Az Élet és Irodalom 8. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

„A prousti mondat az sms ellenszere” – Jean-Yves Tadié irodalomtörténésszel beszélget Várkonyi Benedek.

„Marcel Proust regénye nem a mának való, több mint háromezer oldal, nehéz elolvasni rövid idő alatt. Mégis a világirodalom egyik hegycsúcsa, amely a Földnek szinte minden pontjáról látszik. Proust egyetlen regénye akkora, mint más írók életműve. Ekkora művet, ennyi szereplőt és helyet mozgatni már önmagában művészet. Ez az emlékezés könyve, ám nem memoár, hanem az idő bevetülése a lélekbe. »A világ hatalmas napóra csupán« – mondja. 2022 szeptemberében emlékeztek rá halálának 100. évfordulóján. Ez alkalomból készült a beszélgetés Jean-Yves Tadié irodalomtörténésszel, Proust alighanem legeslegjobb ismerőjével, kritikai kiadásának szerkesztőjével.”

FEUILLETON

Radics Viktória és Szögi Csaba azonos című esszéje Párbeszéd a szerelemről.

„A szerelemnek (szerelmeknek) egy ember életében története van, történetei, de mi most nem erről akarunk beszélgetni, hanem arról, hogy mi a szerelem. Vagy ki? Az utóbbi kérdés az erósz daemónioni eredetmagyarázatához vezet, ami hozzám végtelenül közel áll. Hogy Erósz a részeges Porosz és a koldusasszony Penia gyermeke volna, vagy hogy az éjszakai szél szülte (széltojás). Azonban nem kultúrtörténetre vagyunk most kíváncsiak (a keresztények a daimónokat angyaloknak és ördögöknek, meg Szentléleknek nevezik stb.), hanem egyéni tapasztalatokra erről a micsoda/kicsodaságról, és én a daimóni megszállottságot értem szerelem alatt, bár nem csak ezt, hiszen nagyon sok aspektusa, vetülete és kivetülése van. De alighanem, még ha több szerelmem volt is az életemben, mégiscsak – valahol – egy van, egyugyanazon polimorf érzelem és szenvedély kerít hatalmába – így hiszem most, hogy belegondolok.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Bódi Katalin Drágán add az életed! címmel írt kritikát Péter Ágnes A függetlenség ára. Mary Wollstonecraft és Mary Wollstonecraft Shelley öröksége, illetve Mary Shelley Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című kötetéről.

„Anya és lánya, Mary Wollstonecraft és Mary Shelley megítélése sokat változott az utóbbi évtizedek angol irodalomtörténet-írásában. A szűk irodalomtörténészi közegen túl a magyar olvasóknak azonban inkább csak Mary Shelley Frankenstein című regénye lehet ismerős Göncz Árpád 1977-es fordításában. Péter Ágnes így hiánypótló munkát végzett: a merített papír színű kötetben a két író élet- és pályarajza, a piros színűben a Frankenstein újrafordítása olvasható. Péter az angol romantika kutatójaként jól ismert, több könyve olvasható magyarul: a korszak irodalmi világlátásába bevezető Roppant szivárvány (1996), Percy Shelley poétikájáról szóló kötete (2007), Keats-monográfiája (2010), illetve Blake Jób-illusztrációiról szóló munkája (2017), amelyekhez képest jól látszik A függetlenség ára egyik lehetséges küldetése. Ez mindenekelőtt Mary Wollstonecraft és Mary Shelley irodalomtörténeti kontextusba helyezése, továbbá annak megmutatása, hogy a XVIII–XIX. század fordulóján és a viktoriánus kor elején milyen társadalmi körülmények korlátozzák a nőírók lehetőségeit, és miként bélyegzik meg hosszú ideig a megítélésüket. A társadalmi nemek története érdemi eredményekkel szolgálhat az irodalomtörténeti kutatásokban, ezeknek az életműveknek a megértésében pedig elengedhetetlen. Ám nem könnyű feladat a fordulatos és tragikus életesemények leírását összedolgozni az írói tevékenység eredményeivel, egyes alkotások elemzésével, recepciótörténetük ismertetésével. Anya és lánya könnyen válhatnának melodramatikus hősnőkké, de Péter Ágnes nem használja fel az életrajzot az életmű direkt magyarázatára. A szövegértelmezésekben az ego-dokumentumok (naplók, levelek) idézése elsősorban a szerzők önképének és világlátásának megértését, a korabeli társadalmi hagyományok átléphetetlen határainak felismerését erősíti. A két könyvtárgy hasonlósága persze eleve erősíti alkotó és alkotás kapcsolatát.”

