Könyvhét 2021
A Móra Kiadó
újdonságaiból
Mélytengeri Mentőcsapat
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Osvát Ernő
Aforizmák
A Móra Kiadó <br>újdonságaiból Mélytengeri Mentőcsapat Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Osvát Ernő <br> Aforizmák
Kiemelt

Bacsó Béla: Önmagunk torzképe előtt – Az Élet és Irodalom 2021/45. számából

2021.11.11.

Az Élet és Irodalom 45. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Bacsó Béla Önmagunk torzképe előtt címmel írt esszét Swift művéről, a Gulliver utazásairól.

„A századok során Swift Gulliver utazásait (1726) értelmezve joggal alakult ki az a vélemény, hogy a negyedik könyv olvasása képezi a legfőbb nehézséget a mű megértésében. Ahogy D. W. Jefferson írta, a könyv itt mutatja a legnagyobb szórást, hívja elő a legeltérőbb vélekedéseket azt illetően, miről is tudósít a parodisztikus valószerűtlen utazás, s hogy egyáltalán utazunk-e valahova, és nem sokkal inkább az ember testi-lelki tájait járjuk-e be, lehetetlen-valószerűtlen helyzetekben.
A könyv elején álló levél, amit unokabátyjának címez, még jobban elmossa, illetve felülírja a negyedik részre vonatkozó nyomokat.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csuhai István
A francia élet enciklopédiája című recenziója Annie Ernaux Évek című regényéről szól.

„Az Évek ugyanakkor távolról sem szabályos curriculum vitae, noha, ha még nem lenne, meg lehetne szerkeszteni belőle egy szabályos Wikipédia-cikket Annie Ernaux-ról, még csak nem is az Évek megírásának, az ötlet felmerülésének és megvalósításának öntükröző naplója, annak ellenére, hogy jó néhány erre, a megírásra, az elbeszélés közismert nehézségeire vonatkozó reflexió olvasható benne, és egyáltalán nem szabályos Franciaország-történet, jóllehet különböző mélységben rengeteg minden kerül elő benne Franciaország a háború utáni hatvanvalahány évéről. Inkább impressziók, benyomások, emlékek, visszaemlékezések, a hétköznapi francia apróságokból, irodalmi szövegekből, tévéműsorokból, vicclapokból, slágerszövegekből, reklámokból visszamentett efemériák, alkalomadtán a dolgokat nevén nevező frivolitások tömkelegének egy különleges tudaton áteresztett szőttese, hogy az Esterházy Péter Termelési-regénye kapcsán Bojtár Endre által egyszer már átköltött klasszikus megfogalmazást használjam, a XX. századi, XXI. század eleji „francia élet enciklopédiája”, ahol a „francián” és az „életen” is külön hangsúly van (az „enciklopédiáról” nem is beszélve).”

AZ ÉS KÖNYVE NOVEMBERBEN

Visy Beatrix Feljegyzések a szuterénből című kritikája Bartók Imre Lovak a folyóban című regényét elemzi.

„A Lovak a folyóban olyan önironikus, szatirikus válságregény, amelynek elbeszélő-szereplője saját alkotói és magánéleti válságát írja meg az autofikció utóbbi évtizedekben igen népszerű, a szerzőt és életét irodalmi, „fikciós” jogaiba visszahelyező műfajában. Bartók, illetve elbeszélője – hogy a fikció látszatát mindenképpen fenntartsuk – párbeszédbe lép írói múltjával, elsősorban korábbi regényével, amelynek történetesen Jerikó (sic!) a címe, s amelynek fogadtatása és (nem) eladott példányai az alkotói kudarc totális mélyére (egy beázott szuterénbe) taszítják. Ráadásul az elbeszélő által magnum opusként kezelt családregény szintén az autográfia és autofikció műfaji határterületén mozog, kitéve az elbeszélő-szerzői ént az „önélettel” kapcsolatos kényes műveleteknek: úgy mint önmagával, gyerekkorával való szembenézés, traumák felfedése, önmaga kitakarása, önanalízis, önutálat stb.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Acsai Roland és Kapecz Zsuzsa versei kaptak helyet.
Acsai Roland egyik versét idézzük itt:

NETOVÁBBJA

Elszaladó, havazó szele-fellege: földön az árnya.
Elfogy a napja, ha itt az idő, ha az óra megállna ‒
s járna egy helyben tovább soha nem mehető netovábbja.

Mennyi gyerekkori emlék: enyém, másé. Elviszi őket
messzire tőlem, a hajnali hóra ki, már szava csönd lesz.
Orgona bokrain zengene kórusi dalt eredő kegy.

PRÓZA

Egressy Zoltán, Littner Zsolt
és Nattán-Angeli Nóra prózája.
Tárcatár: Szaniszló Judit.

Részlet Egressy Zoltán Dinkás, azér kiabál című írásából.

„A fiam fia máma kivitt a temetőbe. Nem vittünk kapát, aztán abból lett a baj. Meg köllött vóna kapálnom az uram sírja körül, mer benőtte a fű. Míg még bírtam, kotyoltam kapával a sír körül. Most meg mondtam, hogy köllött vóna kapát hozni, de az unokám mindjárt megmérgedt. Ha elkezdem mondani, mindjárt lesz baj. A temető olyan szépen körül van kertölve, ki vannak pucolva a sírok is, a mienk meg hanyag, be van mohásodva. Semmilyen se. Ez igen-igen bánt. Ki köllene kapálni, vagy valakit megkérni, nem kerülne a világba megcsinyáltatni. Aszondja az unokám, meglesz mindenszentekre. Hát ha nem élek mindenszentekig?
Autóval vitt, jó autó, könnyen beleülök. Fekete. Mire gyütt a mise a tévébe, arra haza is értünk. Jó vót, csak nem vót jó, mer mindjárt kiabál, ha mondok valamit. Nem akarja elhinni, hogy hiába, már nem olyan egy öreg, mint régen. Ezelőtt öt-hat évvel másként állt a helyzetem. De ez annyira elváltozott, úgy lekapkod, hogy nem igaz. Mivé lett? Úgy tud kiabálni, mint egy szamár. Most összeveszett a lánnyal. Nem beszél azzal se szépen, pedig az a lány olyan ügyesen metszi a rózsákat. Aszondta a lány nekem egyszer, nem lesz ebből semmi jó. Meglesz ő egyedül. Mondtam, hogy hiszen még a Szentírás is azt írja, a jóisten úgy teremtette meg az embert, hogy a nőnek nem jó egyedül lenni. Megpártoltam az unokámat, de nem beszél szépen a lánnyal. Csak meglennének azér. Vagy ha nem, akkor mással. Soha nem lehet tudni, mi gyühet. Nem lenne muszáj egyedül lenni, de bolond lány az is, Máriám!”

FILM

Stőhr Lóránt Julia Ducournau Titán című filmjét értékelte.

„Bár Vincent Lindon megrendítő alakítást nyújt a saját macsó önképe és érzelmi gyengédsége közti belső feszültségének kiszolgáltatott apa szerepében, és Agathe Rousselle elképesztő energiákkal játssza a brutális női bosszúállóból elnyomott kamasz fiúvá átvedlő végletes karakterét, a horrorba oltott szertelen testi látomások szétfolyatják az apa-lánya (fia) kapcsolat egyszerre összekötő és pusztító energiáját, amelyek hatalmasabbak, mint egy frontális karambolban.”  

ZENE

Fáy Miklós
Theodora című Händel-műről írt, amelyen az ősbemutatóhoz hasonlóan Vashegyi György vezényelt.

„Öt perc, mondjuk, hogy öt perc, és már nem drukkolok. Semmi szükség nincs rá. Jó. Él a zene, teljesen világos, hogy Händelnek igaza volt, amikor ezt egyik főművének tartotta, hogy mindenki iszonyat ostoba volt 1750-ben Londonban, és azóta is, ha Theodora nélkül élte az életét. Aki nem volt ott, pótolja, ha lehet még valamikor, vagy vegye meg lemezen, különben hülyén hal meg.”  

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2021/4ÉS Páratlan oldalKőszeghyA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó leszmacskarácsonyEMMIPKÜ
Belépés