól, melyeket éppen úgy át tudtunk élni, mintha a valóságban velünk történtek volna meg.
Valószínűleg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Dagály utcai könyvtárának munkatársai is hasonló gyermekkori élmények miatt lettek a könyvek szerelmesei, így amikor könyvtáruk alapításának 25. évfordulójára pályázatot írtak ki, nem volt nehéz dönteniük: arra kérték olvasóikat, hogy a könyv és az olvasó meghitt kapcsolatát, az olvasás ezerféle lehetséges módozatát jelenítsék meg pillanatfelvételekben – írásos vagy fényképes formában. A pályázat mottójául Márai Sándor gondolatát választották: „Gondold meg, hogy csak az ember olvas…”
Vörösné Jánosi Katalin a könyvtár vezetője szerint a vártnál is több, összesen 104 pályamű érkezett mindkét stílusban, melyek közül három kategóriában (gyermek, diák, felnőtt) 25 alkotást díjazott a háromtagú zsűri: Nógrádi Gábor – író, újságíró; Kende Tamás – fotós, fotóriporter; Hegedűs György – könyvtáros, tanár. A pályázat – hála az Internetnek – nem csak a tagkönyvtár olvasótáborának figyelmét keltette fel, vidékről, sőt külföldről is érkeztek pályamunkák. Manapság, amikor annyit hallani a fiatalok közömbösségéről, az olvasás elutasításáról, üdítő alkalomnak számít találkozni olyan emberekkel, akik rajonganak a könyvekért, hajlandók leírni gondolataikat az olvasásról. A pályázat sikere bizonyította számukra, hogy a nehézségek ellenére is érdemes olyan programokat rendezni, melyek szorosabbra fűzik a könyvek és az olvasók közötti viszonyt. Szomorú tapasztalat, hogy a könyvtári rendezvényeken évről évre kevesebben vannak, ugyanakkor Vörösné Jánosi Katalin bíztatónak találja, hogy hétvégenként egyre több olyan családot látni, ahol szülők és gyermekek együtt jönnek olvasmányt választani.

A gyermekkategória első díjasával, a 7. osztályos Kotritz Kingával – stílszerűen – a Futár utcai Eötvös József Általános Iskola könyvtárában beszélgettem kedvenc olvasmányairól, a képzeletről és a fiatalok olvasási szokásairól.
Díjnyertes pályázatában a Fantasy enciklopédiáról (Kiss József Könyvkiadó, 2006) írt, kíváncsi voltam, hogyan választotta ki ezt a könyvet, mi tetszett meg neki az enciklopédiában. „Szeretem a fantasyt, és amikor egy alkalommal a Stonehenge titkát kutattam, találtam rá erre a nagyszerű kézikönyvre” – meséli. Nem is tudott ellenállni a könyvben rejlő izgalmaknak, rögtön megvásárolta, azóta pedig hasznos kalauza fantasztikus irodalmi kalandjai során. Kinga irigylésre méltó otthonossággal mozog a fantasy világában, fiatal kora ellenére már többször átrágta magát a műfaj alapkönyvének számító Gyűrűk urán, a Harry Potter-sorozat azonban nem tetszett neki, kritikus szemmel olvasta, és – elismerve a könyv érdemeit – kompilációnak tartja.
Érdekes, hogy amikor a kedvenc könyvére kérdeztem rá, nem egy fantasyt nevezett meg, hanem Huckleberry Finn kalandjait, kisgyermekként pedig a kisvakond kalandjai és a Grimm-mesék voltak a kedvencei. Szülei rendszeresen olvastak fel neki – nem véletlen, hogy maga is olvasó lett –, otthon halmokban állnak a könyvespolcról kiszorult könyvek, és nemcsak a szülők szobájában!
Fontos szerepe van a könyvek iránti pozitív attitűd kialakulásában az iskolának is, képes-e a tanító, vagy később az irodalomtanár a bontakozó érdeklődést érdekes, kalandos irodalommal, ötletes kötelező olvasmány-feldolgozásokkal elmélyíteni. Kotricz Kinga és osztálytársai szerencsés helyzetben vannak, olyan irodalomtanáruk van (Almási Klára), aki fogalmazásórán könyvajánlás írását adja feladatul, felhívja a diákok figyelmét a könyvtár pályázatára, bátorítja őket. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a pedagógus minden erőfeszítése sem elég ahhoz, hogy minden tanulója olvasóvá váljon. Kotricz Kinga szerint a fiúk például nem szeretnek annyira olvasni, „mert nem értik, amit olvasnak, és ez elveszi a kedvüket a további próbálkozásoktól.”
Biztos vagyok benne, hogy a termékeny olvasókörnyezetnek köszönhető, hogy Kinga az írással is próbálkozik, könyvének (természetesen fantasy!) első három fejezete már készen van, és látva eltökéltségét, nem lepődnék meg, ha a következő évtizedben valamelyik népszerű fantasy-regény címlapján találkoznánk a nevével. 

P. Z.

Megjelent a Könyvhét 2008/1. számában