VERS

A szám versrovatában Kósa Eszter, Kustos Júlia és Molnár Krisztina Rita versei olvashatók. Közülük Kósa Eszter egyik versét idézzük ezen a helyen:

Gyom

Kendős istenek, metszőollós asszonyok,
a kertben van hatalmatok. Kezeteken ezer táj
illata, ezer étel szaga, eldönthetetlen, melyik
az otthoné. A kóbor kutyák tőletek kapnak vizet,
bennetek találnak templomot. Haranggá váltok
a hosszúszoknyákban, felforrósít a nap,
elkapja kezét, aki belétek nyúl, nyelvetekhez ér.
Ha elfelejtenek titeket, nem jeleztek többé
felszabadulást, halált, delet, csak lógni fogtok
az esők alatt, a táj felett. Tanult rendben
egymásra hajtogatjátok tincseiteket, csüng a fonat,
akár az ostor, rátekeredik a székre, az ágyra,
gubancol. Soha nem fogtok elszabadulni innen.
Idegen vizekkel álmodtok és megfulladtok hajnalra.
A koporsót lovak húzzák, a gazt emberi kezek.
Kendős istenek, földeskezű asszonyok.
Egymás mellé temetnek titeket, levágott körmökkel,
mert gyomlálni kell, örökkön-örökké,
amint a földön, úgy a mennyekben.

PRÓZA

Lackfi János és Patak Márta prózája
Tárcatár: Molnár T. Eszter

LACKFI JÁNOS: Gigarigó bolhászkodik

„Ott van betokozódva a történelemtanár, aki lefejeli a diákot, amiért az órán letegezi őt, a hülye pulóver, amin összevesztek, mert a srác nem volt hajlandó levenni a kapucnit, hogy látni lehessen az arcát, az a kapucni az egyéniségéhez tartozik, ott a feljelentés és a jogi huzavonák, a kelésként mérgesedő ügy, az illetékesek vállvonogatása, az eseményeket kommentelők fröcsögő indulatai. Az ápolt körmű, finom öltönyös polgármester, aki megszökik falujából, amint az árvíz beözönlik a középületekbe, elmossa a gátakat, kidönti a villanyoszlopokat, és miközben boldog-boldogtalan nyakig sárosan adogatja a homokzsákot a töltéseken, az éjszaka egybefolyik a nappallal, az adományként érkezett kávé a vacogás elleni tömény szeszekkel. Ott a kerékpárversenyző, akinek fél lába lebénult egy balesetben, de paralimpikonként így is folytatta a sportolást, mígnem egy másik versenyzővel ütközve újabb balesetet nem szenvedett, és az ütközés után a kórházban újra el nem kezdte érezni tizenhat éve magatehetetlen végtagját. Ott az ember, aki lángszóróval próbálta kiégetni a fészer sarkából a darázsfészket, s az épület porig égett, egyetlen masszává szenesedett benne a korábban »valamire jó lesz még« elven összeguberált mosógépmotorok, biciklibelsők, szemüvegkeretek, beszáradt festékek, lejárt műtrágyák, kilyukadt bakancsok, elrepedt vécéülőkék, kimustrált autóalkatrészek, kicsorbult szerszámok tömkelege. Ott a kőműves, aki rájárt a felújítandó ház pincéjében talált hordóra, melyből a legfinomabb rumot csapolta, még haza is vitt belőle, ám aztán a kiürült, szétvert hordóból a korábbi tulajdonos diplomata férjének mumifikálódott hullája került elő, melyet ilyen praktikusan tartósítva hozott haza Puerto Ricóból, és nem találta meg a módját, hogyan temesse el itthon.”

SZÍNHÁZ

Herczog Noémi az Örkény Színház Isten című bemutatójáról írt.

„Remek formában van az Örkény, vélhetően Schirach izgalmas felvetéssel élő (és kisköltségvetésű) darabján keresztül is a társadalmi viták tátongó hiányára akartak rámutatni. Pedig ahelyett, hogy szolidan, de biztosan terelgetnek minket a »helyes« válasz felé, iszonyúan adná magát a témában egy valódi vita. Konkrétan az Örkény vitaszínházi sorozata is eszembe jut, a szélesebb közönség a Partizánból ismerheti, az Örkény is régóta űzi, kezdetei a független szférában gyökereznek. A vitaszínházban isvan hely a társulat színészei számára, de valódi szakértőknek is, és – ami fő – van hely a mindenkori néző estéről estére változó érveinek, mert hiányzik a mindentudó nézőpont.”

TÁNC

Králl Csaba Csipketerítő című kritikájában a Győri Balett Movements to Stravinsky/Mimi és a Magyar Nemzeti Balett A fából faragott királyfi című előadását értékelte.

„A Movements to Stravinsky (bemutató: Bécsi Nemzeti Balett, 2017) pontosan azt nyújtja, amit a címében ígér: zene inspirálta mozdulatokat, mozgásfutamokból kikerekedő szimfonikus balettet. Tiszta táncot – spiccen. Lukácsban azonban van némi rafinéria, és a tánc iránti elkötelezettsége kiegészül azzal, hogy a színpadot a zene, a mozgás, a tér, a jelmez komplexitásában szemlélje, azaz nemcsak a koreográfián, hanem az előadás minden alkotóelemén rajta tartsa a kezét.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu